Hogyan lazítsak, ha túl vagyok feszítve?

Hogyan lazítsak, ha túl vagyok feszítve?

Anna párkapcsolatban él, tökéletes (nem hibátlan, de tökéletes) testben, tökéletes (nem feladatmentes, de tökéletes) életet él. Úgy vélem, hogy sok nő cserélné el boldogan az életét vele. Azt mondja, hogy semmi önbizalma nincs, igazából nem is érzi értékesnek önmagát, sem az életét. Minden nap nyomorultul érzi magát, a munkájában leterhelt, a felmerülő gondok súlyként nehezednek a vállára.

A társa szereti őt, a munkahelyén elismert vezető, a szülei örülnek annak, hogy az élete sínen van, ugyanakkor ő majd megőrül a saját életében.  „Mókuskerék az életem – mondja – úgy érzem, egy percet sem lazíthatok, vagy ha lehetne is, hogy a figyelmemet elfordítsam a mindennapok feladatairól, akkor meg képtelen vagyok mást csinálni. Képtelen vagyok másként élni. Azt sem tudom, hogyan kell lazítani, hogyan kell leereszteni. Túlfeszített rugó vagyok. A szüleim kérdezgetik, mikor jön már a baba. Minek szüljek, ha úgysem tudnék vele itthon lenni?  Így is az ébren töltött idők 90 %-át a munkám tölti ki. Ha nem dolgozom, azon gondolkozom, hogyan lehetne több pénzt, nagyobb elismerést szerezni. Szeretném megtalálni a nyugalmamat.”

Valószínű, hogy sokan átélték azt, amit Anna. Bekerültek egy pörgésbe, és abban futnak az életükért. Egy nagyobb fizetésért, tökéletesebb testért, egy boldogabb párkapcsolatért hajtanak, miközben elmegy mellettük az élet. A tökéletességet keresik.

Mi számít tökéletesnek?

Aki tökéletesnek, de nem feladatmentesnek tudja látni az életét, az rendben van magával, ő fog tudni lazítani. Megtalálja a napban azokat a pillanatokat, amelyek az élet jelentőségét adják meg, és megtalálja a lehetőséget arra, hogy a megfeszült izmokat elengedje, és a testét feltöltse életenergiával, szeretettel, hálával.

Ha nem tudod, hogyan lazíthatnál hatékonyan, próbáld ki az alábbi feladatot:

1, Találj, sőt, inkább alakíts ki öt perc nyugalmat magad körül. Halkítsd le a telefonodat, kapcsold ki a tévét, esetleg húzódj be az irodádba, és tedd ki a „Ne zavarj!” táblát.

2, Nevezd meg azt a problémát, ami nagyon nyomaszt téged. Nyugodtan érezheted a súlyát, a nyugtalanító mivoltát. Ne akard letagadni, most azonosítsd be, hogy mi a probléma, mi miatt szenvedsz!

3, Mondd ki, és tudatosítsd magadban: Ez a probléma, az életem része. Mindenkinek vannak megoldandó feladatai az életben. Ezek a feladatok csak átmenetileg vannak jelen az életemben, idővel csak egy emlékké válik.

4, Érezz melegséget a mellkasod körül. Mondd és tudatosítsd magadban: Lehetek boldog a megoldandó feladataimmal együtt. Érezhetem jól magam attól, hogy valami megoldásra vár az életemben. A szenvedésem is a fejlődésem része. Minden rendben van velem. Szeretem magamat, és szeretem az életemet. Az eddigi nehézségeimet is megoldottam, vagy valaki segítségével megoldódtak. Ezen a nehézségen is túl leszek. Most is minden rendben van, még ha átrendeződik is néhány dolog körülöttem vagy bennem.  A nehézségeim fejlesztenek engem, oda vezetnek, ahol lenni akarok, abban segítenek, hogy az lehessek, amivé válni akarok. Minden félelmem egy feladat.

5, Érezd nyugodtnak magad. Ha túl zaklatott vagy, keress egy olyan emléket, amely ellazít téged. Nosztalgiázz egy olyan pillanaton, ami megnyugtat téged.  A levegővételedre figyelj. Figyeld meg, ahogyan a levegő bemegy az orrodon át, és a váltópontot megtalálva, kifújandó levegővé válik, majd kövesd a szádon kiáramló levegő útját. Legalább tízszer vegyél mély levegőt, és lassan fújd ki. A beáramló levegőnél képzeld el, ahogyan a sejtjeidben szétárad a nyugalom, a szeretet. A kifújásnál pedig lásd magad előtt, ahogyan a szenvedés, a fájdalom, a félelem elhagyja a tested. Nem baj, ha minden félelmed, szenvedésed nem távozott, fogadd el, hogy vannak nehezebb helyzeteid, de mivel a gondolataidat te irányítod, így láthatod azt a fejlődésed részeként.

Szeretettel, elfogadással, hálával.