A boldogság keresése igen messzire nyúlik vissza az emberiség idővonalán. Keleti és nyugati gondolkodók, bölcsek egyaránt kerestek és találtak is magyarázatokat, hogy mi okoz boldogságot, és mi nem. A tárgyak vásárlása például nem jár tartós boldogságérzettel, az élmények megszerzése viszont igen. A kifelé élés, a minél nagyobb ház, több autó, magas társadalmi státusz nem képes olyan szintű boldogságot adni, mint a befele figyelés, a természet tisztelete, a másik ember szolgálata.

A boldogság titkának számtalan kutatója akad napjainkban is. Vannak, akik professzionálisan, szakmai berkeken belül keresik a választ és próbálnak a tanulmányaikkal segíteni, és vannak, akik saját életükben, saját gyakorlóterepükön próbálnak valamiféle szabályrendszert összeállítani maguknak. Olyat, ami személyre szabottan rájuk érvényes.

Az alábbi tíz dolog, vagy nevezhetjük szokásnak is, sajnos ahhoz járul hozzá, hogy elkedvetlenedjünk, nyomottan éljük a napjainkat, egyszóval vagy kettővel: boldogtalanok legyünk.

A lelki, érzelmi egyensúlyunk elvesztéséhez hozzájárul, ha

  • másokhoz mérjük magunkat. Saját fejlődésünket a saját indulásunkhoz, puttonyunkhoz érdemes mérni.
  • meg akarunk felelni másoknak. Ha mindig magunkat soroljuk a sor végére, akkor sok olyan tevékenységben lesz részünk, amit talán elégedettséget mutatva, de belül fortyogva fogunk végezni.
  • nem merünk nemet mondani. Egyszerűen csak azért, mert akkor nem érezzük magunkat jó és szerethető embernek. Vagy esetleg azért, mert félünk attól, hogy nem tudjuk jól lereagálni, ha valaki megsértődik vagy szavakkal ránk támad az elutasításunk miatt.
  • nem keressük meg a személyiségünkhöz, igényünkhöz, társunkhoz passzoló viselkedési módot, hanem olyan megkötésekkel éljük a mindennapjainkat, minthogy: „Ez eddig is így volt, így is marad.”, „Biztos nem csinálom úgy, mint a szüleim!”, vagy „A szüleim is így tették, nekem is így kell!”
  • nem tudunk asszertíven kommunikálni, nem használjuk az énközlést, vádaskodunk, mások hibásnak titulált viselkedésére fókuszálunk.
  • a konfliktustól félünk, és emiatt inkább hallgatással korlátozzuk a kiteljesedésünket.
  • a belső szabadságunk megélése helyett mások után megyünk a társadalom által keretezett rendszerbe gondosan besimulva. Önállóság helyett mások által diktált életmódot követünk, és azt érezzük, nem vagyunk a helyünkön.
  • nem merünk döntést hozni. Vagy azért, mert a múltban már rosszul sültek el a dolgaink, vagy mert annyira belénk ültették, hogy képtelenek vagyunk jó döntést hozni. Az is lehet, hogy nem akarjuk vinni a következmény felelősségét, esetleg nem bízunk magunkban, hogy képesek vagyunk a döntés következményével is elbírni.
  • negatív a belső monológunk. Nem adunk önmagunknak bátorító, támogató mondatokat, hanem ehelyett azt skandáljuk, ami nem jó, amit nem szeretünk, vagy amilyen negatív megjegyzéseket mások mondtak rólunk.

Persze felkerülhetett volna a listára a gyakori hírolvasás, a híradók követése, a mozgásszegény életmód, a baráti kapcsolatok hiánya is.

Érdemes naplózni, hogy milyen tevékenységek tudnak feltölteni, lazítani bennünket és ha épp elakadásunk van, akkor ezekből választani, hogy minél hamarabb jobb hangulatba kerüljünk.

Minden jót kívánok Neked!

****

Ha nem igazán érzed jól magad a bőrödben, és szeretnéd, hogy segítsek a probléma feltárásában és annak kezelésében, túl jutni az elakadáson, a krízisen, itt írd be magad a Skype tanácsadásra. Szívesen segítek, hogy megismerd az erőforrásaidat és használni tudd őket a boldogságod megélése érdekében.

Laskai Nelli
házassági tanácsadó, életöröm tréner

Borítókép: pexels.com

Hallgasd meg a podcast adásokat is!