Elég gyakran megtörténik, hogy az egykoron egymáson csüngő pár életébe beköszön a távolodás. Valamiért túl szorossá, kényelmetlenné válik a kötelék, és hol szabadságot, hol elismerést, hol függetlenséget, hol tiszteletet, hol szeretetet szeretnének behozni a mindennapok terheinek enyhítésére.

Vagy sikerül ezt házasságon belül megteremteni, vagy nem, de hosszú távon biztosan valami, vagy valaki be fogja tölteni az űrt, ami keletkezett. Megjelenik a „harmadik”, ami lehet az alkohol, a játékszenvedély, a számítógépezés, munkamánia, a közöny, vagy valaki, aki felnéz a hiányban élő emberre, csodálja őt, rajong érte, és ezzel a lelkesedéssel visszaadja az életkedvét, a fontosság érzését számára.

Az alábbi megállapításokat sorolták fel a párok, akik elidegenedtek, eltávolodtak a társuktól:

1, Eltűnt az intimitás, a szenvedély, inkább lakótársak voltunk.

2, Mindig én voltam, aki gondoskodik, aki kiszolgál. Alárendelt viszonyban éltünk. Sokat ivott, és kihasznált.

3, Féltem elmondani, hogy mit szeretnék. Féltem, hogy lenéz majd, vagy egyszerűen elutasít.

4, A munkatársaival kedves volt, ha felhívták, velem meg egykedvű. Belefáradtam a megkülönböztetettségbe.

5, Nem éreztem biztonságban magam mellette. Állandóan féltékenység gyötört.

6,  Az anyjával szemben nem volt esélyem. Csak az volt jó, csak az számított, amit a mama csinált, és hogy soha ne bántsa meg őt. Még akkor is, amikor én lettem ez által megbántva.

7, Bármibe akartam kezdeni, mindig letörte a lelkesedésemet, hogy úgysem fog sikerülni, meg hogy én nem leszek soha olyan, amilyen lenni szeretnék.

8, Társaságban mindig másokat dicsért, rajtam állandóan átnézett. Figyelte a többi nőt, az volt fontos számára, hogy mások csodálják őt.

9, Nem volt jó vele a szexuális együttlét.

10, Annyiszor megbántott már, hogy nem akartam neki megbocsátani.

A távolodás és közeledés váltakozása, a nézőpontok különbözősége természetes egy párkapcsolat történetében. Többek között fontos a kapcsolat jól működtetéséhez, hogy mire fókuszálunk, ha sérelem ér, hogyan kommunikáljuk a vágyainkat, mennyire vagyunk értő figyelemmel jelen, el vagyunk-e köteleződve annyira, hogy javítási szándékkal legyünk jelen a kapcsolatunkban.

Lehetséges, hogy a fenti listán szereplő állítások már az okozatai, mintsem az okai eltávolodásnak?