Egy embert nem megszerezni, hanem megtartani nehéz – tartja a mondás. Egyet is értek ezzel. Hiszen könnyű szeretni valakit, amikor szerethető megnyilvánulásai vannak, amikor még ösztönösen tolja a MI szekerét, amikor a kedvünkben akar járni, mert az ő boldogságát a mi boldogságfaktorunkban való részvétele adja meg. De mi történik akkor, amikor ezek az ösztönösen működtetett szokások eltűnnek, átalakulnak, és most már nem a MI boldogságfaktorunk lesz a fontos, hanem valami más lesz az, ami megadja a társunk számára a boldogságot. Valami, ami rajtunk kívül áll.

Először is, mindenki, aki a boldogságát mástól várja, a saját boldogsága elől zárja el az utat. Ha arra gondolunk, hogy régen boldoggá tett minket a párunk, de ma már nem, akkor nem a másik ember a “hibás”. Nem kell hibást keresni, mert az nem vezet megoldásra, csak kiengedjük általa a dühünket, és áttoljuk a felelősséget. Soha nem a partnerünk miatt voltunk boldogok. Az számított, amit a partnerünk lénye, léte, viselkedése tükrében láttunk, érzékeltünk magunkról. Szerethetőnek, értékesnek, fontosnak tartottuk magunkat, mert ezt az élményt élhettük meg a társunk mellett.

Ezen a szálon még sok mindent lehetne nagyító alá venni, de most inkább azt mutatnám meg, hogy mit tartalmaz az a lista, amit azok a párok fogalmaztak meg, akik felismerték a kapcsolatukat romboló szokásokat, akik meg tudják nevezni, hogy mit tettek a mindennapokban azért, hogy eltávolodjanak egymástól. Még ha nem is tudatosan.

Nézzük a listát:

  • eltávolodtam a barátaimtól, hogy minél többet legyek a társammal. Feladtam a saját életutamat, hogy egybeolvadjunk. Az egységünk mindennél többet jelentett a kezdeti időszakban, de minden más háttérbe szorult.
  • sok volt a munkámmal járó stressz, és nem vezettem le munka után. Hazavittem a feszültséget és arra vágytam, hogy könnyebb legyen az este hátralévő része, de csak veszekedés volt, amiért félrevonulok a magányomba munka után.
  • a gyerekeket helyeztük abszolút magunk elé. Minden a szülőségről szólt, megváltozott minden körülöttünk, és nem követtük ezt a változást tudatosan. Nem mentünk el hétvégézni a gyerekek nélkül, állandóan azon dolgoztunk, hogy jobb körülmények között nőjenek fel, mint mi nőttünk. Ennek az volt az ára, hogy amíg erre figyeltünk, egymásra nem.
  • elhanyagoltuk az intimitást, a szexualitást. Fáradtak, nyűgösek voltunk otthon. Nyomasztott a megélt hiány, és másokra kezdtünk el vágyakozni. Egyáltalán nem ment otthon a szex, ezért máshol éltük meg.
  • az, hogy már nem figyeltünk eleget egymásra, féltékenységet generált, amire agresszió volt néha a válasz. Véget nem érő játszmákba kezdtünk, pedig csak békét és szeretetet kerestünk.
  • túl erős volt a szüleim nyomása. Nem kedvelték a társam, és nem rejtették véka alá az érzéseiket. Állandóan két tűz között voltam, és a szüleimnek mégis hogy fordíthattam volna hátat? Ők neveltek fel. Inkább a társamat léptettem hátrébb.
  • egy idő után sokkal sikeresebbnek láttam a társamat magamnál. Ez teher volt számomra, és lecsökkent az önbizalmam. Sokat veszekedtem vele, pedig csak magamat utáltam.
  • nem tudtunk egy idő után szépen beszélni egymással. Cinikusak lettünk, minden beszélgetésünk empátiamentes volt. Vádoltuk egymást a hiányosságokért, így inkább már nem is beszéltünk később.
  • minden kiszámítható lett. Minden napunk egyforma volt. Régen kalandvágy volt bennünk, spontaneitás. Unalmas lett az élet. Ugyanazok a kaják, ugyanaz az ágyban, ugyanaz a beszélgetés századjára is.
  • sokat csalódtam a társamban az évek alatt. Magamra maradtam minden munkával a háztartásban. Olyan társra vágytam, akinek fontos vagyok, és tudtomra is adja azt, nem csak örül, hogy megvagyok neki és kész. Rajongásra, figyelemre, törődésre vágytam.

Jellemző valamelyik pont a kapcsolatodra? Esetleg több is? Amíg megvan az elköteleződés egymás iránt, addig van remény, hogy egy jobban gyümölcsöző, mindkét fél számára előnyökkel teli, szeretetteljes, békés kapcsolatot alakítsatok ki. Úgy, mintha egy új fejezethez érne a történetetek. Nem hasonlítva a múlttal, hanem közösen megálmodni, megtervezni, és megvalósítani azt, amiben mindketten jól érzitek magatokat.

 

Keresd a segítő megoldásokat magadnak, vagy ajándékozd a pozitív változást másnak:

Bejelentkezés tanácsadásra –>

Összhangban Lenni – Segítő könyv hűtlenség utáni kapcsolat-javításra, életöröm növeléséhez — >

Boldognak Lenni – Segítő könyv önbizalom növeléséhez, a kapcsolatok megértéséhez — >

Építed vagy rombolsz? – Segítő könyv, hogy meglássuk, mi okozza az elakadást, és mit kell tenni, hogy változtassunk, gyakorlatok megbocsátáshoz, magabiztossághoz, boldogságban élni kapcsolatban vagy egyedül —>