Gyakran hallom kliensektől, hogy egy-két évig próbálkoznak megoldani a problémájukat, de a kezdeti változtatások után ugyanoda jutnak, ahol voltak.
Vajon mi az oka annak, ha a pároknak mégsem sikerül megjavítani a párkapcsolatukat?
Röviden:
1, Ugyanazzal a tudással, ugyanoda jutnak, mint előtte
2, Nem ismerik, nem fejlesztik magukat
3, Nem ismerik egymás reakcióinak az okát
Ez tényleg rövid válasz volt, és tudnék még gátló tényezőket felsorolni, de ez a három biztosan megakasztja a javítási kísérletet.
Edina és Jakab azért kerestek meg, mert hiába beszélték át hosszú hónapokon át a párkapcsolati elakadásukat, hiába változtattak ezen-azon, a végeredmény ugyanaz a távolság, csak legalább volt egy-két jó pillanatuk. Már nem is szeretnek egymáshoz szólni, mert mindig ugyanaz a vége: szomorúság és vádaskodás.
Edina ugyanazokat sorolja évek óta: nem érzi szeretve magát, fáradt, nem kap elég figyelmet, a gyerekek és a házimunka az ő feladata, mégsem kap megbecsülést otthon.
Jakab kétségei is ugyanazok: van-e értelme együtt maradniuk, ha mindig ugyanabba a lelkiállapotba kerülnek. Megszűnt az intimitás, inkább lelombozzák, mint felvidítják egymást.
Ami közös bennük, hogy válni egyik fél sem akar. Erre tudnak építeni, ez az, ami a közeledés vágyát megadja nekik.
De vajon tényleg közeledni akarnak, vagy csak nem akarnak messzebb kerülni egymástól?
Minden párkapcsolati probléma komplex. A párkapcsolatban történő működésünk függ attól, hogy mit tanultunk a szeretetről, az elfogadásról, a megbocsátásról, az önérvényesítésről, a nézőpontokról, a konfliktus kezeléséről, milyen az értékrendünk, a megküzdési stratégiánk, mennyire tudjuk motiválni magunkat, mennyire vagyunk képesek lélekből jelen lenni egy adott szituációban az egóvezéreltség helyett stb. És még akkor nem beszéltünk az adott szituációról, az élethelyzetről, a nehézségekről, a vállalásainkról, döntéseinkről és a párunk működéséről, a párkapcsolat törvényszerűségeiről.
Ha nem látunk rá a saját ok-okozati összefüggéseinkre, a saját működésünkre (automatikus programjaink, sérüléseink, igényeink), sem a párunk működésére, akkor csak a felszínen maradva próbáljuk meg elérni a közeledést. Azonban, ha ma csak ugyanazt tudom, amit két éve, akkor várhatóan ugyanazt a végeredmény tudom produkálni. Ezért van szükség olykor egy kis segítségre, hogy új nézőpontok, rálátások, felismerések kerüljenek be a körbe.
Segítséget kérni nem gyengeség, nem elvesztegetett idő, nem „szennyeskiteregetés”, hanem egy bölcs döntés, mert miért vergődj a kapcsolat adta szomorúságtól, ha esély van arra, hogy jól működtetve, boldogan élhessetek együtt.
Itt tudsz tájékozódni a tanácsadás menetéről, itt pedig könyveket találsz a témában, ha mégis egyedül szeretnétek próbálkozni.
