Talán számodra is ismerős az érzés, amikor nem érzed jól magad a bőrödben. Elégedetlen vagy az életeddel, nem ezt vártad, nem így vártad, nem erre számítottál, és valahogy nem tudsz kitörni abból a körből, hogy mindez azért van, mert az élet, vagy a szüleid, vagy az exed elbánt veled.

Áldozatnak érezni magad: könnyű. Aktív előidézővé válni, megteremteni azt az érzelmi állapotot, amiben lenni szeretnél – egyszerű, de nehéz.

Átírni az automatikusan induló programokat

Az életünket az automatikus programjaink hatják át. Szokások, cselekvéssorozatok, amelyről még csak nem is gondolkodunk, nem figyelünk, csak tesszük, ahogy megtanultuk, ahogy rátanultunk, még akkor is, ha az épp a boldogtalanság felé sodor bennünket.

Az önismeret sokat segít, hogy felismerjük a sémáinkat. Ezek egy része talán a szülők által ivódott belénk, de mi magunk is vésünk be olyan köröket magunkba, amelyek a komfort zóna elhagyása, az önuralom helyett a kényelem rövid távú könnyebbségére épülnek.

Ha most boldogtalan vagy, elégedetlen az életeddel, és szeretnél jobban lenni, akkor egyet tehetsz: megismered a működésedet és változtatsz azon, amin tudsz – a megkönnyebbülés és a kontroll visszaszerzése érdekében.

Mihez képest? A viszonyítási pont jelentősége

Egyszer nyafogtam egy barátomnak, hogy semmi nem jó. Mindenféle területről hoztam példákat arra, hogy mennyire rossz a sorsom. Ő egy ideig türelmesen hallgatta, majd rákérdezett, hogy mit is akarok igazából. Boldog akarok lenni – mondtam. Rám nézett, vett egy mély levegőt és azt mondta:
„Akkor legyél.”

Nem igazán értettem, hogy mire gondol, meglepődtem a kurta válaszán. Később minden világossá vált. Az én fókuszom fogja eldönteni, hogy mit veszek ki itt és most az életemből.

A viszonyítási pontom megváltoztatása nem változtatja meg a múltat, de segít, hogy a jelenben maradhassak. Ha úgy érzed szerencsétlen vagy, nézz szét a nagyvilágban és válassz egy másik viszonyítási pontot. Mihez képest vagy szerencsétlen? És mihez képest vagy szerencsés?

Nem akarok áldozat lenni!

A történések hatnak ránk, és az érzések mellett gondolataink is ébrednek az egész helyzettel kapcsolatban. Ezek a gondolatok újabb érzésvilágot fognak előhívni bennünk, ami befolyásol bennünket, hogy hogyan érezzük a jelenben magunkat. Érdemes figyelembe venni, hogy az érzésekkel kapcsolódott gondolataink nem feltétlenül a valóságot, hanem a belső világunkat tükrözik.

A negatív narratíva rossz érzéseket kelt bennünk, de ha sikerül kilépni az áldozatszerepünkből, akkor megláthatjuk, hogy vannak eszközeink, erőforrásunk ahhoz, hogy jobban legyünk. Amíg áldozat vagyok, addig van egy tettes is körülöttem – és ez félelmetes, kiszolgáltatott, bénító lehet. Az oldást az hozhatja, ha elfogadom, hogy a történteken nem tudok változtatni, ha megpróbálom látni az előidéző okokat, és értelmet keresek számomra a történésben (mit tanultam belőle). Tudom, ezt nehéz befogadni, de ezután van esélyem csak, hogy megérzem azt az erőt, amire szükségem van ahhoz, hogy jobban legyek.

A szokások átírhatók, ezt biztosan már te is tapasztaltad, ez adhat erőt neked a változáshoz. Nem egy-két napos folyamat ez, de nem is olyan hosszan kell várni az eredményre, hogy hitetlen legyél. Bízz magadban! Ha úgy érzed, egyedül nehezebben vagy lassabban haladnál, akkor itt tudsz időpontot egyeztetni velem. Szívesen segítek Neked is.

Bármi is történt veled, ami miatt mélyre kerültél, biztosan ott az erőforrás benned, hogy valami módon jobban érezd magad. Csak meg kell találni.

Hallgasd meg a podcast adásokat is!