Amíg a szerelem működtet egy párkapcsolatot, addig sok kis apróságnak tűnő, ám később jelentőssé váló mozzanat felett elsiklik a szerelmespár figyelme. Az újdonság izgalma, egymás megismerése eléggé pörgeti az eseményeket a pár körül, nincs unalmas óra, hiszen minden beszélgetés közelebb hozza egymáshoz őket.
De mi történik, amikor már tartóssá válik a kapcsolat, és eldöntik a felek, hogy most már házasságban szeretnének tovább működni? Rendszerint még itt is visz a kezdeti lendület, vagy pedig az IGEN-ektől várnak egy kis pezsgést az életükbe.
Az én házasságomban is előfordultak nehézségek, összecsattanások, sértődések, mélységek. Most sem azért működik jól, mert időközben egymáshoz tökéletesen passzoló emberek lettünk, hanem mert megismertük azokat a jeleket, jelzéseket, melyeket figyelembe véve és kezelve kiegyensúlyozhatóvá tudjuk tenni a közös időtöltéseinket, a kapcsolatunkat. Megismerve önmagunk és a társunk működését, kevesebb lett a sértődés, és több a megértés.
Házassági tanácsadóként, az esetek alapján az alábbiakra hívnám fel feltétlenül a figyelmét azoknak, akik frigyre lépnek. (És úgy gondolom, hogy azok számára is hasznos ez a lista, akik már tartós kapcsolatban élnek, és egy kicsit döcög most a kapcsolatuk)
- Nem akkor jó a kapcsolat, ha nincs nézeteltérés. A jó kapcsolat ismérve nem a vélemények állandó egyezése, hanem a felmerülő különbségek megértése, és kezelése. Az ön,-és társismeret sokat segít.
- Beszélni kell róla. Mindenről, ami kikívánkozik az emberből. Ám a beszélgetés stílusa, időpontja, célja rendkívül fontos. Nem kritizálni kell, hanem igényt elmondani, kérni, és megköszönni.
- A sértődés rossz konfliktuskezelés. És egyben a legigénytelenebb is. Nem visz előre, és csak tovább nehezíti a kapcsolat működtetését.
- A nehéz helyzetekben nem feltétlenül a legjobb barátok és családtagok adják a hasznos tanácsot. Nehéz elfogulatlannak lenni azzal, akit szeretünk, ugyanakkor meg kell látnunk a tükörképünket ahhoz, hogy változni tudjunk.
- Az intimitás elengedhetetlen a mindennapokban a jó kapcsolat fenntartásához. A szerelmeskedés szintén nagyon fontos. Ha spontán nem jön, be kell tervezni, és ráhangolni az agyunkat, testünket, lelkünket.
+1 A párunk nem azért van mellettünk, hogy bennünket boldoggá tegyen. Ha erre várunk, passzívak leszünk, nem működtetünk. Éppen ezért érdemes nagyra értékelni, tudtára adni, és meghálálni, ha mégis olyat tesz, amitől boldognak érezzük magunkat.
Nem kötelező rossz párkapcsolatban élni. A válás helyett viszont érdemes megtanulni kezelni a konfliktusokat, megismerni az ok-okozati összefüggéseket, és megtanulni kommunikálni a vágyainkat úgy, hogy azok célba is érjenek.
Segítség a párkapcsolat működésének megértéséhez —->
Segítség önmagunk működésének megértéséhez —->
