Nem bírok veled maradni. Inkább váljunk el!

A házasságokban, párkapcsolatokban előbb-utóbb elérkezik az a pont, hogy az egyik fél felteszi magának a kérdést, hogy mit is keres a társa mellett. Nem érti, hogy mit lát benne, miért vannak együtt, mikor már annyit változtak, hogy alig van közös metszéspontjuk a gyerekeken kívül. Akkor is eljön ez a pont, amikor nem meri valaki bevallani magának, se a társának. Nem a megrekedés megléte a lényeg, hanem hogy mit kezdenek vele a párok. Ez a kétkedés egy ideig elnyomható, de hosszasan nem engedi a lélek, hogy hazudjon az ember.  Jelezni fog.

Az ügyfeleim számára általában akkor jött el ez a pillanat, amikor már elég nagyok voltak a gyerekek ahhoz, hogy a velük való elfoglaltság ne kösse le a szülők napi 24 óráját.  Felsősök, gimisek, nem igénylik, hogy a sarkukban legyenek a szülők, sőt. És ilyenkor beáll a párkapcsolati csend. De valójában nem igazán a párkapcsolaté ez, hanem az egyén csendje, amit nem bír elviselni, és első körben a társától várja, hogy megváltoztassa ezt a beállt űrt, elakadást.

De hogy alakult ez ki? Valóban elmúlt a szeretet?

Rengeteg sérelmet vagyunk képesek cipelni. Gondosan gyűjtögetjük mindazt a mulasztást vagy cselekedetet, ami fáj nekünk, ami olyan nyomógombot talál el rajtunk, amitől felszakadnak a sebeink, és a vérző, lüktető fájdalmunkon keresztül látjuk a világunkat. Fáj, nem bírjuk el, menekülni akarunk.

Minden, ami velünk történik, bár látszólag semmi közünk hozzá, de mégis minden kialakulásához asszisztáltunk. Nincs olyan párkapcsolati elakadás, amihez nem asszisztált mindkét fél. Ahol nem mondta ki valamelyik vagy inkább mindkettő fél, hogy NEM AKAROM úgy csinálni, amiről tudom, hogy javulni fog a házasság, hanem ÚGY AKAROM csinálni, ahogy NEKEM jó, ahogy áldozatként ezt komfortosnak érzem. Nem biztos, hogy a másik személyt nem szereti már, hanem sokszor azt a munkát nem szeretné bevállalni, ami a javítási folyamat fenntartásával jár.

Nelli, de nincs meg a szikra!

Ezt a mondatot sem először hallom már. A tűz, a szikra, a vonzalom, a szexuális érdeklődés a kapcsolat előre haladtával nem automatikusan jön, hiszen a megszokás és az áldozat-érzet elüldözte a spontaneitást, hanem egy idő után már a felek gyúrnak arra, hogy vonzódjanak a társukhoz. Egyszerűen, a gondolkodásmódjukkal. Azt akarják látni, ami lángra lobbantja őket. Az erős férfit, a gondoskodót, a kedvest, a huncutot… stb.  Vagy a nőies, kacér, gondoskodó, szexi, magabiztos nőt. Ennek működtetéséről a könyveimben már írtam, most bővebben ebben a bejegyzésben nem térek ki. (Ha szeretnéd személyre szabottan hallani a te megoldásodat, keress meg itt.)

Szóval a szikra létezik kettejük között, csak elő kell hívni. Van egy 80-20-as szabály a párkapcsolatban is. Ha olyan társra vágysz, akivel 100 %-ban tudsz azonosulni, az hasraesés lesz. Mindig, mindenkinek lesz 20 százaléknyi tulajdonsága, amivel nem fogsz tudni azonosulni.

Kérdéseket ígértem, amivel letisztázhatod, hogy mit is szeretnél. Válni, vagy megjavítani a házasságodat? Több lett, mint 5, de pontokba szedtem.

1, Mi az, amit elhozna számodra a válás? (szabadság, tehermentesség, függetlenség, jó szexuális élet, vidámság, nyitottság…stb)

2, Miért vágysz az előző érzésekre? Mit fognak megadni neked? Mi az igazi hiányod most, ami miatt ezekre vágysz?

3, Mit kellene megtenned most a kapcsolatodban ahhoz, hogy ezeket az érzéseket megéld? (Mit lenne jó másképp látni, értékelni, amiért hálás lehetnél? Hiszen nem a társadon múlik, hogy a történéseket magad alakítod-e, illetve, hogyan éled meg azokat.)

4, Vállalod-e, hogy a családod és a saját fájdalmad helyett a javításba fektetsz energiát? Hiszed-e, hogy ahol két embernek vannak jó pillanatai, ahol vannak közös célok, és meg AKARJÁK látni egymásban és magukban mindazt, amitől jól érzik magukat, akkor képesek működőképes kapcsolatban, boldogan élni?

5, Lehet, hogy van valami, ami elől a válással menekülsz? Illetve azok a feladatok, fejlődési lehetőségek eléd fognak-e jönni még az utadon, vagy ezáltal kikerülöd azokat?

Nem egyszerű meghozni a döntést, hogy az ember feladja mindazt, ami már megvan egy olyan élet reményében, ami egyelőre csak illúzióként létezik. Nem gondolom, hogy az embereknek, az egykori szerelmes pároknak kötelező együtt maradniuk egy rosszul működtetett kapcsolatban, azonban azt gondolom, hogy a kapcsolatok javíthatóak.  Nem ítélkezem, hogy a válás jó vagy rossz döntés-e. Az biztos, hogy sok fájdalommal és bizonytalansággal jár, nem csak a váló félnek, hanem a gyerekeknek is. Hatással van a környezetre, a jövőre. A válás egy döntés, mint ahogyan a családdal maradás is, és mint minden döntés, itt is mindkét eset eredményez következményeket, amelyekkel minden érintettnek meg kell birkóznia, helyére kell tennie a békés, szeretetteljes, eredményes folytatás érdekében. 

Sok esetben nem a szeretet múlik el a párok között, hanem a sérelmek feldolgozásának hiánya az, ami miatt a keserűség érzése hatja át a megnyilvánulásokat. Elindul a játszmázás: ha te sem, én sem, mindennapossá váló cinikus kommunikáció, megértés, megbocsátás hiánya. Egyik fél sem tölti a másik ember szeretet-puttonyát, és és a sértődés, a harag, a fájdalom, a bizalmatlanság inkább elfordítja őket egymástól.

A kapcsolatban nem jól működő minták feltérképezésével, a tudatosan beépített egymáshoz közelítő gyakorlatokkal megmenthetőek a házasságok. Az Összhangban lenni című könyv (e-bookban is) segít a hűtlenség feldolgozásában, önmagunk és a kapcsolatunk feltérképezésében. Feladatlapokat tartalmaz, hogy megismerjük a saját párkapcsolati vágyunkat, mit is keresünk a kapcsolatban, lássuk, hogy mire vágyunk.Ezen kívül életöröm-növelő gyakorlatokat tartalmaz, hogy legyen erőnk és hangulatunk a változtatásokhoz, és nem utolsó sorban párkapcsolat-javító konkrét gyakorlatokat találhatnak benne a párok, hogy mihamarabb elindulhassanak egymás felé, és olyan intenzív érzelmi és szexuális életet éljenek, amelyre vágynak.

Kívánom, hogy mihamarabb testileg-lelkileg kielégítő párkapcsolatban élj! Megérdemled.

Laskai Nelli
házassági tanácsadó, életöröm tréner