A tartós kapcsolatban élő ügyfeleim, Panna és Gábor arról számoltak be, hogy 16 év után teljesen elhidegültek egymástól. Ennek következtében az utóbbi egy-két évben folyamatosan nyírják egymást. Mindennaposak a játszmázások, a szándékos sértegetések, és a válaszreakcióként adott sértődések, kivonódások. A gyermekeik már nagyok ahhoz, hogy ezt kiszúrják, és szóvá tegyék, kérve a nyugalmat és biztonságot. Olykor zokogva, olykor csendben a gyerekszobába húzódva. A gyerekek visszajelzései adták a löketet Pannáéknak, hogy megoldást keressenek, és valamilyen módon egyensúlyt hozzanak az életükbe.

Amikor hozzám érkeztek, feltűnt, hogy amíg az egyikőjük beszélt, a másik „pofákat vágott”, fintorgott. Tiszteletlenek voltak egymással a beszélgetés során is.

Idővel eljutottunk oda, hogy a saját sérelmeikre történő vigaszkeresés után elkezdtek figyelni egymásra. Eleinte folyamatosan ellenérveket gyártottak, majd kis segítséggel elkezdték egymás érzéseit meglátni a mondatok mögött, és az érzések azonosítása után az érzésekre történő reagálás lett a cél. Ők maguk is meglepődtek, hogy milyen érzések, félelmek, vágyak mozgatták, mozgatják magukat és a társukat.

Az empátia gyakorlása során kicsit közelebb kerültek egymáshoz, és vigaszt találtak egyes sérelmeikre, nyitottá váltak arra, hogy jobb legyen a közös életük. A javítási munka további fázisairól, gyakorlatairól most nem írok, inkább felsorolok 5 dolgot, amit Gáborék megneveztek az eltávolodás előidézőjeként, konzerválójaként:

1, Nem volt biztonságos tér az igények, vagy sérelmek kifejezésére, mert az igénykifejezést támadásnak vették egymástól, így a konfliktus elkerülése érdekében egy idő után inkább nem szóltak erről, de a keserűségük megmaradt.

2, Mivel elégedetlenek voltak azzal, amit a társuktól kaptak, így nem álltak javítási szándékkal, érdeklődéssel a társuk felé. Olykor direkt blamálták egymás törekvéseit.

3, Szexmentesség: először azt vették észre, hogy 1 hónap telt el szex nélkül, majd negyedév, végül egy éve nem bújtak össze. Ráadásul inkább le is mondtak a szexről, mintsem energiát tegyenek a kapcsolatuk javítására.

4, Nem emlékeztek meg a jeles napokról, évfordulókról, nem ünnepelték meg egymás sikereit.

5, A barátokkal beszélték ki a társ hibáit, és jólesően hallgatták, ahogy a barátok közösen utálkoznak a társ felett.

A kapcsolatok természete előhívja a közeledési, távolodási időszakokat. De vajon a kapcsolatokban élő felek ezt hajlandóak elfogadni és rugalmasan, tudatosan kezelni azt?  A felek megsértődnek azon, hogy nem tudják jól szeretni egymást, vagy inkább energiát fektetnek abba, hogy megtanulják úgy kifejezni a szeretetüket, ahogy a másik fél igényli? A konfliktuskezelés letorkolásból, sértődésből, vagy a probléma feltárásából, a közös erő bevetéséről szól?

Ezek fontos kérdések, vagyis a válaszok rendkívül fontosak ahhoz, hogy megismerjük, a kapcsolatunkban hogy működünk, mennyire van önismeretünk, mennyire éljük tudatosan az életünket… és javítani tudjunk azon, ami nem működik jól.

Ha szeretnéd, hogy neked is segítsek túl jutni  az elakadáson, a krízisen (akár megcsalt, akár hűtlen fél vagy, akár a kommunikációban, egymás megértésében vagytok elakadva, boldogtalan vagy, és nem találod a kiutat), itt írd be magad a naptáramba. Szívesen fogadlak, hogy ne titkok vagy kétségek között kelljen élned, hanem megismerd az erőforrásaidat, és használni tudd őket a boldogságod megélése érdekében.

Örömteli napot kívánok!