Mindannyian vágyunk a biztonságra, a szeretetre és arra, hogy érvényesítsenek minket. Vannak azonban olyan működési minták, amelyekben a belső biztonságérzet megteremtése nem a kölcsönös kapcsolódás adta megnyugváson, hanem a saját nagyszerűség folyamatos megélésén és visszaigazolásán alapul. Ilyenkor az egyén a megmozdulásaiban folyamatosan várja a visszaigazolást, hogy jól teszi a dolgát, nagyszerűen működik az élet minden területén. Ha elmarad a figyelem és a visszaigazolás, akkor jön a kétkedés, hogy valamiben nem jó, nem szerethető, alulmaradt, legyőzték. És gyakran megindul a kombinálás, a valódi érzések helyett a másik viselkedésére kivetítve a feszültség forrását.
Létezik egy sajátos dinamika, amelyben az egyén nem a valódi, mély kapcsolatok felé halad. Ennek oka lehet az is, hogy a valódi intimitásban átlátnak rajta. Egy igazi társi viszonyban a teljes emberi mivolt megmutatkozik. A gyengeségeikkel, a hibáikkal és a mindennapi esendőségükkel együtt látják őket és ez kockázatos, hiszen bármikor azt mondhatja a partner, hogy ez a helytállás számára nem elegendő, és ez egy fájdalmas pont lehet a párkapcsolatban.
Egyes emberek számára azonban az ilyesfajta sebezhetőség és transzparencia ijesztő. Ha lehull az álarc, a feltétel nélküli és folyamatos csodálat elmarad, ez pedig egy rendkívül fájdalmas, szinte elviselhetetlen belső állapotot idéz elő. Teljesen érthető, hogy az idegrendszer miért akarja mindenáron elkerülni ezt a sebezhetőséget.
Ilyenkor a belső bizonytalansággal küzdő ember kevésnek érezheti magát, alápozícionáltnak, vagy önmagát is elítélheti, ha rálát a benne lévő korlátoltságra is. Ha nem sikerül nevén nevezni a feszültség forrását, akkor a zajló eseményekre mutathatnak rá, mint bajra. Lassú az üzenetváltás, biztosan hűtlen akar lenni, tuti, hogy valaki mással boldogabb lenne, és ilyen esetekben hiába próbálja elmagyarázni a partner, hogy szereti, mivel nagy a rés az önszeretete, önbecsülése és a partnertől hallott szavak között, befogadhatatlannak tűnhet.
Amikor a belső egyensúly hiányzik, a külvilág válik feltöltő akkumulátorrá. Sok esetben a kishitű, de elismerésre vágyó személy eszközként használja az embereket és a meglévő kapcsolatait arra, hogy a saját nagyszerűsége időről időre megvillanjon, az idegrendszere stabilizálódjon. Nem rosszindulatból teszi, hanem azért, mert a dicséret, a figyelem és a csodálat az a hormonális és idegrendszeri üzemanyag, amely pillanatnyi megnyugvást és biztonságot hoz a számára.
Ez a működésmód azonban a krízishelyzetekben igazán feszültté válhat. Egyes élethelyzetekben, amikor a partner, egy barát vagy egy családtag küzd nehézségekkel, lehetséges az is, hogy nem a szerette szükségleteire lesz tekintettel, hanem a saját belső nyugalmára, kapacitására és mindent megtesz, hogy szabaduljon a szorongató érzésből. Mivel a másik fél a saját kihívásai miatt éppen képtelen biztosítani a partner számára elegendő figyelmet, a bizonytalanságban élő fél alápozícionálva érezheti magát és felbőszül, feszíti a megfelelő bánásmód hiánya. A helyzet átbeszélése, az igény kifejezése és a saját kapacitás növelése helyett felszabadítóbbnak tűnik egyszerűen kifordulni a helyzetből, mintsem beleállni a nehéz, de valódi kapcsolódást igénylő pillanatokba.
Mielőtt azonban pálcát törnénk e felett a jelenség felett, érdemes a színfalak mögé nézni. Minden viselkedés mögött meghúzódik egy pozitív szándék, ebben az esetben az önvédelem és a biztonságra való törekvés. Ez a működés nem feltétlenül a gonoszságról szól, hanem egy mélyen gyökerező, fel nem ismert belső bizonytalanságról.
Amíg nem kezd el tudatosan dolgozni rajta az ember, valójában ez a működés egy magányos börtön. Egy olyan örökös, kimerítő hajsza a külső visszaigazolásért a belső bizonytalanság megszüntetésére, amelyben a valódi intimitás, a megérkezés és a feltétel nélküli elfogadás biztonsága pont az állandó rejtőzködés és önvédelem miatt marad elérhetetlen. A falak, amelyeket azért húz fel, hogy megvédjék, végül elszigetelődnek.
A kapcsolataink rombolása mögött szinte mindig egy belső, meg nem hallgatott segélykiáltás áll. Ha a fenti sorokat olvasva magadra ismertél és érzed a vágyat, hogy végre letedd a rejtőzködés fárasztó súlyát, vagy ha a társad működésében ismertél rá erre a magányos börtönre, tudd, hogy lehet kiutat találni a folyamatos hajszából.
A páros vagy egyéni tanácsadás menetéről itt olvashatsz, ha könyvet keresel a témában, azt itt találod.
Laskai Nelli
házassági tanácsadó, NLP tréner
Ez a 48 oldalas e-book egyszerűen és érthetően mutatja be azokat a kommunikációs mintákat, amelyek miatt elbeszélnek egymás mellett az emberek, és segít lecserélni a nem működő mintákat olyan egyszerű mondatokra, melyekkel valóban érthetővé válunk, és mi is jobban értjük a partnerünket.
Amit találsz benne: páros gyakorlatok, békét hozó kifejezések, konfliktuskezelési minták, jó gyakorlatok a kritika kezelésére, rálátást arra, hogy miért megy félre az üzenet és torkollik veszekedésbe a beszélgetés.
Akkor is segítség lesz ez az e-book, ha megrekedt a kommunikáció közted és a párod között.
Érdekes, érthető és könnyen használható tartalom.
Az önbizalmadért
Ezt az e-bookot azért írtam, mert tudom, milyen érzés elveszve lenni, és azt is tudom, hogy van kiút. Ha én képes voltam újra hinni magamban, akkor te is képes vagy rá. Az önbizalom nem egy elérhetetlen cél, hanem egy folyamat, amelyet te is elindíthatsz, akár már ma.
Ez a könyv segít, hogy te is megtapasztald azt a felszabadító érzést, amikor már nem csak éled az életedet, hanem igazán élvezed is.
Pároknak
Az Újra igen! olyan technikákat, gyakorlatokat tartalmaz, ami segíteni tud abban, hogy jobban kezeld a stresszt, el tudj lazulni, megértsd a párkapcsolati működésedet, miért és hogyan választasz partnert magadnak.
Megoldásokat mutat be egyes párkapcsolati problémákra, és segít felismerni a bántalmazó kapcsolatot. A feladatlapok segítségével fel tudod mérni, hogy milyen kötődési stílusod van, hogy áll most a párkapcsolatod és a 10 héten át végezhető közeledést segítő programmal javíthatod, erősítheted a kötődést közted és a párod között. Kattints a képre, és nézd meg, mit találsz a könyvben!