Nagy kérdés, hogy a legfontosabb döntéseidben valóban a felnőtt, tudatos éned választ, vagy csupán egy gyerekkorban rögzült automatizmus dönti el, hogy mit teszel.
Gyermekként a világot a közvetlen környezetünk szemüvegén keresztül tanuljuk meg értelmezni. Megfigyeljük, mit jelent a szeretet. Egy feltétel nélküli elfogadás, vagy a kemény munkával kiérdemelt elismerés? Megtapasztaljuk, mi a szabadság. Egy biztonságos önkifejezés, vagy a magányos lázadás egyetlen formája?
A gyerekkori minta hatása a felnőttkorra
Ez a térkép létfontosságú volt a túléléshez, segített eligazodni abban a világban, ahová megszülettünk. A gond akkor kezdődik, amikor felnőttként is ezt a régi térképet használjuk, miközben a terep már régen megváltozott.
A párkapcsolatainkban ez elég jól tetten érhető. Ha azt tanultad meg, hogy a szeretetért küzdeni kell, akkor meglehet, hogy felnőttként öntudatlanul is elérhetetlen, érzelmileg távolságtartó partnerekhez fogsz vonzódni, mert az idegrendszered számára ez a dinamika jelenti az ismerőset helyzetet.
Ha a közelség valaha a határaid elvesztésével járt, a valódi intimitást a szabadságod fenyegetéseként éled meg, és inkább menekülőre fogod, mielőtt sebezhetővé válnál. Plusz, félhetsz attól, hogy a jó időszak el fog múlni, és csak épp két fájdalom közötti időszakot jelent. Aki félti magát a sérüléstől, annak az intimitás, a bensőséges kapcsolat rémísztő lehet. Inkább kiszáll belőle, mielőtt még ő szerezne fájdalmat.
Korlátozó hiedelmek
Honnan tudhatod, hogy egy régi minta már nem szolgál, hanem korlátoz?
A válasz a testünkben és a visszatérő helyzetekben rejlik. Például megfigyelheted az aránytalan érzelmi reakcióidat. Amikor egy partner ártatlan mondata vagy késése pánikot, bénító dühöt vagy elutasítottságot vált ki belőled, az nem a jelen pillanatnak szól, hanem a múlt lenyomata.
Nem a felnőttkori célod felé vezető a működésed, ha folyamatosan ugyanabba a forgatókönyvbe lépsz bele. Újra és újra a megmentő, az áldozat vagy a meg nem értett magányos harcos szerepében találod magad, miközben a kapcsolataid kimerítenek ahelyett, hogy emelnének.
A minták megtörése a felismeréssel kezdődik. Amikor észreveszed a régi automatizmust, felléphetsz a megfigyelő pozíciójába. Ekkor nyílik egy rés a reflex és a válasz között. Itt lesz lehetőséged késleltetve, tudatosan, a célodnak megfelelő reakciót adni.
Ha dolgoznál velem a minták felismerésén, Itt tudsz a tanácsadásról olvasni.
Addig is néhány kérdés, ami segíthet neked, hogy kitörj a mintáid fogságából:
Valóban kiemelkedő teljesítményt kell nyújtania valakinek ahhoz, hogy szeretni lehessen?
A párkapcsolatokban akkor vagyunk szerethetőek, ha feláldozzuk magunkat és alárendelődünk?
Mit bizonyít rólunk az, ha meg akarunk menteni valakit ahelyett, hogy partneri viszonyba helyezkednénk vele?
Hol vagyunk mi a kapcsolatainkban, ha mindig a másik fél igényeit radarozzuk?
Laskai Nelli, házassági tanácsadó