A sikeres emberek azt mondják, hogy nagyon sokat köszönhetnek az életükben annak, hogy helyén van az önbecsülésük. Számtalan önsegítő tanfolyam épül arra, hogy felismerd az önszeretet, önbecsülés fontosságát.
Nem kell bizonygatni azt, hogy egy-egy negatív kritika mennyire mélyre képes nyomni az embert, és kételyeket ébreszt a tehetségben, adottságban, egyáltalán a létezés értelmében. Számomra igaz az a gondolat, hogy csak azt lehet lenyomni, aki hagyja magát. Azt, aki meghallgatja a rázúdított kritikát, és elhiszi mindazt, amit más, az ő saját értékrendjére, élettapasztalatára és elvárására építve állít róla.
A kritizálónak nem feltétlenül van igaza, és ezt nem érdemes szem elől veszíteni. Természetesen, épülni is lehet egy negatív szóáradat érkezéséből, ez viszont tudatosságot kíván. Tudatosan azt a részt világítani meg, ami előrevisz az adott helyzetemből. Nem könnyű mindig kiszűrni a sértő gondolatok mögül azt, ami miatt valóban nekünk szól, de nem lehetetlen.
Amikor nem érezzük kellően fontosnak és hasznosnak magunkat, és ez mély és tartós állapottá növi ki magát, akkor kezdeti lépésnek jó lehet, ha összeszedjük az eddigi eredményeinket. Amilyen régről csak vissza tudunk emlékezni, előszedjük az általunk elért és értékelt sikereinket. Nem csak az első helyezéseket, hanem mindazt, ami számunkra, a mi mércénkkel mérve, önmagunkhoz viszonyítva, a saját erőfeszítésünknek köszönhetően előrelépés volt.
Sokszor hisszük, hogy a mások által ránk aggatott címke a valóság. Lusta vagy, önző vagy, nincs kitartásod, nem vagy hiteles, nem vagy kedves, nem tudsz szeretni… stb. kijelentések mögött igény húzódik meg. A másik személy igénye tőled. Talán figyelemre, talán segítségre, talán szeretetre vágyik.
De te nem az vagy, aki a címkén szerepel. Nézd meg az eredményeid listáját! Ha sikerült összeírnod, és fel mertél írni sok mindent, amit magadnak köszönhetsz, már egy csomó címke okafogyottá válik. Azt mondták: lusta vagy, nincs kitartásod, miközben te már valaha is lefutottál egy maratont? Azt mondják, hogy önző vagy, miközben átadod a helyed a buszon, vagy előre engeded az időseket az ajtóban? Nem csak azok az események léteznek az életünkben, amelyet mások kiragadnak és minősítenek. Az is te vagy, amiben sikerült előrébb jutnod, és az is, amiben éppen akkor nem. Emberek vagyunk. Nincs abszolút tökéletesség.
Jó lenne, ha nem omolnánk össze attól, mert valaki önmagunkért nem képes szeretni bennünket. Azért, mert valaki nem a fejlődést látja bennünk, hanem az elmulasztott lehetőségeket. Mert ezek róla szólnak.
Tudd, hogy mi mindenben vagy jó, mik azok a területek, amelyekben eredményes vagy, amit nyugodtan rád bízhatnak, miben bízhatsz magadban! Biztasd magad, hogy nem az elbukások számítanak, hanem az, hogy utána újra megpróbálod! Nem az vagy, amid most van, hanem az, ahogyan magaddal, és másokkal viselkedsz. Te hozod meg a gondolataid alapján a döntésedet, hogy kedves vagy, vagy nem. Hogy segítesz másoknak és magadnak, vagy nem. Azt is te döntöd el, hogy szerethetőnek látod magad, vagy sem. Kívánom, hogy szeresd magad, és ismerd fel a jót magadban!
„Az embereket csak szeretve lehet jobbá tenni!” (Böjte Atya)
