Ahogy telik az idő az emberen, úgy jönnek elő olyan feladatok, melyek egyre nagyobb erőfeszítést igényelnek, vagy ha nem is az erőnket kell növelni, de legalábbis egy egész más szemléletre kötelez bennünket, mint ami gyermek, vagy fiatalabb korunkban jól bevált számunkra. Tornyosulva állják utunkat a nemszeretem dolgok, és egyetlen jól tűrhető megoldás csillan fel, mégpedig az, hogy arra tekintsünk, ami MOST jó, azért, hogy a jelenben erre figyelve, ezt megélve, egy kellemesebb jövő reményét lássuk magunk előtt. Vagy legalább fellélegezhessünk, és megláthassuk, mi az, amit tenni tudunk, és mi az, ami nem a mi felelősségünk.

Nem könnyű. Nem könnyű akkor figyelni a jó gondolatainkat, amikor az érzelmeink rongyosra szaggatják a lelkünket. Amikor félünk. Félünk az elmúlástól, az elhagyástól, a fájdalomtól, a hiábavalóságtól, a szeretet elvesztésétől. Nem könnyű látni a jót, ha reménytelen küzdelemként tekintünk a feladatainkra. Nem könnyű hálásnak lenni, ha éppen a megsemmisülés határán állunk. De nincs más út, úgy tűnik, hogy a nehéz helyzetekben talpon tudjunk maradni, vagy az ütésből fel tudjunk állni. Sok múlik azon, hogy miként tekintünk magunkra, a döntéseink következményére, a sorsunkra, az életünkre.

A legjobb persze az lenne, ha mindezt már akkor szem előtt tartanánk, amikor még nem kerülünk a prés alá. Amikor még minden olyan könnyű, és megugorhatónak tűnik. Akkor lenne érdemes élnünk a lehetőségekkel, és nem hátra sorolni magunkat minden mást elénk engedve: a munkát, a gyávaságot, a bűntudatot, a mártírságot, a szomszédi jó viszonyt, mások kiszolgálását, az állandó igent, amikor legszívesebben nemet kiáltanánk, a de-majd-mit-szólnak-hozzá megfelelési kényszerünket, és az állandó készenlétet a megpihenés helyett. 

Azonban legtöbbször utólag okos az ember, és sajnos feledékenyek is vagyunk. Mert biztos számtalanszor megfogadtuk már, hogy másképp teszünk, másképp élünk, aztán mégis visszaállunk a megszokott rutinunkba: nem éljük a szabadságunkat, nem töltjük be a vágyainkat, nem szeretünk, és nem örülünk az életünknek.

Miért olyan nehéz eleget tenni annak az egyszerű kívánságnak, hogy legyünk boldogok?

Mert nem éljük azt, akik vagyunk. Álarcot viselünk, szerepet játszunk – a szeretetért.
Mert az igazunkat akarjuk láttatni.
Mert félünk attól, ha valakit nem kontrollálhatunk.
Mert félünk attól, ha valaki szabadon enged bennünket.
Mert félünk attól, ha valaki nem szeret minket.
Mert félünk vállalni a gondolatainkat, az érzéseinket.
Mert azt hisszük, ha megfelelünk másoknak, akkor minden rendben lesz. Pedig nem ezen múlik.
Félünk az elmúlástól, de igazán félünk az élettől is.
Félünk a nagyon jó dolgok megélésétől, mert mi van, ha utána túl mélyre jutunk onnan.
Félünk hinni, mert félünk a csalódástól is.
És félünk félni, mert nem akarjuk karon ragadni a félelmeinket és velük együtt haladni az utunkon.

Bölcs dolog lenne szeretni és tisztelni magunkat, és ezzel együtt másokat annyira, hogy belássuk, mi az, ami támogatja az életünket, és az övékét, és mi az, ami a boldogtalanságunkat erősíti. Mi az, amit a szeretet nevében másokért teszünk, míg önmagunkat elveszítjük.  Bölcs ötletnek tűnik hinni az élet törvényszerűségeiben, elfogadni azokat, és úgy élni.

Sok minden megrémít, ha szétnézek a világban, ugyanakkor sok minden hálával tud eltölteni, ha hagyom. Amikor érzem a hálát magamban, akkor azokra a pillanatokra biztosan elmondhatom, hogy boldog vagyok.

Ezeket a pillanatokat érdemes megteremteni, mert csak az ITT és MOST az, amivel biztosan gazdálkodhatunk.

*****

Ha szeretnél rálátni a saját viselkedésedre (párkapcsolatod működésére), reakcióidra, és változást szeretnél hozni az életedbe, akkor örömmel segítelek téged is életed ezen szakaszán, itt írd be magad a naptáramba.

Szívesen fogadlak, hogy ne érezd félelmetesnek az életet, és ne érezd azt, hogy mindent egyedül kell megoldanod. Aki külső segítséget kér, az nem tudatlan ember, hanem arra voksol, hogy időt takarítson meg önmaga számára, és az egy helyben toporgást megértés, erőmerítés, eszközfrissítés és lendület váltsa fel.  

Gyakorlatokat tartalmazó könyvek —>

Örömteli napot kívánok!

 Laskai Nelli
házassági tanácsadó, életöröm tréner