A tartós kapcsolatokban ismerik meg egymást igazán az emberek. Akkor, amikor már együtt élnek, együtt oldják meg az életükbe érkező feladatokat. Amikor már megérkezik a felismerés, hogy a számomra eddig halhatatlan, legyőzhetetlen, tökéletes, és kivételes ember mégsem egy szuperhős.

Ennél a pontnál eljön a nagy kérdés: vajon vele akarok élni, vagy valaki mással sokkal jobb lenne?

Mindenkinek van árnyoldala és fényes is. A fényest látva meggyőződünk arról, hogy csak ő az, aki nekünk kell, megfogtuk vele az Isten lábát. Azonban, amikor azokat a tulajdonságait, viselkedési mintáit látjuk, amelyekkel nem igazán tudunk azonosulni, akkor elég nagy a kísértés, hogy talán szakítani kellene vele, hiszen nem gondolunk mindent egyformán, és ez feszültséget okoz.

Amikor nagy a távolság a vágyott élet, és a valóság között, amikor az ember a belső feszültséget nem tudja egyedül, magában feldolgozni, és szeretetre, elismerésre, szexuális energiára vágyik, akkor nagy eséllyel fog belépni egy harmadik a képbe. Munkamánia, szenvedélybetegség, szerető… attól függően, hogy mit gondol, mit érez egyes helyzetekben, mi felé érez legnagyobb késztetést. 

Gábor és Panni történetében is eljött az a pont, amikor a megcsalás belépett az életükbe. Noha, a döntést egyedül Gábor tette meg, mégis csak közösen építgették azt az utat, aminek később a hűtlenség lett az okozata. Amikor hozzám fordulnak segítségért, sosem keresek hibást. Nem az a célom, hogy megállapítsam, ki a „szemét”. Az a cél, hogy megértse a pár, hogy mi vezetett a krízisig, és hogyan tehetnek másként valamit a továbbiakban, hogy újra közeledni tudjanak egymáshoz, és teszem hozzá, önmagukhoz. A döntés felelőssége az övéké marad továbbra is: akarnak változni, hajlandóak-e tenni érte, vagy sem. 

Gábor 12 év után lett hűtlen a feleségéhez. Miután egy közös ismerősük meglátta a férjet egy másik nővel, lavinaként megindulva fény derült mindenre. A feleség úgy érezte, el kell döntse, hogy Gábor-e az, akivel élni akar. Azonban Gábor szerint Panni viselkedése az oka a történteknek, így Panni  örülhet, ha Gábor egyáltalán elgondolkodik azon, hogy együtt maradjanak-e. Panni úgy érzi, változnia kell, hogy együtt maradhassanak. És ez igaz is, csak nem mindegy, hogy miben és miért akar változtatni. Gábor viszont ragaszkodik ahhoz, hogy ultimátumot adjon a feleségének: vagy megváltozik bizonyos dolgokban, vagy továbbra is fenn fogja tartani a szeretői viszonyt. Ezt a döntését arra alapozza, hogy ő mindent megtesz a családért, biztos egzisztenciát teremtett, joga van ahhoz, amit kér. 

De mi az, amit elvár Gábor Pannitól?

A mindennapos szexuális érintkezést. Hiszen ő attól érzi szeretve, elismerve, férfiasnak magát. Valahányszor elutasítást kap, akkor azt játszmának érzékeli, és haragra gerjed, majd mintegy „büntetésként” elmegy a szeretőjéhez.  Ez a kör azonban Panniban nem a szeretettség érzését erősíti, hanem épp ellenkezőleg, a távolodást érzékeli, amit csalódás és kiábrándulás követ. Nehéz neki ebben az állapotban nyitottnak lenni a férj kívánságára…

Hogyan fognak tudni közeledni egymáshoz?

Első pontként határozottak abban, hogy egymással akarnak élni, nem akarnak külső kapcsolatot fenntartani. Szándékukban áll tisztelni egymást, és arra törekedni, hogy a másik fél boldog legyen mellettük.
Mindkét félnek meg kell ismernie önmagát, a saját viselkedését, a mintáit (és később az egymáséit is), hogy tudják, mi miért történik közöttük. Miután egymástól megkapták a saját útmutatókat, hogy miből érzik szeretve magukat, mi a vágyuk, mi az, ami feszültséget gerjeszt közöttük, akkor megtanulnak bánni ezzel az értékes információval. Ezen kívül, mikor már pontosabban – és egymás hibáztatása nélkül – tudják megfogalmazni az érzéseiket, vágyaikat, nehézségeket, akkor a békés kommunikáció elsajátításával és annak használatával együtt tudják építgetni az utat, melyen mindketten tényleg járni szeretnének. Törekedniük kell arra, hogy az alá-fölérendeltség helyett partneri legyen a viszony. Ehhez azonban önismeret, korrekt önértékelés, egymás tisztelete kell. 

Idővel Gábor felismerte, hogy makacssága nehezíteni fog ezen a közeledési munkán, hiszen számára erősen beivódott az a gondolat, az a viszonyítási pont, ami alapján ő férfiasnak, erősnek, és sikeresnek érzi magát. Ezt a szexualitásban, a „szófogadásban”, csodálatban méri. Ha ez nincs meg, az ő viselkedési mintáját követve, azonnal a szeretőhöz való menekülés lesz a válasz.

Panni arra a felismerésre jutott, hogy számára a behódolás az önbizalmának, önértékelésének hiányából fakad. Gyermekkora óta érzi, hogy ő nem érdemel jó bánásmódot. Mivel fél az agressziótól, a konfrontálódástól, ezért csak azt az egy eszközt ismeri, amivel bánni tud: a kivonódás, az elutasítás, még akkor is, ha ez testi bántalmazásba is fordul. Ha megtörténik a bántalmazás, nem haragszik a társára, mert úgy érzi, ez jár azért, amiért el merte utasítani őt. 

A felismerések, a viselkedési minták feltérképezése, a védett környezetben történő érzések kitárulkozása szelepet nyitott az évek óta fennálló feszültségnek. Sokat segített Panninak, hogy el merte mondani mindazt, amit a kapcsolatukról, és Gáborról, meg önmagáról gondolt. A közeledés megindult, a gyakorlati elemeket beépítve lehetőséget kaptak, hogy másként tegyenek dolgokat, mint eddig. Kezdve ott, hogy másképp gondolkodjanak a történtekről, a történésekről, önmagukról, a társukról, a világról mint eddig…

 

Bejelentkezés SEGÍTŐ BESZÉLGETÉSRE —>

SEGÍTŐ KÖNYVEKET OLVASNÉK PÁRKAPCSOLAT, ÖNBIZALOM TÉMÁBAN —>

 

 

Hallgasd meg a podcast adásokat is!