Csak tedd a dolgod, avagy hogyan fordul minden jóra

B

A napokban úgy éreztem, mintha jól behúztak volna nekem. Mindent pontosan kiszámolva indultam neki a feladataimnak, mindennek meg volt a maga helye és ideje, úgy ahogyan én terveztem.  Egyszer csak egy váratlan történés keresztülhúzta a számításomat.

Nehezen ment az újratervezés. Tudtam, hogy nem állhatok le, nem vonhatom ki magam a forgalomból, de sajgott nagyon a gyomros helye. Először erősen gondolkodni kezdtem, hogy miként lehetne ezt a helyzetet meg nem történtté tenni (sehogy), vagy legalább hogyan láthatnék meg benne egy újabb ugródeszkát (akkor még sehogy).  El kellett, hogy teljen egy-két nap, mire lecsitult bennem a lázadó énem: Rendben, akkor az univerzum méltónak talált engem erre a helyzetre, bíznak bennem annyira, hogy ezt is meg fogom tudni oldani úgy, hogy jól jöjjek ki belőle.

Nagyon nehéz tisztán látni, amikor ezer meg ezer negatív gondolat cikázik a fejedben. Amikor úgy érzed, hogy nem vagy kreatív, nem jut eszedbe semmi okos, semmi előre mutató, mert csak a romboló gondolatok villognak neon színben pompázva a koponyádon belül.

Ráadásul nekem tudnom kell kikapcsolni, képesnek kell lennem a legnagyobb káoszban is úgy forgatni a szálakat, hogy kellemesen érezzem magam. Ez teher néha, viszont megkönnyíti a dolgomat, hogy tudom, máskor is voltam már nehéz helyzetben, s a technikám máskor is kihúzott belőle. A kérdés, a rizikó az időfaktor volt. Gyorsan akartam jól lenni.

A következő technikákat alkalmaztam:

  • amíg várakoztam a boltban, összegyűjtöttem a dolgaimat, amiért hálás lehetek,
  • gyorsan rendet tettem az otthonomban, mert ahogy kívül, úgy belül,
  • részletesen elképzeltem egy ideális napomat,
  • sorra vettem azokat a dolgaimat, amiket a közeljövőben szeretnék elérni,
  • elengedtem a görcsöt magamban, elengedtem a félelmemet,
  • ráfókuszáltam egy olyan jövőképre, amilyet szeretnék magamnak,
  • és mondtam egy imát, hogy a dolgok, amikre vágyom, teljesülnek.

Hiszitek vagy sem, még aznap este jó híreket kaptam. Reggel még fogalmam sem volt arról, hogy miként szervezhetném úgy az előttem álló napokat, hogy azok számomra ideálisak legyenek. Aznap este pedig már láttam a fától az erdőt, és ez a nyugalom erőt adott.

Erőt ahhoz, hogy ne tervezzek, csak tegyem a dolgom, mintha minden a terv szerint haladna (ennél többet úgysem tehetek). Bízom a jó sorsomban, abban, hogy ha én nem is látom, hogy mi lenne a legjobb számomra, akkor is úgy fordul a kocka, hogy jól jöjjek ki belőle. Persze, ehhez sok múlik azon is, hogy miként állok a nehézségekhez. Képes vagyok-e meglátni benne a lehetőséget és a fejlődésemet, vagy összeomlok, hogy megint pech – szériám van.

Én az előbbit választottam, válaszd Te is azt, és közben tedd a dolgod. A végén minden jóra fordul!

 

A technikákról, módszerekről bővebben a Boldognak lenni című könyvemben olvashatsz!