Talán te is ismersz olyan házaspárt – vagy éppen magatokra ismersz –, akik látszólag jól működnek együtt. Kifizetik a számlákat, megszervezik a gyerekek programjait, bevásárolnak, elintézik a hétköznapi teendőket. Kívülről minden rendben lévőnek tűnik. Belül azonban már régen nincs igazi kapcsolódás. Jó esetben van udvariasság, nem gáncsolják el, de nem is emelik egymást.
Nincsenek mély beszélgetések. Ritkák az ölelések, a törődő gesztusok. Már nem egymáshoz fordulnak örömükkel vagy fájdalmukkal, inkább lakótársként működnek, mint szerelmes társként. Egy ideig ez nem szembetűnő, de előbb-utóbb vágy ébred a szenvedélyre, a szeretve lenni érzésre, a figyelemre.
Megmenthető még a párkapcsolat?
Vannak kérdések, amelyeket érdemes őszintén végiggondolni, mielőtt döntést hoz a pár.
Az első talán az, hogy van-e még kíváncsiság egymás iránt?
Érdekel még, hogyan telt a párod napja? Meghallgatod azért, mert valóban érdekel, vagy csak udvariasságból kérdezed meg? Vagy te megkérdeznéd, csak mivel ő sem érdeklődő, így te is visszafogod magad.
A második fontos kérdés, hogy biztonságban érzitek-e magatokat egymás mellett?
Elmondhatod a félelmeidet, a csalódottságodat, vagy inkább magadban tartod, mert attól tartasz, hogy kritikát, elutasítást vagy közönyt kapsz válaszul?
Elvágyódás a kapcsolatból
Sokan azt hiszik, a válás oka általában egy harmadik személy megjelenése. A valóságban ez sokszor már csak következmény. Az elvágyódás, azaz egy szeretetteljes, nyugodt vagy szenvedélyes légkörbe elvágyódás jellemzően akkor erősödik, amikor otthon nem tud létrejönni a valódi kapcsolódás a két fél között. A hiány egyre erősebb, mint ahogy a neheztelés is, és már nem a partner felé fordulnak az űr betöltéséhez, hanem ami éppen adódik, az a helyzet fogja felkelteni a figyelmet. Ennek nem mindig a partner figyelmetlensége az egyetlen oka, hanem az is, amikor az egyik fél nem fedi fel az igényét, vágyát a partnere előtt. Csak várja, hogy a másik ráérezzen, de mivel senki sem gondolatolvasó, csalódni fog, egy ideig vár, majd elfordul a párjától.
A hétköznapokban egészen apró dolgok kezdik távolítani egymástól a feleket:
- Amikor már nem kérdezzük meg, hogy vagy.
- Amikor a telefon fontosabb lesz, mint az esti beszélgetés.
- Amikor a másik pozitív gesztusát természetesnek vesszük, a hibáit pedig egyre gyakrabban szóvá tesszük.
- Amikor a konfliktusokat inkább elkerüljük, mint megbeszéljük.
- Amikor nem kérünk, csak magunkban puffogunk.
Ilyen környezetben lassan megszűnik az érzelmi biztonság, megszokottá válik a magány. Már nem ugyanahhoz az emberhez fordulunk vigaszért, akihez régen.
Emberként fontos megélni a valahova tartozás érzését. Amikor ez a kapcsolódás tartósan hiányzik, természetes módon elkezdünk olyan helyeket és embereket keresni, ahol újra megélhetjük a figyelmet, az elfogadást és az értékesség érzését. Ezért kapcsolhat be az elvágyódás is. Nem feltétlenül azért, mert valaki mást szeretünk, hanem mert újra szeretnénk élőnek érezni magunkat.
Sokszor egy munkahelyi beszélgetés, egy kedves mosoly vagy az, hogy valaki valódi érdeklődéssel meghallgat bennünket, erősebb érzelmi hatást vált ki, mint az otthoni mindennapok. Ez nem feltétlenül szerelem. Gyakran annak a hiánynak a jelzése, amit régóta hordozunk magunkban.
Még egy kérdés, amit érdemes megvizsgálni:
Ha mindketten ugyanazzal az elszántsággal dolgoznátok ezen a kapcsolaton, mint amennyit régen a megismerésébe fektettetek, lenne még esély arra, hogy újra egymásra találjatok?
Ha erre a válasz igen, akkor érdemes segítséget kérni. Sok kapcsolat nem azért ér véget, mert nincs már szeretet, hanem mert a felek nem ismerik azokat az eszközöket, amelyekkel újra felépíthetnék az érzelmi közelséget.
Ha viszont már csak egyikőtök szeretne tenni a kapcsolatért, ha hosszú ideje nincs nyitottság a változásra, nincs tisztelet, nincs együttműködés, akkor azt is érdemes megfontolni, hogy amennyiben ez nem változik, fenntartható marad-e a kapcsolat.
Arra is érdemes figyelni, hogy ne sodródásból hozzatok döntést. Ne a csend, a kiüresedés vagy a megszokás döntsön helyettetek. Beszéljetek róla. Tegyetek még egy őszinte, elköteleződött kísérletet egymás felé. Mert akár a kapcsolat megmentése, akár a békés elengedése lesz a végső út, a legnagyobb ajándék az, ha tudjátok, hogy mindent megtettetek azért, hogy tiszta szívvel tudjatok továbblépni.
Ehhez gyakran szakember bevonására van szükség, hogy kapjatok új nézőpontokat, ne mindig ugyanaz a lemez pörögjön mindkettőtöknél, mert akkor csak ugyanoda fogtok jutni, mint eddig. Ha tájékozódnál a tanácsadásról, itt tudsz róla olvasni, ha könyvet olvasnál a témában, azokat itt találod.
Laskai Nelli
házassági tanácsadó


