Az elengedés nem ott kezdődik, hogy elengeded. Hanem ott, hogy végre valami fontosabb lesz a számodra, mint az, amibe eddig kapaszkodtál. Megengeded a változás megérkezését az életedbe.
Sokan azt gondolják, hogy az elengedés akaraterő kérdése. Hogy egyszer csak eldöntöd, és kész. Nem gondolsz rá többet, nem fáj, nem hiányzik. Pedig legtöbbször nem ezért nem sikerül elengedni valamit, hanem azért, mert miközben a múltat próbáljuk elengedni, még nem tudjuk, mi vár ránk helyette, és ez ijesztő.
Az ember van, hogy nem azért ragaszkodik egy párkapcsolathoz, mert az boldoggá teszi. Sokszor azért marad benne, mert ismeri, tudja, mire számíthat. Ugyanez történik egy munkahelyen is. Lehet, hogy hónapok óta gyomorgörccsel indulsz dolgozni, mégis maradsz, mert a bizonytalan jövő ijesztőbbnek tűnik, mint a biztos rossz. És ugyanez igaz azokra az élethelyzetekre is, amikor újra és újra ugyanazokat a köröket futjuk. Nem azért, mert ezt szeretnénk, hanem mert ezt tanultuk meg működésnek.
Az idegrendszerünk alapvetően a biztonságot keresi, nem a boldogságot. Ezért kapaszkodunk olyan helyzetekbe is, amelyek már régen nem szolgálnak minket. Mert a megszokott fájdalom kevésbé félelmetes, mint az ismeretlen lehetőség. Ezért nem elég azt ismételgetni magunknak, hogy ideje továbblépni. Az agyunk ilyenkor szinte azonnal felteszi a kérdést: rendben, de hová?
És talán ez az a kérdés, amivel sokkal többet kellene foglalkoznunk. Nem csak azt érdemes végiggondolni, hogy mit szeretnél magad mögött hagyni, hanem azt is, hogy milyen élet felé szeretnél elindulni. Mert egészen más érzés elhagyni egy kapcsolatot azért, hogy végre békében élhess, mint pusztán elmenekülni valaki elől. Más felmondani egy munkahelyen azért, mert olyan munkát szeretnél, ahol értékesnek érzed magad, mint egyszerűen csak eleged van abból, ahol most vagy.
Keresd a nyereséget a változtatásodban. Az elméd ezzel sokkal együttműködőbbé válik.
Sokkal könnyebben változtatunk, ha nem valamitől akarunk megszabadulni, hanem valami felé haladunk. Kell egy kép arról, hogy milyen emberré szeretnél válni. Milyen kapcsolatban szeretnél élni. Hogyan szeretnél dolgozni. Milyen érzéssel szeretnél reggel felébredni és este lefeküdni. Ez a jövőkép nem azért fontos, mert minden részletét ismerni fogod, hanem azért, mert irányt ad. Amíg nincs irány, addig a múlt mindig erősebben húz vissza, mint amennyire a jövő hívni tud.
Nem szabad elhinni, hogy kizárólag az létezhet, amit eddig ismertem. Lehet, hogy ma még nem látod a következő lépést, de attól még létezik. És sokszor éppen akkor kezd láthatóvá válni, amikor már nem görcsösen a múltat próbálod megtartani.
Próbálj ki egy egyszerű gyakorlatot. Képzeld el magad egy év múlva. Ne azt kérdezd, mit szeretnél végre elengedni. Inkább azt, hogyan szeretnél élni. Milyen emberek vesznek körül? Milyen érzéssel ébredsz reggel? Mit gondolsz magadról? Milyen döntéseket hoz az az ember, aki már ott tart, ahová te is szeretnél eljutni? Ne a hogyanra keresd most a választ. Először engedd meg magadnak, hogy legyen egy olyan jövőképed, amihez érdemes hűségesnek maradni.
Mert az elengedés végülis nem a veszteségről szól, hanem arról, hogy egyszer csak kimondod: jobban szeretnék ahhoz az emberhez hű lenni, aki lehetek, mint ahhoz az életemhez, amit már kinőttem.
Ha úgy érzed, most nehezen boldogulsz, a tanácsadásról itt olvashatsz, vagy itt nézhetsz olvasnivalót a témakörben.
Laskai Nelli
házassági tanácsadó


