Több férj jelentkezett már be úgy hozzám tanácsadásra, hogy a felesége derült égből villámcsapásként bejelentette, hogy válni akar, és ők ezt nem értik, nem tudják, hogy mi történik. Ugyan panaszkodtak már régóta olyan apróságok miatt, mint a felhajtott wc deszka és a nyitva hagyott szekrényajtó, de ezek olyan bagatell dolgoknak tűntek, hogy nem volt értelme energiát fektetni a változásba. Főleg, hogy valójában a feleségük sem hibátlan, csak ők nem hánytorgattak fel mindenféle apróságot nekik.
A felszínen zajló semmiségnek tűnő harcok – az ülőke, a szekrényajtó – sokkal mélyebbre mutatnak, mint amit látunk.
A séma és a hamis én
Fontos, hogy ismerjük a saját és a társunk sémáit, mert sokat segít a helyzetek félreértelmezésének elkerülésében. Ha azt hiszem, hogy mindent én tudok a legjobban és nem engedem, hogy mások segítsenek, akkor a társam hátrébb fog lépni a tennivalóktól, én pedig ki fogok fáradni, és egy idő után neheztelek a társamra, hogy nem könnyíti meg az életemet. Azt gondolom majd, hogy lusta és nem érdeklem. Pedig nem biztos, hogy így van.
A párkapcsolati egyensúlyt sok mindent eltolhatja, és a partner-partneri viszony helyett a szülő-gyerek vagy a tettes-áldozat felállás rajzolódik ki, ami gondot fog okozni a kapcsolatban.
Amíg csak egy adott – megtanult és nem önazonos – szereposztásban engednek a rögzült mintáink működni, addig valószínű, hogy az adott szereposztáshoz illeszkedő társat fogjuk választani. Ha a mintáink változnak – és a másik fél is változtat -, akkor a kapcsolat jobbá válik, azonban, ha a másik fél leragad a megszokott mintánál, akkor a kapcsolat kényelmetlenné válik, és előbb-utóbb megszakad.
Sémáink megtörése
Amikor a párkapcsolatunkba megérkezünk, visszük a hátizsákunkban a több generációtól megörökölt mintákat, az előző kapcsolatokból levont – akár téves – következtetéseinket és persze minden hiányérzetünket. Azzal a reménnyel, hogy majd a társunk maradéktalanul be fogja azt a hiányt tölteni, és végre egyensúlyba kerülünk. Látni, hallani, szeretni fog. Pont úgy, ahogy mi szeretnénk.
Csakhogy a társunknak is van hátizsákja, és vannak fel nem töltött hiánydobozai. Ő tőlünk várja az egyensúly kialakítását, mi meg tőle és még azzal is számolnunk kell, hogy sok esetben a gyermekkori légkörben megismert mintát keressük zsigerből a párkapcsolatban.
Vagyis inkább abban érezzük „otthonosan” magunkat, még ha nem is tesz jót nekünk. Például, ha általában a párunk igényei teljesülnek, az nem kizárólag az ő hibája. Ahhoz mi is asszisztálunk, főleg, ha automatikusan „alámegyünk” a másiknak, hogy szerethetőnek tartsuk magunkat.
Azt gondolom, hogy csak akkor vagyok szerethető, ha kiszolgálok, ha nem hozakodok elő a vágyaimmal, hanem boldoggá teszem a páromat – a láthatatlanságommal.
Gyógyulni a rosszul működésből
Sok időbe telhet, míg magunktól rájövünk a rosszul működésünk részleteire és változunk azért, hogy egészségesebb emberi kapcsolataink legyenek. Ezért érdemes szakember segítségével feltérképezni magunkat, mert időt és energiát spórolunk vele, és kisebb az esély, hogy a párkapcsolatunk visszafordíthatatlan károkat szenved.
A párkapcsolat nem attól működik jól, hogy tökéletesen passzolunk mindenben, hanem azért, mert
- nyitottak vagyunk a fejlődésre, a változásra,
- halljuk és látjuk a társunkat,
- hajlandóak vagyunk levenni a szemellenzőt és megismerni a saját viselkedésünk mozgatórugóját,
- nem sértődönk meg, ha valami nem megfelelően alakul,
- nem csak reagálunk, hanem kitalálunk, megvalósítunk a közös lelki jóllétünk érdekében.
Jó, ha számolunk azzal is, hogy a párunk nem fog feltétel nélkül szeretni, hiába várjuk a gyermeki énünkkel ezt. Másféle szeretetet fog adni, de ha magunkkal nem jövünk rendbe, ha nem fejlesztünk magunkban egy egészséges működési rendszert, akkor tönkremegy a párkapcsolat.
Amilyen szerepet osztunk magunknak, ahhoz passzoló társat fogunk elfogadni.
Gyógyulni szeretnénk a kapcsolatunkban, megpihenni, feltöltve és szeretve lenni. Ez egy idilli intim légkör, amit képes megmérgezni az eltérő vagy elégtelen kommunikációs stílus, a meg nem értettség, az ön és társismeret hiánya.
A tudás hiánya miatt pedig kár veszni hagyni egy kapcsolatot, vagy felrúgni egy család életét.
