Gyakran akkor érkeznek hozzám a párok, amikor már van valakinek külső kapcsolata, vagy legalábbis egy új barát vagy barátnő, aki megérti őt, és ezzel az „együttrezgéssel” éles kontrasztot rajzol az otthon tapasztaltak és az új kapcsolódás minősége közé.

E kontraszt hatására szokott adódni a kérdés, hogy vajon mással jobb lenne-e. Talán ideje megszabadulni a párkapcsolati szenvedéstől, kiüresedéstől és valaki mással újrakezdeni, hogy boldog életünk legyen. Mindez, amíg csak játék a gondolattal, addig kecsegtető, felemelő és örömteli tud lenni, azonban, ahogy egyre inkább valóságossá válik a kapcsolat vége és az új, bizonytalan élet kezdete, akkor rendszerint felüti a fejét a félelem. Félelem az újtól, a bizonytalanságtól, az ismeretlentől. Mi van, ha nem jól döntünk? Mi van, ha rosszabb lesz minden, mint eddig volt?

Az érzelmi viharban a tisztánlátás egyre nehezebbé válik, és hullámzó a döntés is. Egyik pillanatban az együtt maradás észszerű, a másikban az elválás. Ha a szebb jövőkép épp az uralkodó, akkor minden jel arra mutat, hogy menni érdemes. Ha a félelem szövi át a jövőképet, akkor a maradás mellett szól minden – kivéve az érzelmi elégedettséget.

Ha érzelmileg eltávolodtunk, van-e remény a közeledésre?

Azt tapasztalom, hogy sokan képesek arra, hogy meglássák a kapcsolatuk hibás működtetését, és korrigálva azt, újra tudnak közeledni egymáshoz. A magyarázat egyszerű, ha szeretetet kapnak a társuktól, és képesek azt befogadni, ha érzik, hogy fontosak számukra, hogy a társa őt boldoggá akarja tenni, akkor az a közeg kellemessé válik és nem akarnak kimenekülni belőle. Persze, ennek egyik alapfeltétele, hogy akarják megkapni és befogadni a másik által lélekig érő szeretet kifejezését.

Az új nézőpontoknak, gondolkodási módnak megfelelően változik az egymás karcolásának gyakorisága is. Ha már értik a saját és a társuk viselkedését, hogy mi mit vált ki a másikból, egymásból, és tesznek a változásért, akkor kevesebb lesz a konfliktus közöttük, és van tere az addig szerzett sérülések gyógyulásának. Ha továbbra is sérüléseket szereznek egymástól, a gyógyulás, a remény, a hit a kettejük közösségében elmarad és újra a szakítás tűnik majd az egyetlen élhető útnak.

Azt látom, hogy a közeledésre van remény, ha a két fél hajlandó rálátni a működésükre és egy új stratégiát felállítani a további együtt töltött időre. Gondot fordítanak a sérelmek oldására, a békés kommunikációra, a megbocsátásra, az új szokások kialakítására. Lehetőségük nyílik egy új szemmel nézni egymásra, és egy új arcot meglátni és megmutatni egymásnak. Olyat, ami a káosz elmúltával értékessé és szerethetővé válik.

Ha a párkapcsolati közeledés és újraépítés stratégiáját szeretnéd, hogy együtt megtaláljuk, ITT tudsz olvasni a tanácsadás menetéről vagy időpontot kérni. Ha inkább könyvet olvasnál a témában, IDE kattints.

Hallgasd meg a podcast adásokat is!