Vannak olyan témakörök, területek, melyekkel óvatosan illik bánni egy kapcsolatban. Ilyen például a másik fél családja. Még akkor is érdemes távol maradni a szülők szidalmazásától, ha épp a saját gyermekük megteszi, mert ahogy a legtöbb – ezen a területen döcögő – pár említette nekem, az, hogy ha valaki a saját szüleit szidja, nem jogosítja fel a társat, hogy ő is rossz véleménnyel legyen róluk. Ez egy indok, de van azért több is. Például, hogyha boldogan szeretnénk élni, akkor jó szívvel ajánlatos távol maradni bárki szidalmazásától, megítélésétől, és arra érdemes törekedni, hogy létrehozzuk a szeretettel megélhető közösséget, hiszen a házasságkötéskor csomagajánlatban megkaptuk a társunk rokonait is. Ami nem feltétlenül egy rossz üzlet. Még akkor sem, ha most annak tűnik. Csapatként gondolkodva hatalmas erőforrást jelenthet. 

Azonban vannak párok, akiknél jelen van az “anyós-após probléma”, így állandó problémaforrást jelent még a téma is. László és Barbi esete nem egyedi, de nem is megoldhatatlan. László azzal keresett meg, hogy segítsek megtalálni a veszekedésük okát. Valahányszor szóba hozza László az anyósával fennálló problémáját, Barbi rendszerint “sárkánnyá válik”, és mindig a férj lesz a vesztes ebben a kommunikációs harcban. 

Feltérképezve a helyzetet, most is kiderült, mint ahogyan az lenni is szokott, hogy nem az a probléma, amiről gondolják, hogy a problémát jelenti. Azaz, nem csak és kizárólag Barbi anyukájának a viselkedése az, ami a gond, hanem az, ahogyan a pár kezeli ezt a helyzetet. 

László nem ért egyet az anyósának gyermeknevelési elveivel, de valahányszor ezt szóvá akarja tenni a mamának, a felesége nem engedi ezt meg, sőt, hatalmas balhé keveredik. Barbi nem szeretné, ha ezt “lerendeznék”, azt kéri a férjétől, hogy ne tegyen szóvá semmit a mamának. László azt szűri le ebből, hogy Barbi az édesanyjának kíván kedvezni a férje helyett. Innentől kezdve már nem az volt a beszélgetésük tárgya, hogy miként lehetne megbeszélni a nagyszülőkkel, hogy egy csapatként neveljék a gyereket, hanem a fókusz arra került át, hogy Barbi miért nem áll a férje mellé. 

Hogyan lehet tiszta vizet önteni a pohárba, azaz feloldani ezt a feszültséget?

A szóban forgó párnál az alábbi program hozott sikert: mindketten leírták egy papírra, hogy mi az, amire megoldást keresnek, majd azt is, hogy mi az, amit ők ennek eléréséhez hozzá tudnak tenni. Pozitív látásmód alapján, azaz építő hozzájárulást vállaltak – a másik hibáztatása nélkül. Megismerték a saját sérelmüket ebben a történetben, és a vádaskodás helyett arról beszéltek, hogy kinek mit jelent ez a konfliktus, milyennek élik meg a helyzetet. Kiderült, hogy Barbinak valójában nem a férje szándékával van baja, hanem fél az édesanyja reakciójától, gyermekkora óta kerüli vele a konfliktust. László megértette, hogy Barbi nem az édesanyját “pártolta ki”, hanem félelmében így védte önmagát egy olyan helyzettől, amit nem mert bevállalni. Egyéni munka során, rálátva arra, amit eddig nem ismertek fel, sikerült mindkettejüknek az egymással szembeni feszültséget feloldani. Véget ért a mellébeszélés időszaka.

Elmondani a mamának, de hogyan?

Ezek után azt tervezték meg, hogy miként fogják elmondani a nagyszülőnek, hogy mi az, ami a gyermek érdekét, és a család békés együttműködését szolgálja. Mit kérnek a mamától, és mi az ő vállalásuk.  Kezdésnek felsorolták a mama pozitív, könnyen szerethető tulajdonságait, mindazt, amit köszönhetnek neki. Ez után elmondták, hogy melyek a számukra fontos gyermeknevelési szempontok, mik azok, amiben számítanak a mamára, és “üzletet kötöttek”. Az eredmény nem egy beszélgetés alapján vált sikeressé, de a folyamat fejlődést mutatott. Így már nem volt tabu és kín, ha a mamával közös programot terveztek. 

 

Bejelentkezés SEGÍTŐ BESZÉLGETÉSRE —>

SEGÍTŐ KÖNYVEKET OLVASNÉK PÁRKAPCSOLAT, ÖNBIZALOM TÉMÁBAN —>