Biztos neked is ismerős a helyzet, hogy szeretnél megszabadulni egy igencsak zaklatott érzelmi állapotot előidéző élményed hatásától, de sehogy sem sikerül. Nem tudsz eltávolodni attól, hogy mennyire elbántak veled, milyen igazságtalan helyzetbe kerültél, becsaptak vagy semmibe vettek téged.
Amikor Szandra a múltbéli nehéz élethelyzeteiről mesélt nekem, akkor hasonlóan zaklatott állapotba került, mint akkor, amikor az az eset történt a múltban. Nem tudok tovább lépni – mondja – hiába tudom, hogy mi történt, hogy mi zajlott a másik emberben akkor, amikor megbántott, de az érzést képtelen vagyok kikapcsolni.
Szandra úgy érzi, áldozattá vált, és képtelen attól elszakadni, hogy elbántak vele. Hogy nem volt annyira jó és értékes valaki más szemében, hogy ne történhessen meg vele az árulás. Minél erősebben fogja ezt a leértékelő gondolatot, annál jobban szorong, és annál erősebben kapaszkodik abba, hogy meg kellene változtatni a múltbéli élményt, hogy újra jól érezhesse magát a bőrében. A múltba viszont nem lehet visszamenni, mint ahogy azt a másik embert sem tudjuk irányítani, megváltoztatni. Csak magunkban tudunk dolgozni azon, hogy végre felszabaduljunk az áldozatszerep nyomasztásából.
Mi segít megbocsátani?
A megbocsátással kapcsolatban van néhány gondolat, amit érdemes szem előtt tartani, és nem csak az időre várni, hogy enyhítse az áldozat érzésünket.
- Fogalmazzuk meg, hogy mit érzünk, hogy milyen negatív érzésvilág uralkodik éppen rajtunk. Ne fojtsuk el, inkább tanuljuk meg megérteni azokat.
- Emlékeztessük magunkat arra, hogy szeretnénk végre felszabadulni az emlék nyomasztó érzése alól, ezért nem várunk az adott személytől kárpótlásra, hanem mi magunk vetünk véget ennek a rabságnak, és formáljuk át az érzésvilágunkat.
- Keretezzük át a történetet, egészen addig, míg az ész és a szív nem hangolódik egymásra. Ha azt skandáljuk, hogy pórul jártunk, elbántak velünk, szerencsétlenek vagyunk, addig nehezebb a dolgunk. Ha olyan nézőpontból írjuk le a történetet, amelyben nem degradáljuk magunkat, az a segítségünkre lesz.
- Figyeljük meg, hogy milyen egyéb múltbéli élmény nem engedi, hogy továbblépjünk. Máskor is hagytak cserben minket és azon sem léptünk túl? Összekapcsoljuk az adott negatív tapasztalatot valami másik régi élményünkkel?
- A megbocsátás nem jelenti azt, hogy egyetértünk azzal, ahogy bántak velünk. Nem jelenti azt, hogy nem fáj, ami történt, vagy hogy engedélyt adunk a további bántásokra. Azt jelenti, hogy készen állunk elfogadni a megtörtént esemény valóságát, de ezzel együtt, levonva a ránk vonatkozó konzekvenciát, készen állunk arra, hogy tanulva az esetből, később amennyire tudjuk, kivédhessünk egy ilyen helyzetet.
- Ha előjön a nyomasztó érzés, használhatunk stresszkezelő technikát, légzésmeditációt, meditációt, mozgást.
- Minden nap erősítsd meg magadban, hogy ki vagy te. Nem csak ezen a néhány bántó helyzeten keresztül kell meghatároznod magad. Ezek a helyzetek az eddig életed idővonalán néhány keskeny szakasz csak. Te ennél sokkal több vagy. Több jó élménnyel, elismeréssel, sikerélménnyel a hátad mögött.
- Nincs olyan, hogy valaki mindenki szemében mindig értékes, vigyázandó, fontos.
- Minden embernek van könnyen elfogadható és nehezen tolerálható reakciója. Az, hogy velünk szemben viselkedett galádul valaki, az nem minden esetben nekünk köszönhető. Az ő reakcióját az ő élettapasztalata, működési rendszere, értékrendje határozza meg.
- Ha nem tudunk szabadulni a múltbéli sérelmeinktől, akkor igyekezzünk minél többször a jelenre fordítani a figyelmünket. Fókuszáljunk a jelen jó pillanataira, mindarra, aminek örülni tudunk. A jelen elégedett pillanatait ne szalasszuk el egy múltban történt esetre emlékezés miatt.
- A spirituális beállítottságú embereknek az szokott segítségükre lenni, amikor elfogadják, hogy egy-egy nehezen kezelhető, értelmezhető eset a sors elkerülhetetlen történése volt.
“Nem az vagyok, ami történt velem, hanem az vagyok, amilyen döntéseket meghozok. Nem vagyok áldozata az életemnek. Néha fájdalmas élmények érnek, hiszen ember vagyok. Az emberi kapcsolatok magában hordozzák a sérelmek megjelenésének lehetőségét, de ott van minden emberi kapcsolatban az öröm, a hála, a valahova tartozás, az érzelmi biztonság lehetősége is. Az én dolgom olyan emberi kapcsolatokat létrehozni és ápolni, amelyben több az öröm, mint a keserűség.”
Ha szeretnéd, hogy segítően kísérjelek a megbocsátásod folyamatában, itt be tudsz jelentkezni —>
