Barbaráék története elég gyakori részlete a tartós kapcsolatoknak, a hosszan tartó házasságoknak. Minden rendben van, látszólag, de a hálószobát csak alvásra használják. Barbarában megfogalmazódott a hiányérzet, jelezte a társának, akkor szerelmeskedtek is, de utána megint minden visszaállt a régi kerékvágásba, a szexuális élet hiányába.
Barbara szereti a férjét. Szereti, mint embert, mint a gyermekei apját. Zsolt is szereti a feleségét, de valami miatt a szexuális kapcsolódás nem jön magától, nem érez indíttatást, hogy kezdeményezzen a feleségénél. És belesüppedtek ebbe az állapotba.
Mindketten másként mesélnek a folyamatról, ami ide vezette őket:
Barbara: A kapcsolatunk kezdetén sem volt fergeteges a szexuális életünk, de azért örömünket leltünk benne. Ahogy teltek az évek, úgy múlt el az ismeretlenhez tartozó varázslat, és lépett a helyébe a sok nyűg, amit az összeköltözés kiváltott. Rengetegszer csalódtam benne, de azt hittem, mindent megbocsátottam. Tudom, hogy én sem voltam vele mindig kedves és megértő, de ha visszagondolok arra, hogy mit gondoltam róla a kezdetekor, és mit gondolok róla most, nem sok jót tudnék elmondani az utóbbi években tanúsított viselkedése alapján. Minden rám maradt a háztartás dolgaiban, nem figyel rám, ha hozzá beszélek. A panaszomat hisztinek véli, nem is kíváncsi rá, hogy mi van mögötte. Hiányzik a szikra, a pezsgés, a csodálatosság. Sokszor elutasítottam, ha közeledett, mert épp mérges voltam rá. Aztán elkezdtem más férfira gondolni, hogy talán mással könnyebb lenne az életem, de mégsem akarom Zsoltot elengedni. Mi van, ha a következő pasi sem lesz különb? Vágyom az intimitásra, a szexualitásra, de miért én kezdeményezzek? Miért nem tud velem olyan figyelmes lenni, mint a kapcsolat elején? Talán akkor örömmel omlanék a karjaiba újra.
Zsolt: Barbarával nagyon jól megvoltunk a kapcsolat elején. Sok mindenben megfelelt a vágyaimnak, megvolt az összhang. Persze, volt, amikben nem tudtam egyetérteni vele, de úgy éreztem, ezek beleférnek még a kapcsolatba. Lehet, hogy volt, amiket nem kellett volna mondanom, vagy tennem a közös életünk során, de ki nem hibázik? Ráadásul mindig bocsánatot kértem. Azt mondta, meg is bocsátott, de a közeledésemet elutasította. Innen tudtam, hogy nem bocsátott meg. Ezek a kikosarazások annyira megszaporodtak, hogy úgy éreztem, az önérzetem nem engedi, hogy tovább kezdeményezzek. Észrevettem, hogy más nőket nem kell állandóan lekenyereznem, hogy kedvesek legyenek hozzám. Más nők könnyen ágyba bújnának velem, tehát nem velem van a baj. Tíz év után nem gondolom, hogy nekem udvarolnom kellene neki otthon. Munka után egyből hazajövök, nem járok el kocsmázni se, mint a haverjaim. Megtehetném, de nem teszem. De neki ez sem elég. Ha hazaérek, én kényelmesen akarok élni. Nem pedig állandóan teperni. Szerintem nincs akkora bűnöm, ami miatt Barbara elfordulása indokolt lenne. Én már annyiszor kezdeményeztem nála, hogy most már biztosan nem fogom megtenni. Ha a közelségemre vágyik, tudja, hogy hol talál meg.
A fenti megnyilvánulásokat olvasva gyorsan levehető, hogy mik azok, amik gátolják Barbara és Zsolt szexuális életének a kiteljesedését, a működtetését, a szexualitásban történő megnyílást.
Nem a hálószobai hidegség az, ami miatt nem működik a kapcsolatuk, az csak egy tünet, egy jelzés. Az ok sokkal mélyebben keresendő, és először egyénileg orvosolható. Barbara utal arra, hogy azt hitte, hogy megbocsátott, de a közelség elutasítása, a kifordulása jelzi, hogy nem tud nyitott és befogadó lenni a párjával szemben. Amíg ebben nem lesz változás, nem fog tudni könnyedén és nyitottan állni Zsolt befogadása előtt.
Mi a megoldás?
Amikor lebontottuk a folyamatot, hogy mi történik, ha Zsolt kezdeményezni kezd, Barbara szépen megfogalmazta, hogy mi játszódik le benne.
- Zsolt odafordul és a paplan alatt simogatni kezdi.
- Barbara dühös lesz, hogy csak a teste érdekli Zsoltot.
- Azt gondolja, Zsolt csak kihasználja, hiszen a mindennapokban egyáltalán nem azt nyújtja számára, amit ő elvárna.
- Még dühösebb és csalódottabb lesz.
- Értéktelennek érzi magát.
- Dühében ellöki Zsolt kezét.
Zsolt is lebontotta a folyamatot, hogy mit érez, ha közeledni akar.
- Megszületik benne a vágy, hogy jó lenne szerelmeskedni a feleségével.
- Bizonytalannak érzi a helyzetet, fél az elutasítástól.
- Amikor Barbara ellöki a kezét, akkor dühös lesz.
- Azt gondolja, hogy egy házasságban nem kellene megküzdeni a szexért, az jár, hiszen nem váltak még el, tehát egy párt alkotnak.
- Zsolt azt gondolja, hogy Barbara büntetésnek szánja, egy hatalmi játszmának, hiszen a nő dönti el, hogy mikor befogadó és mikor nem.
- Csalódott lesz, értéktelennek, megalázottnak látja magát.
- Haragszik Barbarára.
- Így másnap, mikor felesége valamire panaszt tesz, azonnal elfordul tőle, és a kapcsolattól. Nem képes empatikusan jelen lenni a helyzetben.
A várt változást az hozta meg, amikor felismerték a működési sémájukat, és megértették a viselkedésüket. A sérelmeiket tisztázni kezdték. Zsolt kifejezte sajnálatát Barbara csalódásáért, amit az ő viselkedése váltott ki benne. Barbara megértette, hogy Zsolt mit él meg a mindennapokban, mi a sérelme. Megismerték egymás szeretetnyelvét, és megbeszélték, hogy ki mit talál vonzónak a másikban, mi az, amivel ki tudják váltani a rajongást egymásban.
Nem ezek feltárása, hanem az utána következő cselekvés hozta meg az áttörést. A mindennapokban működtetett stratégia kapcsán Barbara dolgozott a megbocsátáson. Előkerültek olyan sérelmek is, melyeket nem a házasságában szerzett, de befolyásolta a kapcsolatát. Mindketten dolgoztak az önfejlesztésen, a kommunikációjukon, konfliktuskezelésen. Megtanultak őszintének lenni egymással, és nem gyűjtögetni a sérelmeiket.
Segítség a párkapcsolat működésének megértéséhez —->
Segítség önmagunk működésének megértéséhez —->
