Hogy fejezzük be az otthoni játszmázást és beszélgessünk érthetően?

Hogy fejezzük be az otthoni játszmázást és beszélgessünk érthetően?

Adott egy házaspár, akik nem tudnak szeretetteljesen kommunikálni egymással. Gabi és János 10 éve élnek együtt, és a kommunikációjuk ma már egyre inkább játszmázásba torkollik. Hol így, hol úgy, de mindenképpen úgy forgatják a helyzetet, hogy abból ők jöjjenek ki győztesként, a másik pedig vesztesként. Általában a szülő-gyerek szerepbe csúsznak bele, de sokszor az áldozat-elkövető, fölényes-alárendelt szereposztás is előjön. A lényeg, hogy semmiképpen sem egy szinten álló partnerként, megoldásra törekedve beszélgetnek. A dac, a harag, a sérelem kapcsol be, valahányszor kommunikálni kezdenek.

Hogyan teszik ezt?

Gabi úgy érzi, hogy az egész család sorsa, gondviselése rajta múlik, az ő feladata. Legyen tisztaság, tiszta ruha, finom, egészséges étel, főtt vacsora, és a társas kapcsolatokat is ő szervezi. Önként vállalt munkakör ez az egész, de ő azt mondja, hogy leginkább ez a szerep lett ráosztva az évek alatt, és most már ez teher számára.  Ellenben a férje nem tesz semmit, nem hoz döntést, nem segít, nem támogat.

János szerint Gabi már a kezdetekkor kivette a kezéből a döntési jogot. Mindent ő tudott jobban, anyáskodott rendszeresen felette. Megmondta, hogy melyik inget vegye fel vendégségbe menet, hova üljön, kivel, mit beszéljen, hogyan viselkedjen, hol dolgozzon, mennyit kell keresnie, hogy a család élete gördülékeny legyen. Úgy érzi, valahányszor segíteni akart, sosem járt érte dicséret, csak eleinte viccesen, majd leértékelve lett elzavarva.

Hogyan tudnátok változtatni rajta?

Gabi: Min kellene változtatnom? Mindent én csinálok, ő meg kivonja magát a házimunkából. Ha meg segít, csak nagyobb kárt tesz, mint hasznot.

János: Sosem mondja, hogy mit szeretne. Akkor én meg nem foglalkozok azzal, hogy fáradt. Nem tehetek arról, hogy nem jó, ahogy csinálom. Én így tudok részt venni a házimunkában.

Gabi: Pont ez a baj. Ez a hozzáállás. Nem javítasz rajta, inkább nem csinálod. Rám terheled a felelősséget.

János: Te meg mindent elvállalsz, aztán mártírkodsz, hogy milyen fáradt vagy.

Hogy lehetne megértőbben, megoldásra törekedve, szeretetteljesebben megbeszélni ezt?

Mi a probléma?

Gabi: Túlvállaltam magam. Segítségre van szükségem azon feladatokban, amiket nem adhatok már le. Azt szeretném, ha János magától jönne segíteni, amikor látja rajtam a feszültséget. De ha nem veszi észre, akkor ha szólok neki, ne vágjon fintort, ne forgassa a szemeit, hanem végezzük el együtt a munkát.

János: Azt szeretném, ha segítségre van szüksége, akkor mondja el egyértelműen. Én nem értek az utalásokból, de szívesen segítek, ha tudom, hogy nem fogja leszólni az eredményt, hanem bíztat, és segít, hogy jól csinálhassam. Akkor örömet éreznék a segítségnyújtásban. Így már előre feszült vagyok a várható helyzettől.

Mit lehetne még úgy mondani, hogy a társam pontosan értse, hogy mit szeretnék közölni?

Érdemes szem előtt tartani, hogy amíg a dac és a visszavágás motivál bennünket, addig nem tudunk szeretetteljesen kommunikálni a párunkkal. Tehát kell egy sérelemfeloldó munka is a kapcsolatba. (Ha ezzel nem boldogulsz, tudok segíteni a könyvekkel, a tanácsadással.) De valahol el kell kezdeni a változtatást, így példaként itt áll néhány mondat:

Nem kellene már fürödniük a gyerekeknek? -> Légy szíves, vidd el fürdetni a gyerekeket, mert túl későn kerülnek ágyba, nehezebben is alszanak el, és nekünk sem lesz elég időnk egymásra.

Mi vagyok én? Rabszolga vagy házvezetőnő? -> Légy szíves, tedd be a mosogatógépbe a tányérodat, mert így rend van, és nem kell mások után pakolnom.  Több időm marad magamra, és rád is.

Fú, de el vagyok fáradva! Ez a rohangálás, takarítás kikészít! -> Légy szíves, gyere, intézzük együtt a bevásárlást, mert nem bírom már energiával, szeretném megosztani veled.

Mindig ezt csinálod, ha beszélek hozzád! Kiborulok tőled! -> Amikor elmondok neked valamit, szeretném, ha rám figyelnél, és megértenéd az érzéseimet, arra reagálnál, nem pedig a felett ítélkeznél, hogy ez nekem miért probléma.

Állandóan panaszkodsz! -> Amikor szomorú és ideges vagy, nem tudom, hogy mit mondjak. Úgy érzem, engem okolsz, és ez fáj. Mérges leszek, hogy nem tudunk jól meglenni, mert rendszerint van valami, ami neked nem jó. Fogalmam sincs, hogy mit szeretnél. Én nem tudok a gondolataidból olvasni.

 

Keresd a segítő megoldásokat magadnak, vagy ajándékozd a pozitív változást másnak:

Bejelentkezés tanácsadásra –>

Összhangban Lenni – Segítő könyv hűtlenség utáni kapcsolat-javításra, életöröm növeléséhez , mindfulness technikák, feladatlapok— >

Boldognak Lenni – Segítő könyv önbizalom növeléséhez, a kapcsolatok megértéséhez, gyakorlatok, megoldások a helyes kommunikációhoz a kapcsolatokban — >

Építed vagy rombolsz? – Segítő könyv, hogy meglássuk, mi okozza az elakadást, és mit kell tenni, hogy változtassunk, gyakorlatok megbocsátáshoz, magabiztossághoz, azonnal használható motivációs tippek –>