A hűtlenség az összes párkapcsolatban élő számára ismerős és rettegett jelenség, még akkor is, ha a párnak nincs közös tapasztalása ezen a téren. Lehet, hogy az előző kapcsolatból, lehet, hogy a barátoktól, de mindenkinek van elképzelése arról, hogy milyen mély sérüléseket lehet szerezni egy ilyen „megoldásból”.
„Nem tudom egyiket sem elengedni…”
Péter keresett meg, hogy megossza velem a dilemmáját és találjunk valami pontot, ami által jobban megérti a hezitálását. Ahogy Péter kezdte: „ez egy klasszikus történet… eltávolodtunk a feleségemmel egymástól, és egyszer csak belépett egy másik nő az életembe. Most meg eltelt már jó pár hónap, és nem tudok dönteni, hogy mi legyen. Ez a kettősség viszont már felőröl…”
Igen, a hozzám érkezők nagy része hasonlóan kezdi elmesélni a történetét. Beszámolnak a szerintük „nagykönyv szerint” zajló érzelmi vívódásról, a párkapcsolatban bekövetkező elhidegülésről, a lakótársi szövetségről, a kommunikáció leállásáról, a szex eltűnéséről. És a szeretetéhségről, mely más ember mellé löki őket, hogy megélhessék azt, amire oly régóta szomjaznak. Érezzék, hogy értékesek, fontosak, hogy látják őket, elfogadják olyannak, amilyenek, és nem akarják megváltoztatni a lényüket. Az újdonság varázsa, az erősödő önbizalom pedig vágykeltő hatású, így a szexuális együttlét is rendben van. Mindazt megélik, amelynek nem tudtak teret teremteni a párkapcsolatukban.
Viszont ahogy telik az idő a kettős életet élve, úgy üti fel a fejét a bűntudat, a vágy, hogy úrrá kellene lenni az érzelmi káoszon, jó lenne hazugság nélkül élni a mindennapokat, és még jobb lenne, ha nem hasadna meg a szív az egyik vagy a másik helyszínen.
De hogyan lehet véget vetni valaminek, ami betölti a hiányt? Hogy lehet elengedni a könnyedséget hozó feltevést, hogy az új ember az igazi, aki mellett beköszönthetne a boldogság?
Minden ilyen helyzetben lévő ember a legjobb megoldást keresi. Magának, a társának, a szeretőjének, a gyerekeknek, a barátoknak… stb. De mi a jó megoldás? Van egyáltalán?
Az ügyféltapasztalatok alapján azt gondolom, csak döntésről és következményről érdemes beszélni. Hogy mi a jó most, és mi lesz jó később, szerintem nem lehet pontosan és garantáltan megállapítani. Az biztos, hogy a házasságból való kilépés elérhetőbbnek, jobb megoldásnak látszik, ha van valaki, aki erősíti az egyénben, hogy jó ember, és az a régi kapcsolat amúgy is már halálra volt ítélve.
De vajon tényleg a végét járta az a kapcsolat, vagy csak nem tudták a felek, hogyan tudnák jól szeretni egymást? Esetleg annyira a saját igazukat akarták láttatni, hogy nem maradt szándék a közeledésre? Talán csak a megszokásban lusták lettek új szokásokat behozni?
Az ügyfeleim ezekre keresték a választ, mielőtt a dilemma végére pontot tettek:
- Mit szeretnék? Hogy szeretnék élni egy párkapcsolatban?
- Mi az, amit én tettem, hogy elhidegültünk?
- Mi az, amit nem tettem meg, hogy ne távolodjunk el egymástól?
- Mi az, amit vállalnék, hogy a társammal jól működtetett kapcsolatban éljünk?
- Látom-e tisztán, hogy mit kapok a társamtól, vagy csak azt, amit nem?
- Hiány-, vagy hálagondolkodásban vagyok?
- Van-e szándékom a társammal megosztani az élményeimet, akarom-e, hogy az életem része legyen, én pedig az ő életének része legyek?
- Akarom-e, hogy a gyermekeim „kerek” családban nőjenek fel?
- Látom-e tisztán, hogy milyen sérüléseket okoz a kilépésem?
- Akarom-e a házastársammal együtt megélni a nagyszülőséget?
- Hiszek-e abban, hogy én is és a társam is képesek vagyunk változni egy vágyott jövőkép elérése érdekében?
- A saját életvezetésem, személyiségem rendben van-e, vagy a társamtól várom, hogy az utamon tartson/szórakoztasson/szeressen?
- A házastársamat utálom, vagy azt, aki vagyok mellette a nehézségek által?
- Meg akarom-e fejlődni azt, ami miatt mi eltávolodtunk, vagy inkább a feladattól elfordulva, egy tiszta lappal induló új kapcsolatba akarok energiát tolni?
- El bírok-e azzal, ha a döntésem következményeként évekig egyedül élek?
- Készen állok-e egyedül élni, még akkor is, ha az ex-társamnak lesz valakije?
- Akarom-e a társam nélkül, inkább egyedül megélni az előttem álló feladatokat (gyermeknevelés/munka/szülők ápolása…) ?
- Tényleg boldogtalan vagyok a társam mellett, vagy csak ennél boldogabb akarok lenni?
- Mi történne a párkapcsolatommal, ha olyan hozzáállással, energiával lennék benne, mint a szeretői viszonyban?
- Valóban jobb az életem a szerető mellett, vagy csak elkendőzöm vele azt, amivel nem szeretnék foglalkozni?
- Mivel vagyok több, ha a társammal élek?
- Mik azok a számomra nehéz élmények, amelyekért a társamat hibáztatom? Megoldható lehetne-e, ha én változtatok a szemléletemen, látásmódomon?
- Kész vagyok-e elfogadni, hogy a társammal közösen, az általunk kreált, szeretetből létrehozott családunkért tett vállalásból kifordulok?
- Mitől félek, ami miatt egyhelyben toporgok?
A kérdések kemények, a válaszok viszont közelebb hozhatnak a valódi problémához, ami az eltávolodást okozta a két fél között, és arra is fény derül, hogy valójában mi a hiányérzet igazi oka. Sokszor úgy tűnik, hogy egy ilyen dilemmában két ember között kell választani, amitől leblokkolnak a hűtlen felek (hiszen mindkét embernek van előnyös és kevésbé előnyös tulajdonsága), és az segít a kimozdulásban, ha az életvezetésre, életmódra, következményre, vágyott jövőképre, a személyiség érettségére, a fejlődési lehetőségre nézünk rá, ami rájuk vár egy-egy utat választva.
Nincs garantáltan jó döntés. Csak döntés van és következmény, amit a helyén kell tudni kezelni. Bárhogy is dönt valaki, könnyebbé teszi az újrarendeződést, ha nem visszafelé tekintgetve rágódik a múlt dolgain, hanem előre nézve teremti a jelent, és azzal együtt a vágyott jövőt.
*****
Ha szeretnéd, hogy neked is segítsek túl jutni az elakadáson, a krízisen (akár megcsalt, akár hűtlen fél vagy, akár a kommunikációban, egymás megértésében vagytok elakadva, boldogtalan vagy, és nem találod a kiutat), itt írd be magad a naptáramba. Szívesen fogadlak, hogy ne titkok vagy kétségek között kelljen élned, hanem megismerd az erőforrásaidat, és használni tudd őket a boldogságod megélése érdekében.
Örömteli napot kívánok!
Az önbizalmadért
Ezt az e-bookot azért írtam, mert tudom, milyen érzés elveszve lenni, és azt is tudom, hogy van kiút. Ha én képes voltam újra hinni magamban, akkor te is képes vagy rá. Az önbizalom nem egy elérhetetlen cél, hanem egy folyamat, amelyet te is elindíthatsz, akár már ma.
Ez a könyv segít, hogy te is megtapasztald azt a felszabadító érzést, amikor már nem csak éled az életedet, hanem igazán élvezed is.
Pároknak
Az Újra igen! olyan technikákat, gyakorlatokat tartalmaz, ami segíteni tud abban, hogy jobban kezeld a stresszt, el tudj lazulni, megértsd a párkapcsolati működésedet, miért és hogyan választasz partnert magadnak.
Megoldásokat mutat be egyes párkapcsolati problémákra, és segít felismerni a bántalmazó kapcsolatot. A feladatlapok segítségével fel tudod mérni, hogy milyen kötődési stílusod van, hogy áll most a párkapcsolatod és a 10 héten át végezhető közeledést segítő programmal javíthatod, erősítheted a kötődést közted és a párod között. Kattints a képre, és nézd meg, mit találsz a könyvben!