A tartós párkapcsolatban élők számára előbb-utóbb el szokott jönni a rettegett szexmentes időszak. Az általam megkérdezett párok életében leginkább azért csökken az együttlétek száma, mert kisgyermekük van, vagy egy nehezebb élethelyzettel küzdenek éppen, vagy mert van valami, ami miatt neheztelnek a társukra. A gyermekeket nevelő párok legtöbbször fáradtak már estére, az egyik fél altatja a kisgyereket, mire ágyba kerül(ne), addigra a másik már régen alszik. Vagy épp közöttük alszanak a lurkók, így ez eleve kizárja, hogy megéljék a szenvedélyes pillanatokat. Amikor nehezebb élethelyzetben van valaki, az eredményezhet egy libidózuhanást, egy befordulást. A harmadikként említett eset, a társra való neheztelés viszonylag a legegyszerűbben lenne javítható, ha a sértettséget könnyű lenne feloldani. A szexuális elakadásoknak van ellenszere, ugyanúgy, mint az élet bármely területén, itt is dolgozni kell azon, azért, hogy újra érdeklődést mutasson valaki a társa felé, akarja megélni azt az egységet, azt a kölcsönös adok-kapok áramlást, amiből profitálni fognak. Ennek nyilván van egy technikai, egy fizikai, és egy lelki része.

A napokban befutott hozzám egy kérdés, hogy miként lehet szépen megmondani a társunknak, ha nem kielégítő a szexuális együttlét vele. Nyomoztam egy kicsit az ügyben, hogy mások hogyan jelzik ezt a hálószobában. A legtöbb megkérdezett ember azt mondta, hogy soha semmilyen körülmények között nem adná a társa tudtára, hogy nem elég, amit nyújt. Nem szeretné megbántani őt. Ilyenkor mindig elgondolkodom, hogy azért ennél könnyebben meg tudja valaki bántani a társát naponta többször is, de pont ezt a beszélgetést nem meri bevállalni, miközben az ezen a fronton történő változásból közös előnyökhöz jutnának. Mások azt a megoldást választják, hogy nem beszélnek róla, hanem irányítják a társuk kezeit, vagy átveszik az együttlét feletti kontrollt. Ők kezdeményezőek, aktívak ebben az esetben, és nem csak várják, hogy valami változzon. Vannak párok, akik erőssége a kommunikáció, így meglátva a közös célt, és nem a kritikát, leülnek, és annak szentelik az idejüket, hogy kibeszéljék, kinek mi jó, és mi nem.

Mint minden igény megfogalmazása ezen a területen is fontos a jó időzítés, a tiszteletteljes, szeretetteljes igénykifejezés, a másik okolása nélkül. Nem az a lényeg, hogy ki a rossz, hanem az, hogy mi az a csatorna, amit használva motiválni tudod őt. Jó szívvel javaslom elkerülni az összehasonlítást valamelyik ex-partnerrel. Nem kell hibáztatni semmiért a társat, egyszerűen, világosan, a megújulásra, az örömre, az egymásban feloldódásra kell tenni a hangsúlyt. Célszerű elmondani, hogy mi mindent szeretsz benne, ne azt érezze, hogy kevés, hogy béna, hogy nem elég jó, mert ebben az esetben rombolni fog a jelzés. Biztosítsd őt a szeretetedről, arról, hogy számodra ő a kiválasztott, akivel élni szeretnél, akivel közösséget akarsz vállalni.

Ehhez érdemes először magadban letisztázni, hogy mit is szeretnél. Nem kell szégyellned magad azért, mert változtatni szeretnél. A kapcsolat kezdetén minden érzékelés maximumon van, az újdonság pörgeti az eseményeket. Utána változik a kapcsolat minősége, az érdeklődés erőssége. Változnak a felek igényei minőség és mennyiség tekintetében is. Nem az a probléma, hogy már más technika okoz örömet, mint eddig. Teljesen rendben van, hogy az ember változik az idő előrehaladtával.

A sikerhez fontos, hogy meg tudd fogalmazni, mire vágysz, hogyan szeretnéd, és egyben legyél nyitott a társad igényeinek kielégítésére is. 

Segítő könyvek a párkapcsolat javításához (gyakorlatok, feladatlapok a párkapcsolat javításához, az életöröm visszaszerzéséhez):

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Tanácsadás, segítő beszélgetés a személyre szabott változásért:

Hallgasd meg a podcast adásokat is!