Hontvári Szilvia tapasztalt társkereső, aki most szívesen megosztotta velünk mindazt, amit átélt az ismerkedésre fordított három év alatt. Appok, helyszínek, első randis témák, ghosting és a nagy Ő…mindent érintettünk a beszélgetés alatt.

Egy kommented kapcsán jutott tudomásomra, hogy nagy tapasztalatod van a társkeresésben. Hány évig voltál társkereső és milyen platformokon ismerkedtél?

2018.01.02-án regisztráltam fel életemben először társkeresőre, a Badoo nevű oldalra, és 2020.10.01-én volt az a randim, amiből a mostani kapcsolatom indult… a Tinderről. Körülbelül 20 társkereső oldalra regisztráltam fel az évek során, de a Badoo, a Randivonal és a Csajok és pasik lettek nálam a nyerők. Volt pl. Love.hu, Academic singles, Párom.hu, Vagyok neked, Elittárs, Egyedülálló szülők társkeresői…  Majd legvégül, 2020 nyár végén benéztem a Tinderre, és szeptemberben ott találtunk egymásra a párommal.

A Randivonal volt a legszínvonalasabb nekem, a legtöbb randevúm is onnan volt. Számos oldal túl sokat vagy túl keveset adott. Értem ezen a kezelhetőséget például. De picit társkeresés ürügyén regisztráltam például túracsoportba, fotós csoportokba is, mert ezek egyrészt a hobbijaim is, és való igaz, az érdeklődési kör mentén hamarabb találhatunk társat. 

A társkeresési “metodikám” az volt, hogy miután elteltem a bőség zavarától, néha hétre, vagy hónapra is felfüggesztettem a keresgélést. Adtam esélyt élő ismerkedésre: túrák, programok barátnőkkel.

De semmi nem volt, meg ugye a Covid helyzet is közbeszólt az élő ismerkedésbe. Bár voltak óvatos randijaim akkor is…

Mit tapasztaltál, mi az online ismerkedés nehézsége?

Magamból kiindulva kezdem: nem tudtam, hogy kit-mit akarok. Még válófélben voltam, összezavarodottan, 43 évesen, 3 gyerekkel. Egyet tudtam, szeretnék majd egy jó, hozzám mindenben passzoló társat. De időközben, ahogy gyászoltam-gyógyultam, változtam és ehhez rímelő férfiakba “botlottam”. Eleinte “rossz” emberekbe: bántalmazókba, mint az ex-em. Tehát az elején csak kis lelki gyógyírt kerestem, de főleg beszélgetőpartnereket. Nehéz volt bizalmat szavazni vadidegeneknek, és sokan vissza is éltek vele. Sok volt a kamu fotó, az életkor letagadás. Nehéz volt újra és újra leírni ki vagyok, mit keresek, miért vagyok itt. Nehéz volt a sok csalódás, és a sok sértés elviselése, pár fénykép alapján rábökni valakire. A húspiac érzete kicsit nyomasztó volt. Lassan szoktam hozzá, hogy egyfajta kíváncsiság legyen bennem, inkább játéknak fogjam fel, és elfogadjam, hogy nincs más út. A legnehezebb talán az, hogy mivel nem élő kapcsolódással indul az ismerkedés, a felek bátrabbak, túl bátrak, és nagy csalódás, hogy a hang és egyéb érzetek híján ez tévútra visz. Előfordult, hogy hetekig írogattunk, ám élőben nem volt “szikra”, ezért hamar ráálltam arra, hogy mielőbb élőszó, telefon és találkozás.

Hasznos tippek társkereséshez

Mi az a három fontos dolog, amit megtanultál a társkeresési időszakodból?

A legfontosabb, amit megtanultam, hogy nem szabad túl korán belekezdeni a keresgélésbe. Válás, mély gyász alatt süt egy nőről, mégha erős, önálló is, hogy mentsetek meg, szeressetek. Ezt pedig nagyon sokan kihasználják. 

A második, hogy minél jobban szeretem magam, bízom magamban, meghúzom a határaim, az egyedüllétet is jól megélem, annál minőségibb kapcsolódások születnek.

A harmadik pedig, hogy hittem-akartam-vágytam az új, a jó társra végig, és volt türelmem megvárni Őt. A csalódások-összeomlások ellenére is. 

Tehát soha, semmit sem feladni, és addig is jól megélni mindent. Így, ha valaha újra magam maradnék, tudom, hogy kibírom, és mindig lesz remény.

Mit tapasztalsz, mi az, amit a férfiak figyelnek egy nőn a társkeresés idején?

A férfiak nagy része nem tudja mit akar, vagy csak szexet akar. Sajnos sok a link alak, aki valószínűsíthetően több vasat tart a tűzben, vagy a párja mellől írogat, ígérget. Akikkel végül randiztam is, ők azt keresték, amit én. Komoly társat, újrakezdést, testi-lelki-szellemi társat. Hosszú távra. Akikkel beszélgettem, ők azt mondták, hogy a külsőt nézik, értelemszerűen. A látott fényképek alapján, ha van vonzalom, írnak. Aztán a “beszélgetés” írogatás alatt már látszik a stílus. De ők is szorgalmazták a mielőbbi randit, az élőszót. Amit még megfigyeltem, hogy a férfiak az én korosztályomban 18- 40-ig kerestek nőt.

A negyvenes nők a túl fiataloknak /18-25 / vagy a jóval idősebbeknek /60 +/ vonzó korosztály. Negyvenes nőként, anyaként kisebb az esély.

Te milyen preferenciák alapján választottad ki, hogy kivel érdemes személyesen is találkoznod?

A “lécem”, mint már utaltam rá, folyamatosan emelkedett, azzal párhuzamosan, hogy erősödtem az önállóságomban, öntudatomban.

Olvastam sok cikket, arról, hogy érdemes listát írni a leendő társról. Hát én írtam! Mindenre kiterjedően is. Bővítgettem, és amikor a párommal három hónapja voltunk együtt, elolvastuk. 95 %-ban passzolt rá.  😊

Persze tudtam, hogy kompromisszum is lesz. Mindenképp a közelben kerestem társat, különélő, de tartalmas dolgot egyelőre, mert nagyon szeretem a szabadságom. 25 évig volt egyetlen társam, most nőttem fel. Távkapcsolat van egyelőre.

A preferenciám volt az, hogy kortárs legyen – egyidősek vagyunk a párommal. És apuka legyen, nagy gyerkőccel, mint nekem. A hasonló egzisztencia nagyon fontos volt, és a hasonló érdeklődés. A humor főleg, és még kismillió dolog, például a borosta… A testmagasság is fontos volt, mert én 170 cm vagyok, így 180 cm alatt nem nagyon ismerkedtem – a párom 186 cm. A sportosság is számít, mert én is sportolok – a párom 25 évig jégkorongozott.

A társkeresés során 18-71 éves férfiak érdeklődtek utánam.
A fiatalok imádják a MILF-eket, tapasztalatszerzés a céljuk. Sokan eltartatták volna magukat, az idősebbek meg el akartak tartani engem.

A találkozókra olyanokkal mentem el, akik az adott elképzelésemhez passzoltak. Sokszor úgy mentem randizni, hogy maga az ember érdekelt, de a képek alapján nem vonzott annyira, viszont az élő találkozástól vártam a végső “megerősítést”. Ahogy fentebb is említettem, élőben dől el minden.

Szerinted mennyire igaz, hogy az emberek nagyon gyorsan akarnak eljutni a „sziától az ágyig”?

Sokan már a Szia után a szexre tértek rá írásban. Sok jónak induló randin megjelent a szexre utalás, “véletlen” érintések, csók kierőszakolása, pedig “ráutaló magatartásom” nem volt, sőt nyíltan jeleztem korábban írásban, hogy első találkozás során nincs szex.

Nagyon jellemző a gyorsaság, sajnos. Elrontja a dolgokat a türelmetlenség, ezen férfias attitűd vagy kiéhezettség, vagy a mai világ mindentidenekemmost feelingje. Nőtársaimmal arra jutottunk, mi nők rontottuk ezt el. Sokan könnyen-gyorsan adják magukat. 

Miről beszélgessünk az első randin?

Milyen témákat szoktak érinteni a párkeresők az első beszélgetésen?

Imádtam! Volt ott minden. Vízihullaként előkerült ex-től kezdve bírósági tárgyalás szó szerinti idézésén át, számtalan érdekes témáig. Többnyire a profil adta az első témát. Az érdeklődési körök, sport, gyerekek. Nagyon sok érdekes embert, életutat ismertem meg. Sok férfinak van igénye lelki életre, keresik a jó beszélgetőtársat. Szerettek a munkájukról beszélni. Volt időszak, hogy annyival is beértem, hogy jókat leveleztünk olyannal, aki a hatalmas távolság miatt szóba se jöhetett. De hónapokig ráírtunk egymásra, úgy barátilag. 

Akik abszolút bántóan, sértően írtak, azoknak eleinte válaszoltam jólnevelten, de aztán a töröl, majd a tilt gombot kellett alkalmaznom. Túl sok volt az a férfi, aki nem is tudom, sérült, egyszerű, rosszindulatú. Például ilyen beköszönés is volt: “Mi a f.szt keresel itt 3 kölökkel?”

Mennyire jellemző a ghosting? Találkoztál-e szó nélkül eltűnő pasival?

Huh, rengeteggel! Volt, aki beszélgetés közben tűnt el, profilt is törölt. Volt, akikkel már randit beszéltünk meg és másnapra eltűntek, és volt, aki a találkozóra sem jött el és nem is jelezte. Sajnos ez gyakori jelenség. Eleinte fájt, majd rájöttem ők éretlen, sérült lelkek, és nem vettem magamra.

Hogyan mondjuk meg az első randin, ha nem jön be a másik fél?

Hogyan tudtad zárni, ha egy ismerkedés után a pasival mégsem akartál tovább haladni?

Magabiztosan, határozottan, kedvesen. Megmondtam azonnal az első találkozón, ha úgy éreztem. “Köszönöm, de nem ismerkednék tovább. Nem érzem azt, hogy te vagy akit keresek.” Vagy megírtam még aznap, ha ott még nem volt számomra egyértelmű.  A válaszok: könyörgés, értetlenkedés, fenyegetés, zaklatás volt. Hála, hogy az utóbbi csak egyszer fordult elő.

Később elmentem 2, illetve 3 randiig, ha nem volt szikra az elsőn, de ezekben az esetekben később sem lett. Szóval elmondhatom: ha az a bizonyos szikra, wow érzés nincs elsőre, később sem lesz. Persze ez izgi és vékony jég, mert ahol részemről megvolt a szikra és elindult a kapcsolat, és lett belőle néhány hetes, pár hónapos sztori, akkor egy idő után a férfi kezdett kihátrálni. Rádöbbentett, hogy még mindig tanulnom kell magamról, hogy mit nem akarok, mert minden esetben eléggé engedtem a lécemből, és mindig én mondtam ki, hogy vége.

Milyen tanácsot vagy útravalót adnál a társkereső nőnek vagy a társkereső férfinak az eredményesebb párra találása érdekében?

Elég jól kell lenni önmagunkkal ehhez a társkeresősdihez, tudnunk kell, hogy kik vagyunk, mit érünk, kit-mit szeretnénk. De ez egy hosszú tanulási önismereti folyamat. Tudatossá váltam nagyon, sokat olvastam a témában. Természetesen minden eset más. Én a negyvenpluszos anyák szemével nézem, és egy 25 évig tartó hosszú kapcsolat után.

A “lécet” nem szabad alacsonyan tartani, túlzottan leengedni. A bárki, csak legyen valaki nem opció egy önmagát szerető embernek. Jól kell mérni a leendő társat, reálisan látni őt, és mindig a tetteket nézni, nem a szavakat, ígéreteket. Sok türelem kell, hit és szerencse is talán. Tudni kell jól megélni az életet egyedülállóként is. 

És az utolsó kérdés, ami biztos sok olvasót foglalkoztat: megtaláltad-e azóta a Nagy ő-t?

A nagy Ő megvan, igen🥰 Azt érzem, megtaláltam a hozzám legjobban passzoló társat, aki a “kívánságlistámat” 95%-ban hozta. Minden szinten összhang van, és nagyon szeretnék erre már vigyázni. Ő is így érzi, kimondja, kimutatja. Mindent megbeszélünk. Lezárt múltak, az exekkel diplomatikus minimális kapcsolat a gyerekek miatt.  Ő elfogadott engem 3 gyerkőccel. Ezen a téren volt a legnagyobb félelmem.

Igaz még csak távkapcsolat, heti rendszerességű találkozásokkal, sok programmal. Még ritkák a “szürke” hétköznapok. 10 hónapos az ismeretségünk, és nem sietünk sehova. Tartalmas így is, és igazán bíztató a jövő: együtt tervezzük. 

 

Itt találsz ingyenes hanganyagokat a témában:

                                                       *****

Te elvégezted már a Helló, Élet! tanfolyamok egyikét? Kattints a képre!