Elég gyakran elhangzó panasz a házaspárok életében, hogy hiába mondtak el valamit „ezerszer”, a társuk nem érti meg, nem változik, nem történik semmi másképp.

Enikő és Gábor – ahogy ők fogalmaznak – ezer éve együtt vannak. Kisgyerekeiket nevelik, igyekeznek lavírozni a munka, a család, és a párkapcsolat feladatai között. A probléma felszínre kerülését a párkapcsolat laposodása hozza meg.

Enikő: Nem tudom, hogy mit lehet tenni ezzel a házassággal. Gábor nem csinál otthon semmit, én viszem a háztartást, a gyerekeket, a munkát. Aztán persze, csodálkozik, hogy nincs szex, hogy eltűnik a szenvedély. Ugyan mikor lehetnék én a csábító nő, ha olyan fáradt vagyok minden este, hogy alig várom, hogy ledőlhessek? Hogy nézzek fel rá férfiként, ha úgy érzem, egy újabb gyerekem van? Ezerszer mondtam már Gábornak, hogy több házimunkát kellene vállalnia, és a gyerekekkel is többet kellene foglalkoznia, de egyszerűen nem jut el hozzá, amit mondok. Vagy eljut, csak épp nem érdekli.

Gábor: Nem igaz, hogy nem csinálok otthon semmit. Szoktam segíteni Enikőnek. A gyerekeket is leviszem a játszóra, és ha megkér valamire, azt meg szoktam csinálni.

Enikő: Nem igaz. Néha leviszed a gyerekeket, néha segítesz, de magadtól eszedbe nem jutna porszívózni, vagy bevásárolni. Nem vagyok az anyád, hogy megmondjam, mit tegyél. Magadtól kellene látni.

Gábor: Nem értem, hogy miért baj, ha szólni kell nekem, ha segítség kell. Lehetőségeimhez képest mindent megteszek.

Enikő: Ha én is csak a lehetőségeimhez képest működnék otthon, lenne nagy káosz…

Nem tudom, hogy ki ismer magára ebben a párbeszédben, de biztos vagyok benne, hogy sokan. Ahogy egyre jobban belemerültek a beszélgetésbe, Enikő elmondta, pontosan hogyan jelzi Gábor számára, hogy mit szeretne. Általában így:

„Elegem van abból, hogy igás ló vagyok itthon. Szeretnék már én is elnyúlni a kanapén, és semmit sem csinálni. Totál ki vagyok fáradva. Rendetlen vagy és nemtörődöm. Letennéd azt a r…dt telefont, ha hozzád beszélek?”

Gábor elmondása szerint, ennyiből ő nem tudja, hogy baj van, vagy most mit is várnak tőle éppen. Meghallgatta Enikő panaszát, belátta, hogy valóban nehéz lehet neki, de hát ez az anyák sorsa…vagy nem? Gábor úgy érzi, valahányszor Enikő panaszkodni kezd, az mindig Gábor sértegetését jelenti. Leértékeli őt, nem tartja pasinak, csak egy gépezetnek. 

A kérdésre, hogy akkor miként kellene Enikőnek egyértelmű jelzést adni, Gábor nem találja a célravezető választ.

A pontos kommunikációban fontos, hogy alapvetően magunkból induljon az igénymegfogalmazás. Azt mondjam, amit én érzek, ami bennem zajlik, amivel nem bírok el, és amit szeretnék megélni. Ne onnan indítsunk, hogy miben rossz a másik, hanem az igényeink megfogalmazása után kérjük a helyzet rendezési módjáról a véleményét. Mi az, amiben hozzá tudunk tenni mi a javuláshoz, és mi az amit ő tud tenni. Érdemes azt is megvillantani, hogy ez miért lesz jó a számára, számukra. Arra is fontos odafigyelni, hogy milyen reakciót adunk az érkező válaszokra. Ha beleállunk a  vitába, játszmázni kezdünk, az nem visz eredményre. Ha kérdésekkel próbáljuk megérteni a másik felet, és vállalni a saját felelősségünket a kialakult helyzetért, azért ez sokat jelenthet.

Miért éri meg megváltoztatni az eddigi szokásokat?

Például, hogy csapatként vegyenek részt a család rendszerében. A közös vállalásként született gyerekek körüli tennivalók, a közös élettér tisztán tartásának feladatait közösen érdemes véghezvinni. Azért, mert már jelzés érkezett arról, hogy nagy a távolság a két fél között, és ha nem indul meg a közeledés, válás lesz a vége, vagy egy csalódással teli közös együtt élés, amelyben egyik fél sem érzi szeretve magát. Azonban, ha a felmerülő terhek és felelősségek viselése egyensúlyban lesz, akkor több idő és energia marad egymásra, és felértékelődik a társ személye is, szerethetőbbé válhat.

Ami ront a helyzeten, ha a kérést kifejező például:

  • mindig, soha szavakat használ, ez ellenállást szokott kiváltani a másik félben
  • ha elárasztja a társát, mondja-mondja, hogy miért rossz ez a helyzet, és ezzel le is nyomja a partnerét
  • ha vádaskodó, okoló hozzáállással van jelen a beszélgetésben
  • ha nem ad pozitív visszajelzést, csak a negatívumokat sorolja
  • ha a társ válaszait félresöpri és a megoldás helyett a saját igazságát kezdi el keresni, és igazoltatni
  • ha nem fogadja el a társ ígéretét, válaszát, hanem hitetlenkedéssel nyugtázza azt
  • ha a jelen problémához hozzácsap valaki a múltból is történéseket, sérelmeket
  • ha leminősíti a társat, vagy valaki máshoz hasonlítja 

Mindemellett érdemes azt is szem előtt tartani, hogy mindenkivel oly módon lehet célravezetően beszélni, amely tónusból, magyarázatból, mondatalkotásból, szóhasználatból, hasonlatból ért.  

Ha valaki nem akar elválni, és újrakezdeni a párkapcsolat kiépítését és fenntartását egy új személlyel, hanem a meglévő rendszerben kíván eltölteni még 30-40 évet, akkor érdemes most tennie valamit a változásért, hiszen a hátralévő életében most a legfiatalabb. Egy új nézőpontból, új szemlélettel, új célokkal, önmagát és a társát újra megismerve nekivágni a házasság újabb, örömtelibb fejezetének.

Ha szeretnéd, hogy neked is segítsek túl jutni  az elakadáson, a krízisen (akár megcsalt, akár hűtlen fél vagy, akár a kommunikációban, egymás megértésében vagytok elakadva, boldogtalan vagy, és nem találod a kiutat), itt olvass a tanácsadásról, és ha úgy gondolod, írd be magad a naptáramba. Szívesen fogadlak, hogy ne titkok vagy kétségek között kelljen élned, hanem megismerd az erőforrásaidat, és használni tudd őket a boldogságod megélése érdekében.

Örömteli napot kívánok!

Ha inkább könyvet olvasnál a témában, kattints IDE!