Hogyan telhet feszültség és konfliktus nélkül a karácsony?

Hogyan telhet feszültség és konfliktus nélkül a karácsony?

Vannak, akik decemberhez közeledvén már előre félnek az ünnepek alatti családi összezártságtól. Utálkozva gondolnak a karácsonyi forgatagra, a tülekedésre, az emberekre, a vásárlásra, a szeretetre. Azaz, nem is a szeretet az, ami zavarja, hanem az a hiány, amit megél az ünnepnapok alatt. Hiszen nem úgy mennek a dolgok, ahogy szeretném, mégis tegyek úgy, mintha örülnék? Fejezzem ki a szeretetemet kötelezően? Miért akarják megmondani, hogy mit tegyek? Hogyan tudunk úgy összegyűlni, hogy ne legyen vita és veszekedés?

Miről ne beszéljünk?

A karácsonyi összejöveteleknél van néhány szabály, amit érdemes betartani, ha azt szeretnénk, hogy mindenki jól érezze magát a környezetünkben. Első és nagyon fontos, hogy hagyjunk magunknak elég időt a feltöltődésre. Alakítsuk úgy a napirendünket, hogy önmagunkra, a pihenésre, a figyelemre mindig maradjon lehetőségünk, hiszen ha ez elmarad, mártírként fogunk robotolni a konyhában, vagy fogjuk díszíteni a lakásunkat.

A karácsonyi találkozások egyik gyenge pontja a „nagy beszélgetés” szokott lenni. Éppen ezért érdemes kerülni azokat a témaköröket, melyek valószínűleg nagy kavarodást fognak okozni. Ilyen általánosságban a politika, a pénz, a panaszkodás. Nem csak karácsonykor, de más alkalmakkor is igen nehéz elérni a célt, hogy jól érezzük magunkat, amikor olyan témakörök indulnak be, ami nem megértést, hanem konfliktust és elhatárolódást hoz magával.

Ez nem azt jelenti, hogy nem kérhetünk senkitől semmit, vagy, hogy nem fejezhetjük ki a véleményünket. Azonban érdemes megnézni, hogy alkalmas-e az időpont, a helyszín, a jelen lévő emberek csoportja arra, amit mondani szeretnék. Megfelelő-e a hangulat hozzá, és valóban itt és most kell-e azt elmondanom. Ha igen, akkor a beszélő fél feladata, hogy én-közlésben, tényekre hagyatkozva, vádaskodásmentesen mondja el mindazt, amit a másik fél számára jelezni szeretne.

Hogyan mondjam?

Azt tapasztalom, hogy a szeretetteljes őszinteség mindig célra vezet. Megmondhatom a nagybácsinak, hogy vegye le a cipőjét, mert mi így szoktuk, ilyen az életvitelünk, mindenhol porszívózunk, és zokniban járkálunk, a földre ülünk, stb. Azt, ami tényleg mögötte van. Indokolhatjuk azzal a valósággal is, hogy minden ember el szokott járni nyilvános helyeken wc-re így, minden, ami ott megtapad a cipőn, az a szobánkban landol, amit nem szeretnénk. Készítsünk ki papucsot, ülőhelyet, ahol kényelmesen leveheti a cipőjét.

Szeretném, ha segítenének!

Ha szeretnénk, hogy az előkészületekbe a családunk is bekapcsolódjon, akkor azt is a szeretetteljes őszinteséggel kommunikálhatjuk. Már előre osszuk be, hogy kinek melyik a testhezálló feladat, és aszerint működjünk együtt csapatként. Készíthetünk egy zeneválogatást a takarításhoz, díszítéshez, főzéshez, melyben minden segítő családtag számára található kellemes zene, így egy kicsit megismerjük egymás ízlését, és közben mindenki feldobódik.

Úgy vélem, hogy ha vendégségbe megyünk, az invitálás elfogadásával elfogadjuk a vendéglátó életvitelét is, így kár azt szóvá tenni, ha valamit másképp csinál, mint mi szoktunk. Ha hozzánk jönnek vendégek, érdemes megvizsgálnunk, hogy miért hívtuk meg őt: azért, hogy kioktassuk, ráerőltessük az igazunkat, vagy az volt a cél, hogy jól érezzük magunkat? Ha az utóbbi, akkor nem kell kijavítanunk őt, vagy a vendéglátás alkalmával kritizálni az ő cselekedeteit. Nem fog jó hangulatot szülni. Ráadásul a szeretet nevében csak szeretni lehet. Ha azért nyitom beszédre a számat, hogy másokat kritizáljak, megvessek, azt biztosan nem a szeretet nevében teszem.

Legyünk rugalmasak, és egyszerűen elég csak arra törekedni, hogy a külsőségek helyett a szeretetteljes együttlét kívánalmai teljesüljenek.

 

Segítség Neked vagy ajándék Másnak:

Még több gyakorlat a boldogságért!

Még több gyakorlat a párkapcsolat javításáért!

Önbizalomnövelés hatékonyan és gyorsan!

Tanácsadás

Egy spirituális önfejlesztő regényt olvasnék!