A kérdést megvizsgálhatjuk a hűtlen és a megcsalt fél nézőpontjából, és persze a szerető oldaláról is, de arra ebben az írásban most nem térek ki. A hűtlenség egy döntés, amit csak az egyik fél hoz meg, azonban az odavezető út lerakásában, és az azon történő dagonyázásban mindkét fél felelős.

A hűtlen fél valószínű, hogy egy ideje már hiányban él, de vagy nem tudja, vagy nem meri kommunikálni a vágyait a társának. Az is lehet, hogy kommunikálja, azonban nem úgy, amiből a társa megérti őt, de az is lehet, hogy olyan stádiumban van a kapcsolatuk, hogy az egyik fél igénye semmilyen módon nem érdekli a másikat.

Mit tehet a hűtlen fél, ha válni nem akar, de nem szeretne a régi szokások szerint benne maradni a kapcsolatban?

A hűtlenség tényéről vagy tud a társ, vagy nem, de a hűtlen félnek döntést kell hoznia, ha nem akarja a kettős életet tovább élni, és szeretne tiszta viszonyokat maga körül. Dönteni arról, hogy valóban a házastársát akarja, és elengedi a szeretői viszonyt annak érdekében, hogy helyrehozza, illetve átprogramozzák a társával a házasságukat és új fejezetet nyithassanak a saját kapcsolatukban. Ez sokszor fájdalmas időszak, lemondásként élheti meg. Lemondani arról, ami jelenleg az egyetlen erőt adó terület az életében. Viszont, ha nem a hiányra koncentrál valaki, hanem a nyereségre, akkor láthatja, hogy még csak nem is a házastárs miatt kell lemondania a szeretőről, hanem saját maga miatt: a célja, hogy nyugodtabban, tiszta lelkiismerettel, hazugságok nélküli, megbecsült kapcsolatban éljen, és ne csapjon be senkit: se önmagát, se a szeretőjét, se a társát. Ha a döntés megszületik, utána melót kell tenni abba, hogy megtanuljanak a társával azonos nyelven beszélni s érdeklődéssel fordulni egymás felé, hogy kielégítő legyen a kapcsolatuk – minden szempontból, és mindkettejük számára. Mindeközben meg kell bocsátania önmagának, és –mivel gyakran a társukat hibáztatják- neki is. Önfejlesztéssel is érdemes lesz foglalkoznia, hogy megértse, mi, miért történt, történik körülötte, belátva önnön felelősségét a kialakult helyzetért.

A megcsalt félnek is döntést kell hoznia. Akarja-e a társát, a társával közös kapcsolatot a tapasztalás tükrében, vagy sem. Ha igen, akkor érdemes megvizsgálni a saját felelősségét is a jelen helyzetben. Mit tett, vagy leginkább nem tett meg azért, hogy mindketten jól érezzék magukat ebben a kapcsolatban. A megbocsátással is dolga lesz, és a hittel, hogy képes lesz kiépülni a bizalom, és újra áramoltatni tudják egymás felé a szeretetet, a bizalmat. A megcsalt félnek érdemes a nyomozati kérdések helyett az előremutató kérdésekkel foglalkozni, ami szintén nagy tudatosságot igényel. Nem a revans élteti majd, hanem a jövőbe vetett hit, a jó kapcsolat kiépítése, fenntartása.

A hűtlenség képes lezárni egy tartós kapcsolatot, ugyanakkor arra is képes, hogy új alapokat tegyenek le a felek, és kimondva vágyaikat, feloldva sérelmeiket, új szokások bevezetésével egy új fejezetet nyithassanak a kapcsolatukba.

Ha szeretnéd, hogy segítsek az újraépítésben, a probléma feltárásában és annak kezelésében, túl jutni  az elakadáson, a krízisen (akár megcsalt, akár hűtlen fél vagy, akár a kommunikációban, egymás megértésében vagytok elakadva), itt írd be magad a naptáramba. Szívesen fogadlak, hogy ne titkok vagy kétségek között kelljen élned, hanem megismerd az erőforrásaidat, és használni tudd őket a boldogságod megélése érdekében.

Örömteli napot kívánok!