A házasságok működtetése – vagy bármilyen emberi kapcsolódás – során nem az jelenti a problémát, ha eltérő nézőpontok találkoznak. Akkor van probléma, ha ezt az eltérő véleményt nem vagyunk képesek valamiért elfogadni a másik féltől, illetve, ha nem tudjuk a bennünk generálódott indulatot, feszültséget felismerni, és kezelni azt.
Hogy is néz ki ez a gyakorlatban?
A téma bármi lehet. Egy ruha választása, a gyereknevelés, a pénz beosztása, a szülőkkel történő kapcsolattartás minősége és gyakorisága, a rendrakás vagy bármi más, amiről két ember eltérően gondolkozik, azonban az egymással éléshez szükséges, hogy békésen oldják meg a felmerülő problémát.
Az eddigi élettapasztalataink, szokásaink befolyásolják az automatikus működésünket. Felteszünk egy szemüveget, és azon a szűrőn keresztül fogjuk látni a helyzetet, és kialakítani a véleményünket. Lehet, hogy félünk, lehet, hogy sérelmünk szakad fel, és ezen az erős érzelmek hatására indulatossá válunk. Akár cinikus megjegyzésekben, akár hangos szóváltásban nyilvánul is ez meg, vannak technikák, melyekkel sikerülhet fékezni az indulatainkat. Személyes tapasztalat alapján jegyzem meg, hogy érdemes előre tudatosítani magunkban, hogy mik azok a pontok, amelyek kiverik nálunk a biztosítékot, és amennyire csak lehetséges az adott pillanat legelején használni valamit, ami segít lenyugtatni bennünket. Egyrészt magunk miatt, másrészt azért, mert két egymásnak feszülő ember ritkán jut konszenzusra.
Lássuk, mivel lehet megállítani az egyre erősödő negatív érzések hatására alakuló indulatosságot!
Hozzáteszem, hogy akkor működnek ezek a technikák, ha tényleg szeretnénk lecsillapodni, és nem a sérelmünk elismerésére és igazunk jogosságának elismertetésére koncentrálunk.
Ezeket érdemes kipróbálni, de mindenkinek más használ, így a legjobb, ha megkeressük a saját módszerünket.
1, légzésmeditáció (csak a levegő útjára figyelek)
2, számolás 1-10-ig és 10-1-ig
3, mindfulness észlelés (milyen illatot érzek, hogyan tapadok a földhöz, vagy a székhez, milyen ízt érzek a számban…)
4, beleképzelem magam a másik helyzetébe (mit érezhet, mit gondolhat – és kérdéseket teszek fel, hogy megértsem az álláspontját
5, Segítő kérdéseket teszek fel, hogy a megértésemről biztosítsam őt: miből érzed, hogy lenne jobb…
6, nyugtázom mindazt, amit mond („igen”, „értelek”, „megértem”), ez benne és bennem is nyugodtabb érzéseket adhat
7, magamra figyelek, és magamat akarom megérteni, hogy vajon miért vagyok indulatos, mi és mit vált ki belőlem az ügyben
Nem egyszerű akkor is nyugodtnak maradni, amikor olyan pontokon érzünk nyomást, amit amúgy is hátrányunknak, sérelmünknek élünk meg. Ilyenkor jól jön, ha tudunk beszélni arról, hogy miért vagyunk dühösek, mi az, amit szeretnénk ahelyett, ahogy most állnak a dolgaink. A belső béke megteremtéséről, a mindfulness technikákról, a kommunikációs, életöröm – növelő és a párkapcsolat-javító gyakorlatokról az Összhangban lenni című könyvemben is írtam. Ha már megvetted, lapozd át újra, és építs be belőle mindent, ami a hasznodra válik.
Ne felejtsük el, hogy mindkét félnek igaza van – a saját szemszögéből. Van sérelme, fájdalma, vágya…pont úgy, mint nekünk.