Könnyen belecsúszhatunk a gödörbe, sőt pillanatok alatt a gödör mélyén találhatjuk magunkat. Mi az, ami ilyenkor segíteni tud, hogy ne szokjuk meg a lent gubbasztást és ne menjen el felettünk az életünk?

A váratlan élethelyzetek éppúgy lelökhetnek egy mély gödörbe bennünket, mint a hosszabban elhúzódó, folyamatos nehéz élethelyzet, vagy terhelő gondolataink. A kérdés nem feltétlenül az, bár kétségtelenül a legjobb lenne nem bekerülni – hogy miként tudjuk elkerülni a gödörbe csúszást, hanem az, hogy miként tudunk a legrövidebb idő alatt felemelkedni onnan.

Mindenki hisz valamiben, csak meg kell fogalmaznia, hogy miben hisz. Ha önmagában, akkor saját magától megkapni a választ a felemelkedés módjára, ha Istenben, akkor a hite fogja tudni kiemelni a megrekedt embert. A tartós megrekedés akkor a legesélyesebb, ha valaki mástól várja a kiemelést. Ha arra vár, hogy jön majd valaki, aki ledob egy kötelet, talán nem is kötelet, hanem lenyúl a két kezével és kiemeli őt úgy, hogy neki mozdulnia se kelljen hozzá, lehetőleg.

Ez utóbbival az lehet a probléma, hogy mindaddig, amíg ez nem történik meg, kiszolgáltatott, passzív, nyomott helyzetben ücsörög az ember a gödör mélyén. Sötétben, egyedül, magára hagyott érzéssel. Ez nagyon nyomasztó, és kevésbé reményteljes, mert nincs kontrollja a másik emberen, nem tudja garantáltan elérni azt, amit szeretne. A bizonytalanság pedig felőrli az embert.

A gödör aljából vezet felfelé út, még ha nem is pont olyan, mint amilyennek eltervezzük. Lehet, hogy kompromisszumot kell kötnünk azért, hogy kijussunk onnan, de úgy vélem, megéri.

Hogyan juthatunk el arra a pontra, hogy tegyünk is valamit a várakozás helyett?

Először is, jó, ha tudatosítjuk magunkban, hogy a gödör alján ücsörgünk, várunk valamire. Utána nézzük meg azt, hogy miben hiszünk, mert ez kinyitja a lehetőségek ajtaját számunkra.

Ha valaki Istenben hisz, számára a megerősített hite lesz az, ami ki tudja vezetni a sötétből. Ha hiszi, hogy Isten ad neki olyan sugallatot, amelyeket követve egyszer csak kiemelődik a rossz hangulatából – vagy lenyújta a tenyerét, hogy ráüljön az ember -, és ha nem is a régi életébe csöppen bele, de legalább már nem a sötét gödörben fog ülni, hanem a felszínen nézelődve választhatja meg, a látott utakból melyikre lép rá.

Hiszek magamban…

Ha önmagunkban hiszünk, akkor kezdjük el fejleszteni magunkat, erősíteni, motiválni. Inspiráló emberek társaságában nyitottan lenni, igyekezzünk kimozdulni a berögzült, akár automatikus gondolatspirálunkból. Akarjuk megtalálni az első lépést, amit megtehetünk, hogy ennek a nyomott hangulatunknak mihamarabb vége legyen. Az gátolni fog bennünket, ha az önsajnálatunk erősebb, mint az elfogadásunk. Sajnálhatjuk magunkat a kialakult helyzetért, de egy ponton túl lássuk meg, hogy ez a stáció nem emel ki bennünket. Ha még nem állunk készen a lépésre, akkor legalább vágyakozzunk arra, hogy felemelkedjünk a gödörből. Mondjuk ki, szeretnénk már jókedvűek lenni, örülni az életnek, és igényünk van arra, hogy felismerjük a motivációnkat. Emlékeztessük magunkat, bármi is történt velünk, szabad és lehet örömmel élni az életünket. Minden viszonyítás kérdése lesz. Ha eddig például a párom, a jól fizető állásom, vagy a csinos alakom adott biztonságérzetet és jó érzést nekem, és ebből valamelyik már nincs jelen az életemben, akkor keresek egy másik viszonyítási pontot, hogy újra megtaláljam a biztonságérzetemet.

Azt tapasztalom, sokszor már az elég indulásnak, ha az igény megfogalmazódik. A „miért kerültem ebbe a helyzetbe?” a „hogy tehette ezt velem?”, „mi lesz így velem?” nehéz gondolatok nem tudnak kiemelni. Sokkal hatékonyabb, ha arra keresünk választ, hogyan tudnék újra bízni az életben, hogyan tudnék újra a magam ura lenni.

Segíthet, ha tudatosítjuk magunkban, hogy ez a rossz időszak átmeneti. Minden rosszat követ valami jó, és elkezdjük – ha kell, nagyítóval – keresni körülöttünk azokat a pontokat, amelyeket éppen jónak is el tudunk könyvelni. Ne akarjunk a társasjátékban 5 lépéssel előrébb lenni, mert az életben minden lépést meg kell, hogy tegyünk. Inkább legyünk türelmesek önmagunkkal, és fókuszáljunk az igényre, hogy milyen érzésvilágban szeretnénk élni. Erre az univerzum reagálni fog, és bár nem tudjuk a módját, de megérkezik egyszer csak a pillanat, amikor megállunk és azt mondjuk: ez most így jó. Eleinte kevés ilyen pillanatot tud elcsípni a beszűkült ember, de később többet, és a kettő pozitív pillanat között csökkenni fog a távolság, és elkönyvelhetjük, hogy haladunk felfelé a gödörből.

Néhány segítő gyakorlat:

  • írj naplót, vagy vezess blogot
  • sétálj, mozogj rendszeresen
  • meditálj
  • írd össze, hány nehéz helyzetből másztál már ki
  • mindig csak az adott napra, de tűzz ki célokat!

Ha te most a gödör alján ülsz, és olvasod ezt az írást, kívánom neked, hogy mihamarabb rátalálj a felemelkedés módjára, és olyan életet élj, amilyet álmodsz magadnak.

****

Ha nem igazán érzed jól magad a bőrödben, és szeretnéd, hogy segítsek a probléma feltárásában és annak kezelésében, túl jutni az elakadáson, a krízisen, itt írd be magad a Skype tanácsadásra. Szívesen fogadlak, hogy ne titkok vagy kétségek között kelljen élned, hanem megismerd az erőforrásaidat, és használni tudd őket a boldogságod megélése érdekében.

Laskai Nelli
házassági tanácsadó, életöröm tréner

******