Egy kapcsolat indulásakor a felek nem szoktak arra gondolni, hogy az általuk kialakított idill egyszer véget ér, és ketten kétfelé húznak majd, szétesik az egység, szertefoszlanak a közös célok ábrándjai.

De ez mégis elég gyakran megesik. Emlékszem, hogy fiatalabb koromban azt hittem, hogy az első nagy szerelem megszakadása után soha nem leszek képes arra, hogy bízzak másban, hogy szeretni tudjak valakit. Nehéz volt elengedni azt, ami egyébként már nem működött. Nehéz volt elfogadni, hogy csak addig vagyunk egymás mellett, amíg építjük, támogatjuk egymást. Amikor már rombolásba fordul a dolog a játszmákkal, az őszintétlenséggel (nem feltétlenül máshoz, elég, ha csak magunkat becsapjuk) és nem akarunk rajta változtatni, talán az elengedés a leghasznosabb.

Mégis felkelt a nap a szakítás után, mégis jött új szerelem, és mégis rám talált a boldogság. Vagyis inkább én találtam a magam boldogságára, függetlenül attól, hogy a társam mennyire törekedett arra, hogy engem boldoggá tegyen.

Segítség az önbizalom építésére, célkitűzésben —>

Persze más, ha család bomlik fel a szakítással. Másabb, ha gyermekek is vannak már, hiszen nem elég csak a feleknek önmagukra gondolni ebben a helyzetben, mert gondolkodásuk, viselkedésük kihatással lesz a gyermekükre, beíródnak olyan minták, melyeket hosszú idő alatt fognak tudni felülírni a felnőtt életük párkapcsolata során.

Néhány gondolat, ami segíthet a talpra álláskor. Írd ki őket, ismételgesd, egészen addig, amíg a megengeded magadnak, hogy higgyél benne:

1, A félelmem, és az önbecsülésem csökkenése természetes ilyen helyzetben. De minden csak átmenetileg van jelen az életünkben. Így ez is. Nem kell elhallgatnom, nem kell szégyellnem, hanem feladatnak érzékelve célszerű megoldást találnom arra, hogy újra megéljem a hitemet, növeljem az önbizalmamat, és értékesnek lássam magam.

2, Hagyok időt magamnak az elengedésre. A fájdalmamat nem enyhíti a tudat, hogy lehetne rosszabb is a helyzetem, de visszaadja a hitemet abban, hogy milyen szerencsés is az életem.

3, Bízom a sorsomban. Abban, hogy az Isteni rendezés egy jobb fejezetet tár elém, mint amiben eddig voltam.

Néhány kérdés is jön:


Mi hiányzott a kapcsolatomból, amit szeretnék megtalálni és újra megélni?
Mi az, amit tanultam a kapcsolatból?
Mivel lettem több a kapcsolatom által?
Milyen életet szeretnék?
Hogyan képzelem el az életem azon fejezetét, ami most kezdődött, és amiben egyedül élek? Ki az az egyedülálló ember, akinek az életéből inspirálódhatok?
Miben remélek és keresek változást önmagamat illetően?
Milyen eddigi eredményeimre vagyok büszke?
Melyik volt az a nehéz élethelyzet, amiben reményvesztett voltam, mégis jóra fordult?
Mi kellett ahhoz, hogy így történjen?

Ha megvannak a válaszaid, írd le őket, leginkább az eredményeidet, amikre büszke vagy, és azt is válaszold meg, amiben arról van szó, hogy milyen kilátástalan helyzetből léptél át egy boldog időszakba, és mi kellett hozzá. Ez erőt tud adni akkor, amikor azt hiszed, ebből a reménytelen helyzetből nincs kiút.

 

 

Hallgasd meg a podcast adásokat is!