Ahogy a klienseim történeteit figyelem, mindenkinek egy a célja, hogy szerethessen szabadon, és megélje, hogy szeretik. A szeretet definíciója helyenként eltérő lehet, de az elismerés, megbecsülés, és a tisztelet megélése benne szokott lenni.

 

A tartós kapcsolatok természetükből fakadóan közelítik és távolítják a feleket. Az ismerkedés, és az egymás mellett történő elköteleződés felhőtlen időszakát előbb-utóbb felváltja a távolodás, a felek önkeresése, és távolodva egy kicsit már másképp látják a társunkat, mint a közeledés időszakában.

A körülmény a felelős a boldogságomért?

Ahogy telik az idő, úgy pakolódnak a sérelmek a batyukba, és egyre nehezebbé válik megélni a boldogságot. Szándékosan nem a boldog körülményekre fektetem a hangsúlyt, hanem a körülmények megélésére. Már csak azért is, mert gondoljunk bele az alábbi helyzetbe:

20 év házasság, két gyerek, saját stílusra felépített ház, autó, jó állás… megromlott párkapcsolat. A felek játszmáznak, a saját sérelmeiken keresztül fordulnak egymás felé. Minden mozdulatban, szóban ott a keserűség, a revansvágy. 

Elválnak.

Két kis lakásban élnek, az életterület kisebb, másodállást is kellett vállalniuk, de megtalálták az egyensúlyt az életben, és van, ami lelkesíteni tudja őket. Eljárnak tornázni, társaságba mennek, hogy kimozduljanak otthonról, és újra hoznak olyan döntéseket, melyek csak önmagukról szólnak. Megélik a függetlenséget, a szabadságot, egy ideig talán tehermentesnek tűnik az élet (gyakran a következő tartós kapcsolatig).

A körülményeik, a tárgyak, a pénzügyi lehetőségeik szűkültek, de a változásnak tulajdonított bátorság és szabadság boldogabbá teszi őket (ha nem jön el a rettenetes magány megélése). Boldogabbak, mert mernek dönteni, merik elengedni a sérelmeiket, és mernek hazatalálni, a lelkükhöz.

Adódhat egy kérdés: miért nem találták meg önmagukat a házasságban? A második kérdés: hogyan lehetne kialakítani azt úgy, hogy együtt is jól érezzék magukat?

Néhány alapszabály a jól működtetett házasságról:

  • jelen van minden nap az elköteleződés, a szeretet, a tisztelet, a főhajtás
  • játszmázás helyett irányított, őszinte kommunikáció van a felek között
  • a sérelmekből tanulnak, építkezni akarnak, és nem várják az engesztelést
  • ok-okozat megfigyelést követnek
  • vannak közös és egyéni céljaik is
  • csapatként tekintenek egymásra, elismerik, hogy mindketten egyformán fontosak, és értékesek
  • a feladataikat csapatként (ki, miben az erős) osztják meg
  • áldozatszerep helyett az előidéző szerepet választják
  • építenek a rombolás helyett

Hogyan szedjük rendbe a házasságunkat?

  • hozzuk meg a döntést, hogy akarjuk a társunkat magunk mellett, nézzünk rá szeretettel, csodálattal, elismeréssel
  • ismerjük meg a szeretetnyelvünket, és a társunkét is, és használjuk azokat
  • bocsássunk meg, keressük meg a történések értelmét
  • a saját életünket hozzuk rendbe először (önértékelés, önismeret, kommunikáció, igény megfogalmazása)
  • tűzzünk ki közös célokat, és dolgozzunk érte
  • ha nem látunk túl a sérelmeinken, a fájdalmunk vezeti minden megmozdulásunkat, szavunkat, akkor kérjük szakember segítségét a tisztánlátáshoz
  • a párkapcsolatot definiáljuk újra (mit segíthetek én, mit vagyok hajlandó megtenni, mi az, amit nem akarok soha elfogadni) és csak ez után jön, a mit-várok rész
  • döntsük el, hogy akarunk adni, akarjuk építeni ezt a közösséget
  • fogadjuk el, hogy párunk is szabad akarattal rendelkező ember, és az én igazam sem jogosabb az övénél
  • fogadjuk el, hogy lesznek konfliktusok, melyek nem fognak megoldódni, de ezzel együtt akarjunk a társunkkal együtt élni
  • akarjuk megismerni a társunk működését, az igényét, az érzéseit
  • legyünk jelen értő figyelemmel, és támogassuk egymást

Az újraépítés során érdemes a sérelmeket tanulási folyamattá formálni, megkeresni a történtek értelmét számunkra (milyen fejlődést hozott számomra? Mit mutatott meg magamról, a gondolkodásomról, szemléletemről?), tanuljunk meg megbocsátani a társunknak, magunknak, tűzzük ki az egyéni és a közös célokat, és tartsuk egyenrangú partnernek a házastársunkat. A kommunikáció is nagyon fontos a kapcsolatban. Ha nem tudunk mindent megbeszélni, mert a beszélgetés nem erőssége a társunknak, akkor figyeljünk a testbeszédre, tanuljuk meg megérteni a helyzeteket, felismerni az érzéseket (ebben is tudok segíteni).

Lehet új házasságban élni a régi társunkkal – anélkül, hogy elváltunk volna. Nem a régi kapcsolódásra kell törekedni, hanem arra, hogy mindazzal, ami a puttonyunkba került, és amerre haladni akarunk, azzal építsük a vágyott utunkat. A legjobb, legfrissebb tudásunkkal és az elszántsággal legyünk jelen az életünkben. Egy új szemlélet új kapcsolatot fog eredményezni – a régi partnerrel.

 Sok esetben nem a szeretet múlik el a párok között, hanem a sérelmek feldolgozásának hiánya az, ami miatt a keserűség érzése hatja át a megnyilvánulásokat. Elindul a játszmázás: ha te sem, én sem, mindennapossá váló cinikus kommunikáció, megértés, megbocsátás hiánya. Egyik fél sem tölti a másik ember szeretet-puttonyát, és és a sértődés, a harag, a fájdalom, a bizalmatlanság inkább elfordítja őket egymástól.

A kapcsolatban nem jól működő minták feltérképezésével, a tudatosan beépített egymáshoz közelítő gyakorlatokkal megmenthetőek a házasságok. Az Összhangban lenni című könyv (e-bookban is) segít a hűtlenség feldolgozásában, önmagunk és a kapcsolatunk feltérképezésében. Feladatlapokat tartalmaz, hogy megismerjük a saját párkapcsolati vágyunkat, mit is keresünk a kapcsolatban, lássuk, hogy mire vágyunk.Ezen kívül életöröm-növelő gyakorlatokat tartalmaz, hogy legyen erőnk és hangulatunk a változtatásokhoz, és nem utolsó sorban párkapcsolat-javító konkrét gyakorlatokat találhatnak benne a párok, hogy mihamarabb elindulhassanak egymás felé, és olyan intenzív érzelmi és szexuális életet éljenek, amelyre vágynak.

Kívánom, hogy mihamarabb testileg-lelkileg kielégítő párkapcsolatban élj! Megérdemled.

Laskai Nelli
házassági tanácsadó, életöröm tréner