Gyakori kérdés, hogy érdemes-e és lehet-e visszatalálni a társunkhoz, ha már eltávolodtunk tőle. Nagy dilemma szokott lenni, hogy vajon azért távolodik el egy pár, mert nem kell, hogy tovább közösen folytassák az útjukat, vagy azért nem engedték el még egymást, mert tettek egy ígéretet anno, amit bár elfeledtet a sok tennivaló, mégis összeköti őket?

Amikor két fél elidegenedik egymástól, akkor a kapcsolatukat értékelve felmerül kérdésként a hogyan tovább. Együtt, vagy külön éljünk tovább? Hogyan döntünk jól, és mi lesz a rossz döntés? Nehéz a döntés, mert az eredmény csak később igazolódik be, bármerre is lépnek. Azonban addig is vagy építően, vagy rombolóan lesznek a kapcsolatukban.

„Hidd el, én megpróbálom szeretni, de nem megy!”

Nem egyszer hallottam már a tanácsadás során. És én elhiszem, hogy ő mindent megpróbált, amit az általa alkalmazott gondolkodásmód megengedett. Azonban megint döntéshelyzetbe került: új szemléletet épít ki magának, mely a céljai felé terelik őt, vagy ragaszkodik a régi mintákhoz, és tovább áll.

A nagy kérdés, hogy készen áll-e valaki ahhoz, hogy elengedve a régi mintáit, feldolgozza, elfogadja azokat a sérelmeket, melyeket a kapcsolatában szerzett, megélt. Akarja-e elfogadni, hogy ami volt, az érte történt, az életének része, és bár fogva tudja tartani, de nem az határozza meg az életének következő fejezetét.

Többször végigjártam párokkal a szemléletváltás útját, az elfogadás, a felismerés, és belátás útját. De természetesen a saját életemből is hozhatok erre példát.

Hogyan lehet szeretni a társunkat, ha erősebb a távolodási, mintsem a közeledési kényszer?

Ez egy folyamat, amin dolgozni kell, de néhány gondolat talán segít abban, hogy el tudj indulni ezen az úton:

1, Látom, ha hiszem. És nem fordítva. Hinnem kell abban, hogy ő egy jó ember, és nekünk van jelenünk, és jövőnk együtt.  

2, A szeretet képes jó irányba fordítani a dolgokat. A harag, gyűlölet sosem. Ha azt akarom látni, ami jó és szerethető a társamban, akkor van esélyem megélni mellette a hálát, az örömöt.

3, A társam a tükröm. Bármi, amit tesz, és engem felbőszít, legtöbbet rólam árulkodik, nekem segít meglátni, hogy hova teszem magam a világomban, mit gondolok magamról, mennyire állok ki önmagamért, és mennyire tisztelem azt, aki vagyok. És persze, mit gondolok a társamról…

4, A sérelmek feldolgozása, és elfogadása nélkül nehéz szeretni.

5, Az életemért én vállalom a felelősséget. Tisztában vagyok a feladataimmal, a nehézségeimmel, a vágyaimmal, céljaimmal. Nem vagyok az életem áldozata.

Ne felejtsük el, hogy idővel mindannyian változunk, és a párok többsége ezt a változást nem követi nyomon. Gyakran nem figyelnek egymásra, nem tudják, hogy miből érzi szeretve magát a társa. Ez már önmagában elég ahhoz, hogy téves kommunikáció, hézagos kapcsolódás legyen kettejük között. Ha mégis tisztában vannak az önmaguk és a társuk viselkedési mintáival, a vágyaikkal, akkor gyakran a sérelmeikre fókuszálás gátolja meg a boldogságukat.

De nem kell, hogy nálad is így történjen. Gyakorlatokkal, szemléletváltással abba a mederbe lehet terelni a kapcsolatotokat, melyben mindketten jól érzitek magatokat.

Ha segítségre van szükséged a megoldásod megtalálásához —>