laskainelliiras.jpgCsodásan süt a nap odakint, ha hihetek a hőmérőnek, akkor 14 fok van. Minden adott ahhoz, hogy a benti munkát kinti kikapcsolódásra cseréljem. Az új könyvemet írom, szerkesztem. Az asztalomon mellettem az I Love Mama bögrém, immár üresen. A bögrét Párizsból vagy Németországból hozta nekem a kislányom, már nem emlékszem pontosan (vessetek a mókusok elé!). A napsugarak miatt tükröződik a képernyőm, gondoltam sebaj, ez valami jel, hogy kimenjek kávézni egyet a teraszra. Ha már ott vagyok, megetetem a kutyát is.

Nagy elánnal rákészültem a napközbeni relaxra: készítettem egy kávét, és mogyorókrémet kevertem bele (eat clean fanok, bocsánat), lekaptam a polcról Bukowskit és egy székpárnával a  hónom alatt kivonultam mosolyogva a teraszra. Minden adott volt egy csodás olvasással egybekötött kávézásos D-vitamin importálásra.

Letettem az asztalra mindent, gondoltam jó fej leszek, először adok a kutyusnak enni, aztán megnézem, hogy ez a vén kujon Bukowski mit hordott össze a jó illatú könyvében. De sajnos (hogy is szokták mondani az autóvezetést oktatók?) az első lehetőségnél balra, levertem egy befőttesüveget a teraszon lévő polc tetejéről. Persze mondanom sem kell, hogy szilánkok pattogtak szerteszét a kövön. Affene! Fájó szívvel sandítottam az elhűlőben lévő, mogyorókrémes kávémra, de tudtam, hogy az üvegdarabok és a kutyatappancs találkozása nem szerencsés konstelláció.Először inkább takarítok.

Feltakarítottam, majd felhívtam a férjemet (vagy épp ő hívott), elmeséltem a sztorit, mosolyogtunk egyet rajta, és ezek után vert seregként inkább visszavonultam a laptopomhoz, vissza a kiindulási ponthoz, a második világomhoz. Ezzel búcsúzott a férjem: végül is nem baj, hogy visszaültél, hiszen úgyis olyan kevés a munkára fordítható nettó időd, nem?

A történeteknek mindig kell, hogy legyen tanulsága, ha más nem, legalább egy szánalmas elrettentő példa váljon belőle, úgyhogy én levonom a saját következtetésemet: kérni csak pontosan és részletgazdagon érdemes! Hogy miért? Mert például tegnap, mikor elég káoszos volt a napom, és nem jutottam az írás közelébe sem, akkor fohászkodtam az égiekhez, hogy tegyék lehetővé, hogy jó sokat haladjak a könyvemmel, mert szeretném, ha a nyári szabadságolások ideje alatt már kezükbe vehetnék az olvasók.

Úgy tűnik, odafent rábólintottak: Legyen meg a Te akaratod, Nelli.