Barion Pixel
Skype

nellilaskai

E-mail

info@boldognaklenni.hu

Miként a világban a jó és a rossz élmények együtt vannak jelen, ezért néha mélypontra kerülsz. Mindent borúsan látsz, nehezen aktiválod az energiádat, leginkább nem érdekel semmi. Talán visszacsúszol valamiféle áldozatszerepbe is, ami még jobban lenn tart a mélyben. Nyugodj meg, ilyen helyzetek nem csak téged találnak meg, igen sokan, igen gyakran futunk bele ebbe.

A lelki békével élők számára sem csak jóból áll a világ. Ugyanúgy jelen vannak számukra is a nehéz helyzetek, a fájdalmas pillanatok, de nem ragadnak meg a felszínen, hanem valami mélyebb szintre buknak alá, ahol stabilitást találnak maguknak a nehéz feladatok idején.

Kapaszkodók nehéz helyzetekre

  • Van olyan ismerősöm, aki “karmaként” értelmezi az ilyen pillanatokat és elfogadással engedi át saját magán – a fejlődésre koncentrálva.
  • Vannak, akik eleve elrendelt helyzeteket olvasnak ki a nehézségeikben és egy felsőbb erő kegyelmében bízva élik meg – ennek így kellett lennie, a sorsszerűség elfogadására koncentrálva.
  • És van olyan ismerősöm is, aki egy sötétebb időszakban sírva engedi magát bele a mély érzésekbe – és annak elfogadásából merít erőt, hogy az életben nem lehet mindig jól járni.

Mindannyiunknak megvannak a nehéz helyzetekben alkalmazandó megoldásai, csak néha automata üzemmódban igyekszünk túlélni, a tudatosság hiányával. Úgy reagálunk, ahogyan szoktunk, és nem hívunk be valami más megoldókulcsot, pedig a tudatos jelenlét a nehéz időszakokat is képes könnyebbé tenni.

Változtassak vagy elfogadjak?

Az adott nehéz helyzetedben felmérheted, hogy milyen ráhatásod van rá. Meg tudod-e szüntetni azt a körülményt, vagy inkább az elfogadás irányába jobb lépned a boldogságod érdekében? Valamit biztosan tudsz tenni, nem vagy sarokba szorítva. (Ha nem boldogulsz egyedül egy nyomasztó helyzet megoldásával, kérj segítséget. Az nem a gyengeség, hanem az erő jele.)

Ahogy Wayne Dyer mondta: Ha megváltoztatod azt, ahogyan a dolgokra tekintesz, akkor a dolgok megváltoznak.

A viszonyítási pontjaink sokat ártanak vagy segítenek az érzésvilágunk kialakításában, hiszen nem mindegy, hogy mihez viszonyítva vonunk le következtetést. Sajnos igaz a mondás, miszerint mindennél van rosszabb (és persze jobb is).

Túl sok a feladat vagy én vagyok gyenge?

A minap arról beszélgettem egy barátommal, hogy vajon túl van-e terhelve valóban, vagy csak most nem bír semennyi terhelést sem. Ahogy a terhelési szintet próbáltuk mérni, arra jutottunk, hogy ez így zsákutcába fog bennünket vinni, hiszen összetett a dolog. Kinek mi a sok? Milyen testi-lelki állapotban van épp az egyén? Nem fogjuk tudni meghatározni, hogy valóban sok-e a feladat vagy épp mennyire nehéz. Az egyetlen biztos pont az az ő érzésvilága. Ha túlterheltnek érzi magát, pihenhet, rendszerezhet, segítséget kérhet. Ha ideges lesz a sok feladattól priorizálhat, listát pipálhat, meditálhat.

Az ő kapaszkodója az lett, hogy a stabil lelki egyensúlyra törekvés jegyében elfogadja, hogy ez az életszakasz ennyi tennivalóval jár, praktikus mankókat keres a feladatainak rendszerezéséhez, megoldásához és minden nap tesz önmagáért valamit, ami lazítani tud a napján. Mentális lazítás (meditáció, mindfulness gyakorlatok, szép gondolatok) és fizikai lazítás (pilates, futás, masszázs).

borítókép:pexels.com

Ajánlott cikkek