Az emberek egy része nehezen dönt, sokat dilemmázik azon, hogy a boldogtalan kapcsolatában benne maradjon, vagy a könnyedebb, boldogabb élet reményében kilépjen, és elhagyja addigi társát.
A dilemmázók egyik nagy kérdése, hogy vajon azért fogalmazódik meg benne a lezárás gondolata, mert már ideje lépni, vagy azért hezitál, mert érdemes a kapcsolatban maradnia.
Boldogtalanság vs. hála
Napjainkban a boldogság erős hívószó. De vajon, akik azt mondják, hogy boldogtalanok a kapcsolatban, ők tényleg boldogtalanok, vagy csak boldogabbak akarnak lenni? Van különbség.
A hála oldaláról is érdemes megvizsgálni ezt a helyzetet, mármint, hogy mennyire tud valaki hálás lenni azért, ami van, ugyanis egyszerre egyfélét tudunk gondolni. Vagy hálás vagyok, elégedett az életemmel, vagy elégedetlen és háborgó. A körülményeimre történő reakcióm rajtam múlik. Azon, hogy milyen automatikus programom van a látásmód tekintetében. Az a bizonyos félig megtöltött pohár…
Létezik az IGAZI?
Az eredeti kérdéshez visszakanyarodva adódik még egy kérdés, hogy létezik-e a nagy ő, a tökéletes lelki társ, akivel örökké boldogok leszünk. Mi lenne akkor, ha nem az igazival való együttélést keresi valaki, hanem a boldog pillanatokra, élményekre koncentrál azzal a tudattal, hogy hibátlan ember, hibátlan kapcsolat nem létezik.
De mi dönti el, hogy menni kell vagy maradni érdemes? Alapvetően talán az, hogy mi az, amit szeretnénk megélni, és a partnerünk részt akar-e, tud-e venni abban, és persze, hogy mi szeretnénk-e azzal az emberrel megosztani az életünk örömteli/szomorú pillanatait, vagy akarjuk-e, hogy része legyen az életünkbe érkező kihívások megugrásában.
Van-e szándékunk arra, hogy úgy álljunk a mindennapokhoz, mellyel a társunk boldogságát támogatjuk? Szeretnénk-e vele megélni azokat a tapasztalásokat, melyek a közös életet jellemzik? El tudjuk-e képzelni, hogy támogató jelenléttel vagyunk a mindennapokban?
A szexuális élet is fontos a kapcsolatokban, így ez a terület is elő szokott jönni. Ha a kapcsolatban nem működik a szex, érdemes még maradni? Ebben a kérdésben megéri megvizsgálni, hogy mi okozza az elakadást, és hogy ennek elhárítására nyitottak-e a felek.
A jól működtetett kapcsolat…
Célszerű megvizsgálni, hogy mi a pár jövőképe, és milyen vállalásokat kellene tenni mindkét félnek azért, hogy a két fél jövőképe fedje egymást. Azt látom, hogy azok a párok tudják jó hangulatban megtartani a kapcsolatukat, akik tudnak a jelenben élni, és el tudják engedni a régi sérelmeket. Tisztelik egymást, úgy tudják kimutatni a szeretetüket, ahogy a másik valóban meg is érzi azt. Az ilyen kapcsolatban megtartva egymás szabadságát, de csapatban gondolkodnak. Egymás erősségeire építenek a mindennapok feladatainak megoldásakor, és nem a hiányra koncentrálnak. És talán az is fontos, hogy a konfliktusokban a fejlődés lehetőségét lássák és ne a buktatókat. Ja, és hogy tere legyen az igények kifejezésének, arra megnyugtatóan reagáljanak, és a mindennapok része legyen a humor, a pajkosság is. Ne buborékban akarjanak élni, hanem arra legyenek készek, hogy ha baj van, megoldják közösen.
Nincs garantáltan jó döntés. Csak döntés van és következmény, amit a helyén kell tudni kezelni. Bárhogy is dönt valaki, könnyebbé teszi az újrarendeződést, ha nem visszafelé tekintgetve rágódik a múlt dolgain, hanem előre nézve teremti a jelent, és azzal együtt a vágyott jövőt.
*****
Ha szeretnéd, hogy neked is segítsek túl jutni az elakadáson, a krízisen (akár megcsalt, akár hűtlen fél vagy, akár a kommunikációban, egymás megértésében vagytok elakadva, boldogtalan vagy, és nem találod a kiutat), itt írd be magad a naptáramba. Szívesen fogadlak, hogy ne titkok vagy kétségek között kelljen élned, hanem megismerd az erőforrásaidat, és használni tudd őket a boldogságod megélése érdekében.
Örömteli napot kívánok!
