A napokban Facebook üzenetben megkérdezte Henriett, hogy én mindig ilyen boldog vagyok? Nincsenek felhők?
Ó, nem! Ó, dehogynem! Szóval nem vagyok mindig boldog. Van, amikor elfog a kétely, fáj az, amit hallok vagy látok. Vannak olyan tapasztalások, melyek egészen a földig sújtanak. Talán néha azt is megengedem magamnak, hogy máshol akarjak lenni, mint ahol vagyok, és más akarjak lenni, mint aki vagyok.
Bizony, néha nehéz meglátni a „jót”, azaz a fejlődési lehetőséget abban, ami történik. Hiszen gyakran olyan körülményekben vesszük észre magunkat, amit köszönjük, nem kértünk. De ha őszinték vagyunk magunkhoz, és miért ne lennénk, szóval, ha őszintén belegondolunk, minden, ami most a jelenemben van, arra valaha a múltban jóváhagyásomat adtam (mint lehetséges következmény). Ha igent nem is mondtam rá, de nem tettem ellene, vagy nem azt tettem, amivel ezt ki lehetett volna küszöbölni.
Amikor a jelenemben nem kívánatos történésnek leszek része, meg tudom mondani, hogy mikor engedtem el azt a teremtő folyamatot, ami abban segített volna, hogy most ne járjak így.
Talán egy példán keresztül érthetőbb. A házassági tanácsadó munkám során gyakran találkozom ezzel a panasszal:
„A férjem egy kiállhatatlan fazon. Nem figyelmes, nem kedveskedik, hiába beszélek neki az érzéseimről, nem változtat a hozzáállásán, nem tesz meg jóformán semmit, hogy nekem könnyebb legyen. Én mindent megtettem, szóltam neki szépen, és csúnyán, de ez a kapcsolatot sehogy sem irányította jó felé. Csak vita és veszekedés lett belőle. Egy kicsit elhidegültünk egymástól. Ezért megnyugvást adott, amikor egy exemmel elkezdtünk írogatni egymásnak. Újra nőnek éreztem magam, végre figyelmet és szeretetet kaptam. Ez persze még kevésbé sem segített a házasságomon. Sőt, most rossz embernek is érzem magam. De nem tehetek róla. Az otthoni hidegség vitt engem bele ebbe a viszonyba, és nem akarom elengedni a szeretőmet, mert legalább vele boldog vagyok. Utálom magam, nem szeretek csaló lenni, de nincs más választásom.”
És én ezt elhiszem neki. Elhiszem az ügyfelemnek, hogy így érzi, így látja a folyamatot, és abban az okot és az okozatot. Ha akarjuk, azt is láthatjuk ebben a folyamatban, hogy hol lehetett volna választást, olyan döntést bele tenni, hogy ne utálja most magát, és ne érezze kényszernek, hogy szeretői viszonyt tart fenn.
Amikor torkig vagyunk az életünkkel, akkor – bár szeretjük azt mondani, hogy nincs választásunk – mindig van legalább kettő: tenni valamiért vagy tenni valami ellen. Ha nem is tudjuk mindig a megoldást, de azt könnyen meg tudjuk fogalmazni, hogy mit nem szeretnénk megélni. Ezekből a mondatokból pedig el lehet jutni oda, hogy mit igen, mivel lennénk elégedettek, mit tudunk tenni érte. (Ha felelősséget vállalunk az életünkért.)
Amikor valami gyomrost adva a földre üt, akkor eldönthetem, hogy meddig maradok ott lent, mennyire sajnálom magam, és mikor akarok felállni a csapásból. Milyen gondolatokat hívok elő, mit cselekszem, mennyire vagyok bátor a helyzet megváltoztatására.
Szóval, hogy mi a jó abban, ha torkig vagyok egy helyzettel?
Az, hogy eléggé fáj most már, hogy észrevegyem, valamin változtatnom szükséges, és a fájdalmam meg is győzhet arról, hogy itt az idő, hogy másképp tegyek dolgokat, mint eddig. A hitem (vagy régi tapasztalásom felelevenítése) pedig megadhatja azt a magabiztosságot, hogy képes vagyok változtatni a gondolataimon, az érzéseimen, a cselekedeteimen.
Ha egy rossz kapcsolatban vagyok, ami számomra csak fájdalom, eldönthetem, hogy teszek a javításért, akár esetleges konfliktusok árán, vagy elengedem, és új életet kezdek.
Ha nyomaszt a munkahelyi légkör, eldönthetem, hogy változtatok rajta, akár konfliktushelyzetek árán is, vagy teszek azért, hogy új munkahelyem legyen.
És így tovább.
Persze, nagyon szép lenne, ha nem volnának nehézségeink az életvezetésünk során, ugyanakkor ha van egy álmunk, egy célunk, akkor oda biztosan, hogy feladatok fognak bennünket eljuttatni. Ha jó úszó akarok lenni, akkor úsznom kell. Ha fodrász akarok lenni, akkor lesz, amit meg kell tanulnom elméletben, és lesz, amit be kell gyakorolnom. Ha ezek nélkül nyitom meg a szalonomat, lehetséges, hogy egy-két frizurát el fogok rontani a rutintalanságom miatt.
Nem érdemes elfelejteni, hogy csak az én reszortom, hogy ha valami fáj, akkor változtassak rajta. Nem ajánlott fájdalmas, vérző sebeket okozó cipőben slattyogni évekig csak azért, mert a férjem/anyám/barátnőm/a kormány nem vesz nekem új cipőt.
Ma vagyunk az életünk hátralévő részében a legfiatalabbak. Mikor változtassunk, ha nem most?
A változtatáskor több akadályba is ütközhetünk:
1, Nem tudom, hogy kinek kellene változnia a változásért.
2, Tudom, hogy nekem kell változnom, de nem tudom, hogy miben.
3, Tudom, hogy miben változtassak, de nem tudom, hogyan.
4, Tudom, hogy miben változtassak, azt is tudom, hogy milyen módszerrel, de nem merem megtenni.
Te melyik fázisban vagy?
Az Építed vagy rombolsz? című könyv mások történetein keresztül, és jól bevált módszereket összegyűjtve segít Neked a céljaid elérésében. Szerintem nem érdemes késlekedni, hogy az életünket rendbe tegyük. Nincs tökéletes időzítés, azaz minden pillanat tökéletes a változtatásra.
Sok sikert kívánok Neked, hogy megváltoztass mindent, amin szeretnél módosítani a boldogságod érdekében!
