Szinte mindenki ismeretségi körében van olyan házasság, melyben valaha felütötte a fejét már a hűtlenség. Vagy az egyik, vagy a másik fél, vagy mindketten kiléptek átmenetileg a mindennapos rutinból valaki más mellé, hogy olyasvalamit éljenek meg, amire régóta vágynak. Olyannak lássák, éljék meg magukat, mely megbecsült, szabad érzésre régóta nem volt példa.
Minden egy vággyal kezdődik. A házasság is, és a hűtlenség is. Milyen vágyak ezek?
A szingli kamaszok egy része arról fantáziál, hogy lesz majd valaki, akivel egymásba szeretnek, gyerekeket nevelnek, és megoldva életfeladataikat, öreg korukban egymás mellett hintaszékezve várják az unokák érkezését. Ezzel az egy emberrel a következő negyven, ötven évet fogják kéz a kézben, biztonságban, szeretetben, megbecsülésben leélni.
Majd amikor valós kapcsolatot alakítanak ki és működtetnek, több kérdőjel is megjelenik a párkapcsolatot, a monogámiát, az önmaguk észlelését, az élet igazságosságát illetően.
A párkapcsolatokat akár kategorizálhatnánk is akképpen, hogy életünk mely szakaszára szeretnénk, hogy illeszkedjen. A kamaszok a másik nem felfedezését, a másik félen keresztül történő önmaguk megismerésére irányítják a figyelmüket. Majd később kell valaki, akivel megkezdik a nagybetűs életet, majd olyan személy kell, akivel jó választásnak tűnik a gyermekvállalás, és ez után pedig lesz egy vágy, hogy olyan partner legyen, aki átsegíti az életközépi válságon, akivel az idős kor szeretetteljes biztonsága is elérhetőnek tűnik.
De vajon ezt mindet egy emberként meg tudja adni valaki? Ha igen, akkor mi a tökéletes választás titka? Ha nem, akkor hogyan lehet hiányosságokkal teli párkapcsolatot gondozni?
A megcsalások sok esetben olyan párkapcsolatban is megtörténnek, ahol a felek szeretik egymást. Túlzottan szeretik ahhoz, hogy elengedjék a másik felet, hiszen gyakran egyetlen területet leszámítva, annyi minden jól működik, hogy pazarlásnak tűnik feladni a kapcsolatot. Valaki a szexuális élményt keresi máshol, míg vannak, akik a megbecsülésért, a dicséretért, a rajongásért lépnek félre, míg mások pedig a szabadság, a függetlenség érzését várják a kalandtól.
Azok a párok, akik nem szeretik igazán egymást, akiket nem sok minden köt össze, inkább elválnak, és új kapcsolatot akarnak létesíteni az új szerelem tüzében.
Akik pedig egészen jól tudnak együttműködni a gyermeknevelés, a mindennapok praktikumát tekintve, és még szeretik is a társukat, nem akarnak új kapcsolatot, csak fel akarnak töltődni, megérezni, hogy még élnek, és nem pedig a szürke, egyhangú, extra-érzésmentes napokat megélni.
Ahogy egy ismerősöm mondta, a kémia eltűnt közöttük, ezért kellett félrelépnie, hogy újra elevennek, szenvedélyesnek, kívánatosnak lássa magát, és meg is élje mindazt. De a társát valódi lelki társnak tekinti, soha el nem hagyná, nem hisz abban, hogy mással jobb lenne az életet összekötni.
A kérdés tehát nem a miért, hanem a hogyan.
Hogyan lehet megtartani vagy visszaemelni a pezsgést a mindennapokba? Mit tehetünk?
- Az eddig megszokottól eltérő megoldásokat alkalmazni a figyelem felkeltésére
- Kevésbé összeforrni, kissé rejtélyesnek lenni
- Meghagyni egymás szabadságát
- Elengedni annyira egymást, ahonnan még visszatalálunk a párunkhoz
- Az intim pillanatokat megalkotni, megélni
- Úgy tekinteni a másikra, mint ahogyan egy rokonszenves, vonzó idegenre tekintetnénk
- A szeretetnyelveket alkalmazni
- Bátran fantáziálva a vágyakat a kapcsolatban pörgetni ki
- Egymással gyakran randizni
- Úgy öltözni, beszélni, viselkedni, ahogyan egy új kapcsolat elején tennénk
- Elismerni, és viszonozni a másik felénk tett kedves gesztusait
- Felelősséget vállalni a gondolatért, érzésekért, tettekért, a párkapcsolat jövőjéért
Ha úgy látjuk, hogy nem visz sikerre a megoldó-készletünk, akkor itt az ideje új módszereket, technikákat, gyakorlatokat elsajátítani.
Laskai Nelli
házassági tanácsadó
a Boldognak Lenni életmód könyv szerzője (önbizalom, párkapcsolat, kommunikáció, céltervezés)
