Barion Pixel

Miért fontolják sokan a válást negyven felett?

Az ismeretségi körömben számos negyvenes nő fontolgatja a válást. Az ügyfeleim közül is a negyvenes korosztályból jelentkeznek többen azzal a problémával, hogy a szeretetlenség, az elégedetlenség hatására már a válás, mint megoldás is megfordult a fejében.

A KSH szerint:

Az elmúlt közel három évtizedben több mint kétszeresére emelkedett a 40-es életkorukban elvált
nők aránya, de jelentősen, csaknem háromszorosára nőtt az 50-es éveikben házasságukat felbontó nők aránya is.

Miért válnak el a negyvenes nők?

Valóban érdekes, hogy miért ebben az életszakaszban kerül sor a válásra. Az ok-okozat összefüggéseit vizsgálva, én azt vettem észre, hogy a tartós kapcsolatokban élők, a családban élők a 7.-10. évtől datálják a távolság megindulását, amit, ha összevetünk azzal, hogy a húszas éveik végén házasodnak össze, akkor érthető, hogy a negyvenes évekre a távolodás annyira kiüríti a szeretet tankokat, hogy a fásultság, keserűség, csalódottság, szeretetlenség valahol szelepet akar nyitni magának.

A válás okai

Egy eltávolodott, rosszul működtetett házasságban többek között az alábbi fordulópontok szoktak szemfelnyitóként hatni:

  • az anya visszaáll a munkába a gyesről, leterheltebb lesz, megéli, hogy milyen az, amikor önmaga lehet újra, és nem csak anyaként funkcionál,
  • megismerkednek egy számukra vonzó emberrel,
  • önfejlesztő előadásokat hallgatva, arra ébred rá valaki, hogy a túlterheltség oka a rossz életvezetés,
  • a boldogságát keresve ráeszmél arra, hogy a mellette lévő ember nem nyújt számára felhőtlen élményeket,
  • kimerült a mindennapi mókuskerékben, és a feltöltődést egy másik embertől várja, de a párja is leterhelt, így nem tudják tölteni egymást,
  • hormonváltozás okozta kimerültség.

Kimerültség negyven felett

Ne felejtsük el azt sem, hogy általában a negyvenes korosztályba tartozó nők a szülők felől, és a gyerekei felől is nyomást élnek meg, azonban a feltöltődése, a pihenése, a hatékony én-ideje nem megoldott, így a munka-háztartás-gyerekek-szülők-párkapcsolat vonalon nem képes maradéktalanul helytállni, ami akár bűntudathoz, kiégéshez vezeti.

Ha az otthoni munkamegosztás, a gyereknevelés, esetlegesen a beteg szülők ápolásának egyensúlya eltolódik az egyik fél felé (jellemzően a nők irányába szokott), akkor a sérelmek gyűlnek, a másik felet is hibáztatni fogják a szorító helyzet kialakulásáért, és annak konzerválásáért. Adódik a kérdés, hogy talán jobb lenne-e, ha elválnának és nem szembesülnének napi szinten a magukra maradással.

A válás elkerülése

A megoldáshoz vezető út, hogy azonosítjuk az igényt, a problémát, az örökölt, tanult mintákat, a rosszul működtetett kapcsolat javítható részeit, és egy új stratégiával kezdenek el a párok működni. Ha hűtlenség is történt időközben, akkor annak a szakszerű feldolgozása is fontos állomás.

Miért nem szokták tudni a párok ezt a helyzetet maguk megoldani?

Vannak, akiknek sikerül átbeszélniük a kapcsolatuk problémás területeit és mindketten javítani szeretnének, ezért önismerettel, társismerettel, párkapcsolati információkkal segítik magukat, azonban vannak esetek, és szerintem ez a zöme, amikor ugyanazokat a köröket futják le a felek, és nem jutnak előrébb.

Sajnos egy ilyen mértékű eltávolodás okának feltárása mélyebb munkát igényel, mint amit a felek sérülések nélkül egymással meg tudnak beszélni. A tanácsadás sokat tud segíteni, mert a párkapcsolati tanácsadói munka során egy külső, hozzáértő szem gyorsan és hatékonyan kiszűri, hogy mit kell tenni a párnak ahhoz, hogy megbocsássanak egymásnak, elengedjenek régi mintákat, és kialakuljon a bizalom egymásban és a párkapcsolatukban, továbbá ismeri azokat a jól bevált gyakorlatokat, amelyekkel ezt meg is tudja a pár valósítani, hogy a válás helyett inkább egymásra találjanak rá újra.

Ez is tetszeni fog