A párkapcsolatok nem működnek maguktól. Ha a két fél nem tesz semmit minden nap azért, hogy a társa szeretve érezze magát, ha nem fejezi ki a társa számára érezhető módon a szeretetét, akkor nem fog működni a kapcsolat. Hasonló eset, mint az, hogy attól, hogy belépek az edzőterembe, még nem leszek fitt. A puszta jelenlét nem olvaszt kilókat, nem növel izmokat ebben az esetben. Ugyanígy van a párkapcsolattal is. Csak azért, mert jelen vagyok benne, mert papírunk van róla, vagy kijelentettük, hogy együtt vagyunk, ettől még nem fog jól működni.
Tapasztalataim szerint viszont, ha nem építjük a kapcsolatunkat a tetteinkkel, akkor romboljuk azt, hiszen, ha nincs közelítés, akkor a stagnálás helyett a távolodás indul be.
A környezetemben található elégedetlen párkapcsolatokban többek között az alábbiakról számolnak be a felek:
- Mindent egyedül végzek otthon: gyerekek gondozása, házimunka, nagyszülők.
- Állandóan kontroll alatt vagyok. Mindig tudni akarja, hogy mit teszek, hol vagyok, mire gondolok. Nem hagy élni.
- Sose mutatja ki, hogy fontos vagyok számára. Minden olyan megszokott már.
- Nem vonzódom hozzá szexuálisan. Nincs semmi, ami miatt szeretkezni akarnék vele.
- Sokat dolgozom a családért. A napomba nem fér bele, hogy kitaláljam a gondolatait is.
Mindegyik esetben azt fogalmazták meg, hogy mi az, amit nem kapnak meg a társuktól: a segítséget, a szabadságot, a fontosság érzését, a vonzódást, a figyelmet. Ugyanakkor arról is beszámolnak, hogy a kapcsolat elején ezek a dolgok még jelen voltak.
Persze, hiszen akkor ösztönösen keresték azt a gesztust, amivel boldoggá tehették a társukat. Egyrészt, hogy ne menjen el máshoz a szerelmük, másrészt, mert a társ boldogsága a saját boldogságszintjükre is emelő hatással volt.
Igen ám, de amikor a birtoklásban biztosak vagyunk, amikor azt hisszük, hogy a társunk most már a miénk marad örökre, akkor már nem teperünk annyira, nem keressük a lehetőségeket, hogy minél jobban kifejezzük a ragaszkodásunkat. Minél jobban telik az idő a kapcsolatban, annál inkább gyűlik a sérelem a batyuban, ami aztán lelohasztja a vágyat, hogy a másik boldogságának előidézéséért tegyünk meg dolgokat.
És akkor még arról nem is beszéltünk, hogy idővel az ember is változik. Más lesz a prioritás, az értékrend, a vágy, más jelenti a minőséget az életünkben. Ha nem történik meg egymás utánkövetése, újra és újra feltérképezése, akkor egyszer csak azt vesszük észre, hogy a társunk megváltozott, és már semmi sem olyan, mint régen. Erről és az a problémás időszakból történő kievickélésből a Boldognak lenni könyvemben írtam.
Valahányszor nem teszünk gesztust a társunknak, nem építjük valamivel a kapcsolatot, akkor a távolodásra mondunk igent, mert az embert mindig éri valami hatás, valami, valaki felé mindig fordulni fog, és ha mindketten kint keresnek gyógyírt a bennük egyre bővülő üresség fájdalmának enyhítésére, ekkor az a párkapcsolat nehéz működését támogatja.
Az viszont jó hír, hogy amennyiben a felek elköteleződése megmarad egymás iránt, akkor a kapcsolat frissítése, újraépítése is megvalósítható.
Az önbizalmadért
Ezt az e-bookot azért írtam, mert tudom, milyen érzés elveszve lenni, és azt is tudom, hogy van kiút. Ha én képes voltam újra hinni magamban, akkor te is képes vagy rá. Az önbizalom nem egy elérhetetlen cél, hanem egy folyamat, amelyet te is elindíthatsz, akár már ma.
Ez a könyv segít, hogy te is megtapasztald azt a felszabadító érzést, amikor már nem csak éled az életedet, hanem igazán élvezed is.
Pároknak
Az Újra igen! olyan technikákat, gyakorlatokat tartalmaz, ami segíteni tud abban, hogy jobban kezeld a stresszt, el tudj lazulni, megértsd a párkapcsolati működésedet, miért és hogyan választasz partnert magadnak.
Megoldásokat mutat be egyes párkapcsolati problémákra, és segít felismerni a bántalmazó kapcsolatot. A feladatlapok segítségével fel tudod mérni, hogy milyen kötődési stílusod van, hogy áll most a párkapcsolatod és a 10 héten át végezhető közeledést segítő programmal javíthatod, erősítheted a kötődést közted és a párod között. Kattints a képre, és nézd meg, mit találsz a könyvben!