Voltál már úgy, hogy pontosan tudtad, mire vágysz, mégsem mertél lépni? Napokig, hetekig, esetleg hónapokig őrlődtél egy döntésen, miközben újra és újra ugyanazokat a köröket futottad a fejedben, és a végén teljesen lefagytál a konkrét lépések meglépése helyett.
Sokan ilyenkor azt gondolják magukról, hogy gyávák, határozatlanok vagy alkalmatlanok a változásra. Döntésképtelenek vagy gyengék, de a valóság ennél jóval egyszerűbb: az agyad valójában védeni próbál téged.
Amikor egy új, ismeretlen helyzet küszöbére érkezünk – legyen szó munkahelyváltásról, párkapcsolati döntésről, válásról, költözésről vagy akár arról, hogy végre kiálljunk önmagunkért –, az idegrendszerünk veszélyként érzékelheti a változást, és lefagy, vagy olyan katasztrófa jövőképet látunk, amitől önként lemondunk a lépésről. De nem feltétlenül azért történik, mert az a döntés rossz, hanem azért, mert ismeretlen. És mint ahogyan az ismeretlen terepen lenni szokott, bizonytalanságot okoz.
Az agy számára a kiszámíthatóság biztonságot jelent. A jelenlegi helyzetet már ismeri, még akkor is, ha nem igazán jó nekünk. Tudja, mire számíthat, milyen szabályok működnek benne, hogyan kapcsolódnak egymáshoz az események. Ezért hívjuk komfortzónának vagy még pontosabban, biztonsági zónának.
A probléma az, hogy a fejlődés szinte mindig ezen a zónán kívül vár ránk. Amikor közelebb kerülünk egy fontos döntéshez, gyakran megjelennek a kételyek:
Mi van, ha nem sikerül? Mi van, ha hibás döntést hozok? Mi van, ha megbánom majd? Mi van, ha minden sokkal rosszabb lesz?
És tényleg, mi van akkor?
Valószínű, hogy az újabb tapasztalatainkkal bölcsebbé válva hozunk egy újabb döntést. Átgondoljuk újra, hogy mik a lehetőségeink, mik a vágyaink, mi lehet a megoldásunk erre az újonnan kialakult helyzetre.
Tény, hogy amíg egy utat választunk, az összes többit nem választjuk. Erre fókuszálva, lebénulhat a döntéshozatalunk. De ha látjuk a választásunk nyereségét, és rajta is tudjuk tartani a szemünket, akkor annyira nem fog bántani az elszalasztott lehetőség. És ne felejtsük el, amelyik úton nem jártunk, azt csak elképzelni tudjuk, hogy biztos jobb lett volna, mint a választott út. Nem tudjuk, csak feltételezzük.
Sokan azt hiszik, a félelmetes gondolatok azt bizonyítják, hogy nem szabad lépniük. Valójában ezek gyakran annak a jelei, hogy egy új terület határán állnak. Az agy ilyenkor kudarcokat vetít előre, kockázatokat sorol fel, és igyekszik visszaterelni az ismerős működéshez. Ez egy ősi túlélési mechanizmus, amelynek eredeti célja a biztonság megőrzése volt.
Az önbizalom nem azt jelenti, hogy nem félünk. Sokkal inkább azt, hogy a félelem ellenére is képesek vagyunk cselekedni. Az igazán magabiztos emberek nem biztosak abban, hogy minden sikerülni fog. Abban bíznak, hogy bármi történik, képesek lesznek kezelni a helyzetet.
Ha most egy döntés előtt állsz, tedd fel magadnak a kérdést: valóban a helyzet veszélyes, vagy csak az ismeretlensége ijeszt meg?
Lehet, hogy nem a döntés a legnagyobb akadály előtted, hanem nem látsz a félelem mögé. Látod a régi kereted szűk falait, de a félelem visszatart, hogy a fal mögé láss. Miközben lehet, hogy a következő lépésed mögött már ott vár az az élet, amelyre régóta vágysz.
Ha tudnád, hogy jól fogod tudni kezelni azt, ami a döntésed után következik, akkor sem tennéd azt, amit most annyira szeretnél?
Laskai Nelli
házassági tanácsadó, NLP tréner
Ha szeretnél szétnézni a Napi Énbizalom ingyenes, zárt csoportunkban, kattints ide és olvasgass a feltöltött anyagok között szorongás, döntés, párkapcsolat, önbizalom témakörökben.
Ha érdekel az egyéni, vagy páros tanácsadás, akkor arról pedig ITT tudsz olvasni.