szuloipeldamutatas_1.jpgA boldog élet nincs korhoz kötve. Csak rugalmassághoz és bátorsághoz. Éppen ezért nem számít, hogy milyen nemű vagy, hogy hány gyermeked van, hogy hány éves vagy, sem az, hogy mióta vagy a kapcsolatodban. Az számít, hogy egy életed van, amivel gazdálkodhatsz, és egyetlen dolgot tudsz uralni, az meg a gondolkodásod.

Mindig van választásod.
Sajnos sok ember beleragad a boldogtalanságába. A keserűség, noha nem kényelmes, de legalább kiszámítható. Az egyenlet egyszerű: az élet rossz, mi meg eredendően szenvedésre vagyunk ítélve.

Azt gondolom, hogy a fejlődés, az életünk jobbá tétele nem szükségszerűen jár nagy szenvedéssel. Azt mi választjuk, hogy meddig haragszunk, hogy megbocsátunk-e, hogy lenézzük-e magunkat annyira, hogy lefagyva tűrjük mások leértékelő véleményét. Ez bizony rajtunk múlik.

Gyakran előfordul, hogy egyes anyák “feláldozzák” magukat a gyermeknevelés oltárán. Egy elhavazott élethelyzetben alulértékelik magukat, az igényeiket. Beleragadnak az állandó időzavarba, a megfelelési kényszerüknek köszönhetően egyszerre több dolgot próbálnak kézben tartani, miközben elvesztik szem előtt a legfontosabbat: ők nem az utolsók a világon, hanem a legfontosabbak. Önmaguk számára legalább is annak kellene lennie. Felszisszentél ezen? Oké, egyes apákkal is így van.

A repülőn a légiutas – kísérő elmondja, hogy probléma esetén az ember mindig először magára húzzon oxigénmaszkot, majd csak utána mentse a többieket. Ha az életben nem adunk magunknak elegendő oxigént, miből akarjuk tartani az iramot, hogy segítsünk másoknak? Márpedig a házasság, a gyermeknevelés, az idősödő szülők ápolása igényli a kiegyensúlyozott embert.És akkor még nem beszéltünk az önmegvalósításról.

Az, hogy fontos vagyok önmagam számára, az azt jelenti, hogy jól érzem magam, és így mosolyt csalok mások arcára. Bízom az életemben, magamban, és ezzel reményt adok másoknak. A hibáimmal együtt szeretem és jutalmazom magam, és így másokat is könnyen elfogadok és dicsérek.

Hogyan változtassak?

Ha azt gondolom, negyven év felett csak a szomorúság, a fásultság és a félelem jár nekem, akkor úgy is fogok élni. Ha elhiszem magamról, hogy többre is érdemes vagyok, minthogy a szürke hétköznapokban vegetáljak, akkor el kell kezdenem mihamarabb felülírni a régi szokásaimat újakkal.

Ha változtatni akarok, először eldöntöm, hogy most, ettől a pillanattól másképp lesz, mint eddig volt. Felülvizsgálom a szokásaimat, automata cselekvéseimet. Amelyiken kell, változtatok. Nem teszek fel olyan kérdéseket közben, hogy szabad-e nekem egy órával kevesebbet dolgozni, vagy megtehetem-e, hogy péntek délután a barátaimmal beülök egy kávéra munka után és a mama megy a gyerekekért, de azon sem legelek napokig, hetekig, hogy megérdemlem-e. Egyszerűen megszervezem, hogy megtehessem. És aztán bűntudat nélkül élvezem a helyzetet. Ez fontos, mert ha kialakítok egy új napirendet, tágul a tér magam körül, akkor a szokatlansága könnyen hozhat kételkedést. Főleg, ha a párunk esetleg nehezményezi a régi ritmus változását. Ne adjuk fel, inkább magyarázzuk el türelmesen, megértően, hogy miért szeretnénk most másképp élni, mint eddig. Ne zárjuk ki őt, tegyük vonzóvá számára az új lehetőséget! Ugyanígy a gyerekekkel. Mutassuk meg nekik, hogy miért is jó az, ha anya vagy apa néha elmegy otthonról, vagy közös programot csinálnak, míg ők a mamánál pihenhetnek. Ha pedig te érzed kényelmetlenül magad, amiért mást teszel, mint eddig, akkor vizsgáld meg, hogy mitől félsz, és tekints a változásra úgy mint egy önismereti felfedezőútra. Minden, amit megtapasztalsz, lehetőséget ad arra, hogy megismerd önmagad, a reakcióidat. 

Mindenki szabadsága addig terjed, amíg nem sérti a másét. Ha ezt szem előtt tartom, és az új gondolkodásmódomban a harag és háborgás helyett a szeretet uralja a döntéseimet, már el is indultam a – talán újabb 40 évet is jelentő – boldog életem útján.

Három gyerekkel, házasságban, negyven felett.

Mit gondolsz? Megéri?

 

 Laskai Nelli
házassági tanácsadó, motivációs tréner,
a Kezdj el élni! Életöröm program,
az Összhangban lenni, a Boldognak lenni című életmódkönyv
és a Két férfi között című naplóregény szerzője