A rosszul működtetett párkapcsolatokban gyakran adódik a fenti kérdés. Meddig érdemes „kínlódni”, és mikor jön el az a pillanat, amikor biztosra mehetünk, hogy ez már veszett ügy.

Számtalan párkapcsolatban elbeszélnek a felek egymás mellett, nem veszik figyelembe, hogy mi a párjuk és a saját szeretetnyelvük, biztonságra törekvés címszó alatt megfosztják egymást a szabadságtól, nem haladnak az idővel, és azt hiszik, ami egyszer úgy volt, és természetes volt, az mindörökké az marad. Az emberek folyamatosan változnak, és ezt a kapcsolat csak úgy, magától nem követi.

Ha valakinek a kapcsolat elején a spontán, pár perces együttlétek voltak izgatóak és kielégítőek, attól még nem biztos, hogy a tízéves évfordulóhoz közeledve is ez jelenti számára a minőségi együttlétet. Ha nincs követése az elveknek, a vágyaknak, akkor könnyen előfordul, hogy a pár a szakítás szélén észlel magára, és megfogalmazza, hogy a társa egyáltalán nem érti őt, sőt, azt is feltételezheti, hogy nem érez iránta kellő mélységű szeretetet. A felismerést azonnal nem követi elválás, akár azért, mert nem vállalja egyik fél sem a fájó döntés felelősségét.

Ki a hibás, ha eltávolodnak egymástól?
Vajon mikortól nem lehet megállítani egy eltávolodást?
Mikor mondhatjuk ki nyugodt szívvel, hogy mindent megtettünk, de ez a kapcsolat nem működik?

Nem hiszem, hogy erre van pontos és megjósolható válasz. Azt látom, hogy a kapcsolatok maguktól nem működnek. Minden jó házasság működtetve van a két fél által. Megvan az elköteleződésük, ismerik magukat, és egymást, és tisztában vannak azzal, hogy a kapcsolatokban van távolodási és közeledési szakasz. Sajnos nem mindig vág egybe, de figyelembe lehet venni, és lehet tenni azért, hogy a mindennapok feladatai ne forgácsolják szét a párkapcsolatot.

A párkapcsolat szempontjából is hasznos, ha az ember ismeri a saját működési, automatikus programjait, amire alapozza a döntéseit, reakcióit. Ez segít a működtetésben. Az egyéni célok mellett pedig közös célokat is megfogalmaznak, amik iránymutatóként szerepelnek a nehezebb időszakokban.

Azt mondják azok, akik meghozzák a válási szándékukat, hogy a kapcsolat vége akkor jön el, amikor a két fél elköteleződése egymás és a közös életük működtetése irányában megszűnik. Amikor a fájdalom és sértődés erősebb, mint a helyrehozás, működtetés iránti vágy. Amikor ezzel együtt, akár gazdasági okokból, de egy fedél alatt maradnak, gyakran megindulnak a játszmák, a hibáztatás, a nehézségek egymás orra alá dörgölése. A felek szétforgácsolódnak, kiábrándulnak a kapcsolatból, egymásból, az életből. És azt állítják, egymás nélkül boldogabbak lesznek.  Ám a következő kapcsolat is magában hordozza az elakadás lehetőségét, és ha nem emelünk be az életünkbe új megoldásokat, egy új látásmódot, akkor sanszos, hogy egy másik ember mellett is ki fognak jönni azok a  – saját magunkhoz köthető – problémák, amelyeket nem oldottunk meg az előző kapcsolat során sem.

Van megoldás. A szétválás után is, az újraépítés során is.

Vidd a segítő könyveket, és találd meg a saját, boldog utadat!

Laskai Nelli
házassági tanácsadó, életöröm tréner

a Boldognak Lenni életmód könyv szerzője (önbizalom, párkapcsolat, kommunikáció, céltervezés)

Hallgasd meg a podcast adásokat is!