Előfordul, hogy egy kapcsolatban mindent megtesznek a felek azért, hogy működtetni tudják a kapcsolatukat, azonban mégsem jön össze, és annyira elfáradnak a mentési akcióban (pl. új szokások nehézségei, pozitív visszajelzés hiánya, jövőkép hiánya miatt), hogy inkább kifordulnak a helyzetből.

Egy lezárást általában sok rágódás előz meg, futnak a pro és kontra listák, keresi az ember a legkisebb veszteséget, vagy a legnagyobb nyereséget. Ha megfogalmazódik valakiben, hogy nem a társával szeretné a párkapcsolati élményeket megélni, akkor a következő lépés, hogy ezt kommunikálja is felé.

A válás gondolatához érve…

Nem könnyű elutasítani azt, akit valaha szerettünk, akihez sok szép közös élmény köt bennünket. Vannak, akik ezt a konfliktust nem merik felvállalni szemtől szembe, inkább a testbeszéddel üzennek. Nem érinti meg, nem fordul oda, kibújik az ölelésből – kicsit provokálva, hogy a tervezett közlés felelőssége átmehessen egy helyzetből fakadó veszekedésbe. Míg mások párterápiára mennek, hogy felmérjék a beszélgetéseik során azt, hogy tényleg megpróbáltak-e mindent, és hogy a lehető legkevesebb vádaskodással váljanak szét. Hiszen ezen a ponton már nem az lesz a lényeg, hogy kinek volt anno igaza, hanem hogy a hogyan tovább útja derengeni kezdjen, és ne dühből, hanem letisztult gondolatokkal, saját felelősséget látva, fejlődésen keresztül lépjen mindenki tovább.

Mi az a pont, amikor a kapcsolatot lezárásra ítélik a válásban gondolkodók:

  • annyira mélyek a problémák, hogy már nem tudnak átúszni rajtuk
  • nem közösen akarnak a problémára megoldást találni, hanem mindenki saját maga akarja megoldani
  • a rövid és hosszú távú tervekben is egyedül szerepelnek
  • a magányosságot már nem a másik féllel akarják feloldani
  • nem érzik biztonságban magukat a társuk mellett


Minden emberi kapcsolatunkat csak egy időre kapjuk ajándékba, csak egy darabig tudjuk kísérni egymást az utunkon.

Kétségek és zavartság

A „szép elválás” sem könnyű. Kétségek jöhetnek, hogy vajon a jó döntést hoztuk-e meg, esetleg mi lesz, ha később megbánjuk, és az ismeretlentől való félelem is összezavarhatja az érzéseinket. Ha megkeveredik ilyenkor az ember, akkor érdemes egy pártatlan, elfogulatlan külső szemhez fordulni.

Hogyan mondjam el neki?

A másik ember méltóságát szem előtt tartva, szeretetteljesen, de határozottan is el lehet mondani, hogy már nem kívánjuk a társunkkal folytatni az életünket. A lényegre koncentráljunk, nem kell vádaskodásba, személyeskedésbe menni, amikor indokolni akarjuk a döntést. Nem az számít, hogy milyen a másik fél, hanem az, hogy a jövőt már nem vele képzeljük el. Természetes, hogy ilyenkor az elhagyott fél szeretné megérteni a zajló folyamatot, keresi a magyarázatokat, hogy miért nem elég jó a partnerének. Mondjuk el, hogy elismerve a rossz és a jó tulajdonságait hoztuk meg a döntést. Nem arról döntöttünk, hogy ő jó ember-e vagy sem, hanem a jövőre vonatkozó párkapcsolati elképzelés, jövőkép, életmódra vonatkozó elképzeléseink nem egyeznek.

Ha ezen a téren megindul az alkudozás, akkor is a lényegre kell koncentrálni, hogy ki mit tud ajánlani a másik számára, és mi az elvárása. Amikor a távozni kívánó fél megteszi a saját ajánlatát, hogy nem kíván testi érintésbe, lelki közelségbe kerülni a társsal, gyorsan ki fog derülni, hogy mégsem tudják együtt folytatni az útjukat.

Ha segítségre van szükség, hogy a jelen helyzetet, szorongást, haragot fel tudja dolgozni az elhagyott fél, akkor nem kell szégyenkezni az elakadást illetően, hiszen szakszerű segítséggel, védett közeg támogatásában könnyebben lehet átmenni a kapcsolat lezárásával érkező gyász folyamatán.

*****

Ha nem igazán érzed jól magad a bőrödben, és szeretnéd, hogy segítsek a probléma feltárásában és annak kezelésében, túl jutni az elakadáson, a krízisen, itt írd be magad a Skype tanácsadásra. Szívesen segítek, hogy megismerd az erőforrásaidat és használni tudd őket a boldogságod megélése érdekében.

Képek: pexels.com