Ma annak a hölgynek a történetét szeretném elmesélni, aki azért keresett meg, mert a férje viselkedése távolodást idéz elő a kapcsolatukban. Noémi 47 éves, a férje, Gábor 52. A kapcsolatukban éppen távolodó szakaszt élnek meg, azonban Noémi fél attól, hogy el fogják veszíteni egymást, ezért szeretné még idejében megfogni a lejtőn guruló szekerüket.

Arra panaszkodik, hogy a mindennapjaik túlterheltek, egymásra alig jut idejük, nem boldogok. Gábor nem kedves, nem odaadó, nem törődő, nem teszi boldoggá a feleségét. Nincs meg az intimitás közöttük, valami hiányzik. Attól fél, hogy ha ez így marad, teljesen elhidegülnek egymástól.

A kérdése: Hogyan lehet újra szenvedély közöttük?

A tűzről, a szenvedélyről beszélgettünk. Arra a megállapításra jutott, hogy amikor szenvedély volt a kapcsolatban, akkor érdeklődött Gábor iránt, akart vele lenni, és érezte azt, hogy mit kap ebből a közelségből, amiből táplálni tudta saját magát.  A kérdésemre, hogy most megvan-e ez az érdeklődés, egy bizonytalan nemmel válaszolt. A magyarázat hosszú volt, a lényege, hogy azért nem érdeklődik a társa iránt, mert valójában őt okolja sok mindenért, ami balul sült el a kapcsolatban, és a jelen helyzetért is sokkal jobban hibáztatja a társát, mint önmagát.

Lássuk be, ha valakire mérgesek vagyunk, adósunknak gondoljuk, és kevesebbre tartjuk őt magunknál, akkor valóban nehéz az érdeklődésünk tárgyává tenni, felnézni rá.

A következő nagy kérdés az volt, hogy szeretne-e vele élni.

Ő-e az a férfi, aki mellett elképzeli a jövőjét? Vele szeretne-e menni a gyermekeik esküvőjére, amikor érkeznek az unokák, szeretnének-e együtt részesei lenni a feladatnak? Ha az idősödéssel járó kellemetlen feladatok megjelennek, szeretné-e, hogy együtt oldják meg azokat? Szeretné-e megosztani vele a későbbiek folyamán az életének fontos állomásait, szeretne-e szép élményeket megélni ezzel a férfival?

Erre egy bizonytalan igen volt a válasz. Végülis valamiért őt választotta annak idején, és ha ez a harag elmúlna Noémiből, akkor igazán jól tudná érezni magát a társával.

Így jutottunk el az egyéni munkához, azaz Noémihez a párkapcsolati munka előtt. Amíg önmagában nem sikerül rendezni, hogy mi is történt, amire ő haraggal reagál, vagy nem sikerül oldania a dühöt, és belátást hívni az okolás helyett, akkor ezt megkerülve nehéz megjavítani a kapcsolatukat. Hiszen hogyan fogja alkalmazni a szeretetnyelveket, a mindennapos gyakorlatokat a párja felé, ha ott, mélyen, belül haragszik rá? Ha ott, mélyen belül nem hiszi el, hogy nem a társa viselkedésétől függ az ő önértékelése, szerethetősége és sikeressége, akkor nem fogják tudni jól működtetni ezt a kapcsolatot, mert a sérelem szemüvegén keresztül rendszerint személyeskedésbe fog torkollni minden megmozdulás.

Szerencsére Noémi bevállalta az utazást önmaga irányába, és az új látásmódnak köszönhetően olyan működési mintákat írt felül, melyek most már abba az irányba terelik őt, és ezzel együtt őket, amerre valóban haladni szeretne.

Egy évvel később, mikor újra beszélgettünk, megkérdeztem, hogy mit gondol, mit tapasztalt, mi az, ami nekik segített. Azt a választ kaptam, hogy: a közös munkánk során megismertem közelebbről önmagam, és megértettem, hogy mi zajlik bennem, ami miatt távolodni akarok Gábortól, hogy önmagamat védjem. Felismertem, hogy nem szükséges védeni magam, mert aktív előidézője is tudok lenni az életemben megjelenő helyzeteknek, így befolyásolni tudom a körülményeimet. Megbocsátottam Gábornak, és magamnak is. Ezek után új fejezetet nyílt a kapcsolatunkban, mert nem a megmentőt kerestem a férjemben. Ettől mintha ő is levegőhöz jutott volna, és könnyedebb, melegségesebb lett a kapcsolatunk. Kár lett volna felrúgni mindent, ha így is élhetünk.  

 

Érdekel az egyénre szabott segítő beszélgetés —>

 

Érdekelnek a kapcsolat-javító, önbizalom-növelő könyvek —>

 

Hallgasd meg a podcast adásokat is!