Mit tehetek azért, hogy ne tartson szeretőt a társam?

Mit tehetek azért, hogy ne tartson szeretőt a társam?

Neked is biztosan van olyan ismerősöd, akinek a párját megkörnyékezte valaki, és nehezen, vagy nem is tudott ellenállni a csábításnak, noha tartós párkapcsolatban, esetleg házasságban élt már.  Ha ilyen sztorit hall az ember, akkor könnyen előfordul, hogy pálcát tör valamelyik szereplő felett. Talán a bepróbálkozó csábítót, talán az elcsábultat okolja, de az is lehet, hogy azt az ítéletet hozza meg, hogy mindez azért történhetett meg, mert otthon valami nem stimmelt.

Kinek van igaza? Mindenkinek a saját szemszögéből nézve. Ugyanakkor egy ilyen esetben kizárt dolog, hogy valaki igazságot tudjon tenni (és minek is tenné?) , inkább csak azt lehet felismerni, hogy mi az, amit érdemes másképp tenni a jövőben, hogy ez a válsághelyzet ne kerüljön ismét terítékre.

Mit tehetünk azért, hogy egyikünk se bonyolódjon viszonyba? – kérdezte tőlem a napokban valaki. Megnéztük mindkét esetet, mármint azt, hogy milyen hiány generálja a feleségben a szeretőkeresés ötletét, és mi generálja a férjben, hogy házasságon kívül keressen gyógyírt a fájdalmára.

Miért csal a nő és miért a férfi?

A feleséget kérdeztem először, hogy mit gondol, milyen helyzetnek kell lennie a párkapcsolatban ahhoz, hogy ő döntsön, és házon kívül keressen megoldást. Azt mondta, hogy neki egyetlen egyszer pattant ki a fejéből az ötlet, hogy engedni fog a csábításnak, ez pedig akkor történt, amikor nem érezte szeretve magát otthon. A férje nem beszélgetett vele, nem kedveskedett neki, nem tudatta vele sehogy sem, hogy mennyire fontos és szereti, és nem biztosította őt afelől, hogy neki senki más nő nem kellene. Amikor ebben az elhanyagolt időszakban volt, akkor bizony többször is eszébe jutott, hogy a haragját, a sérelmét, az elkeseredését más férfi ölelésével csillapítaná szívesen. (A férjet nagyon meglepte ez a vallomás, mert ő azt gondolta, hogy ő kifejezi a szeretetét azzal, hogy nem hagyta el őt, pedig lett volna rá lehetősége, és ráadásul mindig sikerült emlékeztetnie magát a jeles ünnepekre. Nem is érti, hogy miért nem érezte szeretve magát a párja.)

A férjet is megkérdeztem a megcsalásról, ő az alábbi választ adta:

Akkor jutott eszembe, hogy bepróbálkozzam egy nőnél, amikor otthon csak azt hallgattam, hogy mennyi mindenre nem vagyok alkalmas, amikor a feleségem azzal büntetett, hogy megvonta a szexuális együttlétet, amikor inkább másokkal csetelt az ágyban este, minthogy engem kényeztetett volna. Jól esett volna, ha kezdeményez, ha felnéz rám a sikereimért. Nem igazán értékel engem, és ezt a tudtomra is adja. (Ezt hallva a feleség dühös lett, hiszen hogyan is gondolja a férj, hogy le fog feküdni vele, amikor nem érzi szeretve magát.)

Hogyan javítsunk a párkapcsolaton?

Jöttek a kérdések: mi volt előbb? Ki kezdte meg a távolodást? Ha szeretik egymást, és együtt akarnak élni, akkor hol és mikor távolodnak el egymástól? Mi az a váltó, ami két különböző vágányra tereli őket?

Miután sikerült megfogalmazniuk, hogy milyen lenne mindkettejük számára az ideális, és vágyott párkapcsolat, megneveződtek a távolodást előidéző okok is. Ebből néhányat kiemelve:

  • a kommunikáció őszintétlensége, hiányos megléte, az értő figyelem mellőzése
  • a sérelmek rejtett cipelése és az ezzel járó sértődési minta használata
  • az elvárások megléte, ám a pozitív módon történő kérés hiánya
  • a gyakori hibáztatás az egyéni felelősségvállalás helyett
  • hibás konfliktuskezelés
  • a közösség építése helyett az önsajnálat eluralkodása
  • az intimitás hiánya
  • a szeretetnyelv használatának mellőzése

 

A szóban forgó pár a következő hetekben arra figyelt, hogy amit a párjuk elmondott (és papírra leírt) , hogy számára milyen az ideális kapcsolat, miből érzi szeretve, elismerve magát, azokon a pontokon kapcsolódni tudjanak. Nem azt vállalták, hogy mindenben alárendelik magukat a párjuknak, csak elkezdték tudatosan működtetni a kapcsolatukat annak érdekében, hogy mindketten megtalálják a számításukat benne, és jól legyenek egymással és önmagukkal.

Attól, hogy valakivel tartós kapcsolatban élünk, a bennünket érő kísértések száma nem biztos, hogy csökkenni fog, ugyanakkor a döntés mindig a miénk, hogy élünk-e a lehetőséggel, vagy megérezve a csábítást, és csábulást, felismerésként észbe kapunk-e, hogy tulajdonképpen ez egy lehetőség a változásra, hogy olyan párkapcsolatban élhessünk, ahol nem kell szeretői segítség a belső egyensúlyunk megtalálásához.

 

Bejelentkezés tanácsadásra –>

Segítő könyv hűtlenség utáni kapcsolat-javításra — >

Segítő könyv önbizalom növeléséhez — >

Segítő könyv, hogy meglássuk, mi okozza az elakadást, és mit kell tenni, hogy változtassunk, gyakorlatok megbocsátáshoz, élettervezéshez —>