„Nem elég, hogy felbosszantott, hogy megbántott, de még ki is akar használni szexuálisan.”

Azt szokták mondani, hogy 3 év az, amennyit különösebb erőfeszítés nélkül kényelmesen, sőt, a fellegekben tud tölteni egy pár egymással, ám a három év elteltével elindul egy távolodás, és a közös út elkezd rögössé válni. Ha nem ismerjük eléggé a párunkat, ha nem tudunk helyesen és célravezetően kommunikálni, ha nem megy a pozitív látásmód, ha nincs meg a nézőpontok különbözőségének elfogadása, akkor egyre rögösebb lesz ez az út, egyre több keserűség kerül a mindennapokba. Ha még az elköteleződés is elillan, akkor a közeledés sem fog megindulni.

Melinda és Robi esete mindenképpen megér egy említést. Vagy akár többet is, hiszen a történetükben megláthatjuk, hogy milyen sok múlik azon, hogy mennyire vagyunk tudatosak, mennyire ismerjük a párkapcsolat működését, és hogy milyen fontos az ön-, és társismeret ahhoz, hogy jól tudjuk működtetni a kapcsolatunkat.

De mit tehetünk, hogy ne legyenek vitáink?

Semmit. Úgy értem, nem az a cél, hogy ne legyen vita (amikor tényeket sorakoztatnak fel az emberek a saját nézőpontjukból és a javításra, a megegyezésre törekszenek, sőt, képesek békésen megegyezni abban, hogy nem értenek egyet), szóval nem arra kell törekedni, hogy ne legyen vita, hanem arra, hogy azt lehessen békésen rendezni. Úgy, ahogy mindkét fél kényelmesnek érzi, és nem marad tüske, meg nem értettség senkiben.

Hogyan békítsem meg a párom, ha megharagudott rám?

Erre már azért több megoldást is lehet találni, de mindenképpen azt érdemes felkutatni, ami a békülés jegyében nem az én feloldozásomról szól, hanem a társamról. Azt tegyem, amiből a társam szeretve érzi magát, ami által könnyebben el tudja engedni a haragját, és ami kimutatja számára az elköteleződésem és a javítási szándékom.

Ehhez kifejezetten jó, ha ismerjük a társunk szeretetnyelvét. Mi is az az öt kategória, amit Gary Chapman házassági tanácsadó meghatározott? Minőségi időtöltés, testi érintés, szívesség, ajándékozás, dicsérő szavak.  Azon a csatornán célszerű a közeledést megkezdeni, ami a társam szeretetnyelve, és nem azon, amiből én szeretve érzem magam.

Tehát, ha Robi szeretetnyelve a testi érintés, és a szeretkezés által elismerve, szeretve érzi magát, ám Melindának a dicsérő szavak, akkor a szexuális közeledés nem ugyanazt fogja jelenteni számára. Ahogy Melinda fogalmazott a fenti esetben: Nem elég, hogy felbosszantott, hogy megbántott, de még ki is akar használni szexuálisan.  Robi értetlenül állt e kijelentés előtt, hiszen a legszebb békülési formát választotta – szerinte.

Az elutasítás egy lavinát indított el, Robi mérges lett, és mivel sértettségében az az automatikus program indul el a fejében (ha ez történik, így érzem magam, ezt gondolom magamról, rólad, a világról, és ezért így cselekszem), hogy sértegetni kezdi a másikat, így Melinda fejére olvasott olyan régi sérelmeket is, melyek már egyáltalán nincsenek hatással a jelenre. Úgy értem, nem kellene, hogy hatással legyenek a jelenre. „És nem is került volna terítékre, ha Melinda lefekszik velem akkor.” – válaszolt Robi.

Érdemes szem előtt tartani, hogy az előjáték sosem az aktus előtti félórában, órában kezdődik, hanem az utolsó együttlét utáni gondoskodás, törődés, tisztelet, szeretet adja meg.

A félrecsúszott kommunikáció (nem a szeretetnyelvet használva, automatikus program indításával reagálni) még nagyobb űrt képzett a felek között, pedig szeretik egymást.

Történhetett volna ez másként?

Igen.  Ha szeretnék jó párkapcsolatban élni, békés, szeretetteljes magánéletet, akkor ismernem kell önmagam, a páromat, a programjaimat, az ő programjait, ami alapján reagálunk a történésekre, erősíteni a felelősségvállalásomat, megtanulni tudatosan jelen lenni a helyzetekben.

A jó hír, hogy ezek az ismeretek elsajátíthatóak.

Segítség tanácsadással— >

Segítség könyvekkel — >

Hallgasd meg a podcast adásokat is!