A várakozásomat is felülmúlta az az élmény, amit az I. B2W Fesztiválon tapasztaltam. A rendezvény helyszínére érkezve, már megéreztem, hogy ez a nap jó lesz. A kiállítók standjainál mosolygó emberek, a tér, a megállító táblák azt sugallták, hogy a mai nap előadóira érdemes figyelni. Ütős tartalom van bennük, mögöttük.
Már a megérkezéskor bebizonyosodott, hogy a szervezők értenek a nők nyelvén. Ajándékcsomag járt a regisztrációkor, és egy kis boldogsághormon (csoki). Szerintem ezzel már sok nőnél elkezdték betölteni azt az űrt, ami a mindennapokban jelen szokott lenni: a figyelem, és a törődés hiánya…
Jóleső érzés volt ránézni a résztvevőkre, akik az egész napjukat arra fordították, hogy többet tudhassanak meg a nőkről – a nőkért, a szebb világért. Sokszínűek voltunk, mind korosztály, mind stílus tekintetében, és ez is azt mutatja, hogy a külsőségek mögött milyen nagy szerepe van annak az esszenciának, amelyik minden emberben megvan, és talán csak arra vár, hogy felszínre kerüljön: a szeretet, a jóság megélésének vágya, az emberséges világ megteremtésének célja.
Minden előadásból lehetett hazavinni valamit. Az Árpa Attilával történő beszélgetés is közvetített olyan információt, mellyel a nőknek, és a férfiaknak igenis kell foglalkozni. Azért emeltem az ő nevét most ki, mert több nőt hallottam felhördülni a nézőtéren, amikor a nézői kérdésekre várva azt mondta, hogy kicsit „bárgyú” a közönség. A kreatív művész rávilágított egy szerintem nagyon is fontos dologra, mégpedig arra, hogy a nők számára napjainkban nem természetes, hogy a férfiak figyelemmel fordulnak feléjük, így ezért minden kedvességért hálásak. Mint házassági tanácsadó, nagyon örülök, hogy ez elhangzott, és bízom benne, hogy gondolkodásra serkenti azokat, akik hallották. Nem csak a férfiaknak tanulság ez, hanem nekünk, nőknek is, hiszen nem eltűrni kell a körülményeket, hanem alakítani.
Nagyon megérintett Pálfi Éva brandstylist előadása, mert olyan húrokat pengetett meg a világban a női lélek, és gondolkodásmód ismerésének, megértésének hiányát bemutatva, hogy olykor bizony a könnyeimet törölgettem. Mert igaz, hogy az esetek többségében a lányok nem az önmegvalósításra, a saját lényük kiterjesztéséhez, és sorsfeladatuk beteljesítéséhez kapnak szárnyakat, hanem „csak” a család kiszolgálásához, és a munkavállalás lehetőségéhez. Pedig a sok elfojtás sem a családi életre, sem az egyénre nincs jó hatással. És ezt a mintát vesszük-adjuk évszázadok óta.
Úgy éreztem, hogy Rubint Réka megjelenése, őszintesége jól illeszkedett a rendezvény céljához. Kiváltképp tetszett az izmos alakjáért, kitartásáért irigyelhető negyvenéves hölgy kijelentése: sokszor fáradt – lelkileg is, de ismeri a saját motiváló eszközét. Vida Ági, a vállalkozó kismamák segítője hasznos információkat tárt a szemünk, fülünk elé, láttatva, hogy milyen döntési mechanizmus áll a nők mögött, és mi blokkolja a döntés meghozatalát. Nyírő Réka előadásában a női vevők felé mutatott törődés ragadt meg bennem, hiszen milyen „kis” gesztusnak tűnik, mégis mennyire megkönnyíti az életünket egy jól célzott marketing.
Wolf Gábor is tartott előadást, az élő videóiban már látható laza, közvetlen, inspiráló jelenlétét a színpadon is kiválóan hozta. Tetszett, ahogy a papírjait kereste, és közben nem titkolta, hogy szüksége van rá, hogy belenézzen. Amikor mögém ült a nézőtéren, hogy Nyírő Réka előadását megnézze, csak azt éreztem, hogy egy erőteljes kisugárzású ember ült le mögém. Hátranéztem, és akkor láttam, hogy ő az. Szóval karizmatikus egyéniség – energetikailag is. Oravecz Nóra is az előadók táborában vett részt a rendezvényen, és engem most is elbűvölt az ifjúságra jellemző lazasága, az ifjú útkeresőknek remek példát mutató egyénisége. És most sem akarta a tökéletest játszani, hanem beszélt a nehézségeiről, és még a lábát nyomorgató cipőt is levette a színpadon. Valahogy így kellene élni az életünket – jutott eszembe. Szalai Gabriella, a tanulásszakértő nagyon informatív, és érdekes kimutatásokat osztott meg velünk. Végig azt éreztem, hogy mindenkinek vele kellene tanulnia. Kevesebb időt és energiát kellene befektetni az eredményért a pontos célzás miatt.
Ahogy Wolf Gábor is említette az előadásában, napjainkban nem az „unisex” kezelési mód erőltetése lenne a cél, hanem egy „hybrid” megoldás. Nem levágni azt, ami nem a közös metszetbe tartozik, hanem úgy alakítani a kommunikációt, hogy az a férfiak és a nők számára is célba találjon, és segítse a könnyebb mindennapok elérését számukra. Szívfájdalmam, hogy Janata Kriszta előadása előtt el kellett jönnöm a rendezvényről, de a könyvét megvettem. Szeretem a látásmódját.
Pálfi Éva álmodott a nők nevében, és tett azért, hogy mi, nők értékelni tudjuk magunkat, és a világ pedig elkezdhessen a nők nyelvén IS szólni.
Köszönöm.
