Az életünkben többször is eljön a pont, amikor úgy érezzük, valamin változtatni kellene, de nem tudjuk, merre induljunk. Esetleg azt érezzük először, hogy valakinek, valaminek változtatnia kellene azért, hogy nekünk jobb legyen.  Azonban mástól várni a kényelmünket kiszolgáltatottá tesz bennünket, ráadásul kihagyunk egy hatalmas ziccert:

Hogy azok lehessünk, akik valóban vagyunk…

Mert amíg másoktól függök, addig nem gondolok magamra olyan lényre, akinek képessége, tehetsége, adottsága van ahhoz, hogy a saját útját járja.

De hogyan lehet megtalálni a helyes irányt, amerre mozdulnom kellene?

Éva története megmutatja, hogy mi történik, ha megrekedünk, és mi akkor, amikor vállaljuk a kockázatot, és bár nem tudjuk, hogy hova vezet, mégis megtesszük a kezdő lépést.

Éva több éve jó munkaerőként dolgozott egy hivatalban, azonban egyre többször azt érezte, hogy nincs a helyén, nem okoz már örömet a munkája, nem szívesen jár be dolgozni. Mivel nem szeret rosszkedvű lenni, és a családjára sincs az jó hatással, ezért megpróbálta elnyomni magában ezt az érzést, hiszen egyelőre nem látta az utat, amire lépni akart. Az elfojtás feszültséget okozott benne, amit különféle dolgokkal próbált elnyomni, mígnem függővé vált. A saját fájdalomcsillapító tevékenységének a rabjává. Ha nem a függőségének hódolt, akkor félt attól, amit meg fog látni önmagában. Egy esetleges üresség megérzését, a jelenlegi helyzetében való kiábrándultságát. Azt gondolta, ezt nem bírná el, így bízva az idő problémamegoldásában, nem foglalkozott a hiányérzetével. Viszont ez egyre mélyebbre lökte őt. Kétségek gyötörték, folyamatosan dilemmázott, de nem tudott ennél tovább lépni.

Később, mikor már nagyon szorította a helyzet, erőt vett magán, felkeresett, hogy segítsem külső szemként az elakadásában. És leült rendbe tenni a dolgait. Először csak általánosságban beszélt az emberekről, majd megérkezett oda, ahol már önmagát merte vállalni. Papírt és tollat ragadt, majd válaszokat keresett a kérdéseimre. Miután igen megengedő volt önmagával szemben, és nem került ki minden a papírra, újra leült, hogy őszintén kiírja magából, amit érez, és amire vágyik.

Maga is meglepődött azon, amit a papír visszatükrözött.

Az alábbi segítő kérdésekkel jutottunk el oda, hogy már lettek felismerései arról, hogy mit és hogyan szeretne:

  1. Mi az, amit tennél, ha a pénzkeresés nem számítana az életedben?
  2. Milyen lenne a napod?
  3. Mivel jótékonykodsz szívesen?
  4. Szerinted mi lehet valaki legfontosabb küldetése a Földön?
  5. Mit gondoltál magadról, a világról, amikor a legerősebb önbizalommal rendelkeztél?
  6. Miről beszélsz szívesen?
  7. Mi iránt tudsz a leggyorsabban lelkesedni?
  8. Mi a tehetséged, mi az, ami könnyen megy neked?
  9. Mi az a tevékenység, tevékenységek, melyek közben magával tud ragadni a FLOW?
  10. Mi az az, akár fájdalmas tapasztalás, amin keresztülmentél, és másoknak, akik még előtte állnak a te tapasztalatod mankó lehet?
  11. Van-e példaképed? Ha igen, ki az, és miben találod követendő példának?
  12. Hogyan képzeled el az életedet, a mindennapjaidat 5 év múlva, amikor elégedett vagy és boldog?
  13. Milyen tulajdonságokkal bíró ember vagy akkor?
  14. Mi az, amit most megtehetsz, hogy olyan emberré válj?
  15. Mi az, ami miatt nem teszed meg?
  16. Mi volt az a motiváló pont, ami eddig segített neked, hogy megtegyél halogatott dolgokat?

 

Ha el vagyunk veszve a világunkban, akkor nem érdemes arról beszélni, hogy mit kellett volna másképp tenni, mert még mélyebbre fog lökni bennünket. A negatív gondolataink már a jelenünkben vannak, ezért érezzük rosszul magunkat. Így azokkal érdemes kezdeni valamit, ami előre tud vinni bennünket a megrekedésből. Ez lehet a fájdalmunk is, ha az belátásra késztet bennünket.

A fenti kérdéssor önmagában nem oldja meg az elakadásodat, de az őszinte válaszok átbeszélése által képet kapsz arról, hogy hol vagy most, és hova szeretnél eljutni, és mik azok, amik segíteni tudnak ebben téged, és mi az, ami nem. Illetve, hogyan tudod magad mozdulásra bírni. Ha megmozdulsz, a végeredmény is változni fog.

Ha nem tudod, mit tegyél, legalább abban változtass, hogy megtöröd az eddigi szokásaidat, és változtatsz a látásmódodon, vagy a napi rutinodon. 

Mindenki egyéniség, és hiszem, hogy van valami képessége, tehetsége, hogy a világot szebbé tegye.  Ha megéli azt, akkor azt tapasztalja, hogy végre a helyén van a világban.

 

Ha Te is szeretnél közelebb kerülni a boldog önmagadhoz, használd a SEGÍTŐ KÖNYVEKET, vagy kérd a SEGÍTŐ BESZÉLGETÉST, hogy személyre szabott gyakorlati elemeket tanulj meg. 

Sikeres változást kívánok!

Hallgasd meg a podcast adásokat is!